A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Valter Ilona–Koppány Tibor–Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal–Lengyel Imre–Zimmer Károly: A Balatonfüred-temetői templomrom feltárása és helyreállítása

talpas keresztnek használhatták. A hegyikristályok közül is csak egy maradt meg. Induljunk ki a sír fekvéséből. A balatonfüredi templomon belül minden sírt feltártunk, s mint fentebb már említettük, a 4. sz. sírban talált 1438-as érem alapján Lengyel Imre felállította a sírok relatív kronológiáját.

118 E szerint a 6. sz. sírt, melyben a kereszt volt, 1258—1288 körül temették el. Ez a templomon ЬгШ1 a legkorábbi temetkezés, rendkívül exponált helyen, a kis románkori templom hajójának közepén, a diadalív előtt. (27. kép) A sírba temetett egyén 23—28 év körüli férfi volt. (A relatív kronológiában ±50 év hibahatár lehetséges Lengyel Imre szerint.) Ezt figyelembe véve, 1210—1220 körűire tehetjük az itt eltemetett férfi születési évét, halálát 1250 körűire. Nézzük meg, találunk-e ebből az időből az okleveles adatokban e helyen történeti személyt. A tihanyi apátság 121 l-es összeírásában olvashatunk Szaka fia Istvánról és testvéreiről, akiktől az apátság a Szent Mihály egyháza mellett 6 ekére való földet vásárolt.

119 Ugyanezzel a Szakával ugyanekkor egy másik — számunkra fontos — dologgal kapcsolatban is találkozunk. A tihanyi monostornak a királyon kívül magánjótevői is akadtak, akik a lelkük üdvösségéért birtokokat vagy más adományokat adtak az apátságnak. Az 121 l-es összeírás összesen 32 ház torló (exequiales) családot sorol fel, hatot az alapításkori Füzegy (Apáti) faluban, a többit mind a mai Füred területén, Füred, Kék, Papsoka faluban azzal a kötelezettséggel, hogy évente egyszer ajándékokat adjanak a tihanyi monostornak egykori uruk és jótevőjük lelki üdvösségéért végzendő gyászistentisztelet, tor, alamizsnaosztás céljaira. A torlócsaládok két csoportra oszlanak oly különbségekkel, hogy adományozásukat ugyanazon jótevőtől kell származtatnunk. Kéken pl. 15 ház együttesen ad annyit, mint a 16. ház egymaga, és Füreden két ház, Papsokán öt, Füzegyen hat ház, t. i. egy akó bort, egy tinót és száz kenyeret. Van azután Papsokán egy szabados, kit Szaka az üdvösségéért végzett ima fejében úgy bocsátott szabadon (és ajándékozott meg mindennel, amije van), hogy a fentebbi lovon, tinón, kenyéren kívül adjon még a monostornak két ludat és hat tyúkot.

120 Ismét előtűnik Szaka neve, aki jelentős adományokat ad lelkiüdvéért a tihanyi apátságnak. A nemesi réteg Európa-szerte a kora középkortól arra törekedett, hogy a halál után lelke nyugalmát biztosítsa. Ez elsősorban a temetkezési hely kiválasztásával jelentkezett. Az ősfrancia Hőseposz temetkezési helyként ismeri egyrészt magát az Isten házát, az oltár előtt vagy mellett, ahol később a családi kripták találhatók az érett középkorban, a templom bejárati részét, vagy a templomon kívüli, azt körülvevő helyet, amely mint temető a templommal össze volt kapcsolva. Az áhítatnak és az áldozatnak ezekből a középpontjaiból világosság, erő, nyugalom áradt. Ezeket a temetkezési helyeket azok nyerték el, akik az oltár vagy az egyház számára ajándékokat adtak.

121 A mi esetünkben kézenfekvő annak feltételezése, hogy a füredi templomban feltárt 6. számú síriban Szaka valamelyik leszármazottját temették el 1250 körül, annak a Szakának a leszármazottját, aki 1211-ben jelentős adományokat adott a tihanyi monostornak azért, hogy lelkiüdvéért imádkozzanak. Feltételezhető, hogy ezek után a birtokához közeleső templom legexponáltabb helyére temetik, és melléje adják a törött, funkcióját elvesztett körmeneti keresztet. Valter Ilona V. A BALATONFÜRED-TEMETŐI TEMPLOMROM HELYREÁLLÍTÁSA 1. A templomrom építészeti elemzése és rekonstrukciója A régészeti feltárást követően az ásatásból előkerült falak védelmére és bemutatására építészeti tervet készítettünk. Ezt megelőzően azonban ki kellett alakítanunk a helyreállítás formai megoldását. 48. A 71/1893.3. leltári számú kereszt szárvégi díszítése. 48. Die Verzierung am Ende des Armes des Kreuzes mit der Inventarnummer 71/1893. 3. 48. Ornementation du bout du bras de la croix cotés 71/1893.3. 48. Украшение на конце перекладины креста под инв. номером 71/1893.3. A rom fennmaradása érdekében falait konzerválnunk kellett. Ez a siskei templom esetében a szétfagyott falszakaszok, falkoronák visszabontását és újrafalazását, a nagyobb hézagok habarccsal történő kiöntését, a külső felületek hézagolását jelentette. Műemlékvédelmünk azonban nem elégedhet meg a szigorúan vett, elméleti jellegű konzerválás elvégzésével. Az épület töredékesen megtalált, részleteiben sokszor összefüggéstelen romjai éppen a konzerválás, tehát a további fennmaradás érdekében szerkezeti hozzátéteket kívánnak. Az érthetőbb bemutatás érdekében értelmező hozzátéteket kell alkalmaznunk. Mindezeket mindig és minden esetben a történeti hitelesség legszigorúbb szemmeltartásával kell megtennünk. A konzerválást tehát kiegészítések követték, amelyek a romjaiban ránk maradt épület egykori állapotának elképzelését segítik elő. Ha a konzervált romot kiegészítésekkel akarjuk értelmezni, tehát a szemlélőben olyan gondolatokat kívánunk ébreszteni, amely segíti őt abban, hogy a most romjaiban látott épület ép állapotát elképzelhesse — a romvédelmi és bemutatási munkát tervező építésznek ismernie kell a megtalált romból, legalább elméletileg rekonstruálható épületet. Ezért szükséges a történeti adatokból és az ásatási megfigyelésekből rendelkezésre álló építéstörténeti tanulságokat a rom minden részletére kiterjedő építészeti, tehát szerkezeti, aránybeli és formai elemzéssel kiegészítenünk. 175