A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Ókeresztény bazilikának vélt villa rustica hitelesítő ásatása Kékkúton

maradványaival szemben a bemosott agyagrétegre te­lepült tüzelési rétegben jelentősebb vastagságú, fák égé­séből származó faszéndarabokat is találtunk. 79 Ez a felső tüzelési réteg azt mutatja, hogy a villa későrómai világban történt kiürítése, az azt gyorsan követő leégése után egy ideig lakatlan volt, később egy részét újból lakták és a lakott részhez tartozó tüzelési berendezést is használták. Ezzel a használattal függ össze az említett, felső égésréteg a fűtőcsatornában. Az újabb használat idejére all. számú helyiség lelet­anyaga ad utalást. A 11. számú helyiség terrazzo padlója a 9. számú helyiség padlószintjének magasságában húzódott, tehát a középső traktus(6—8. számú helyiségek) járószintjéhez viszonyítva 25 cm-rel magasabban alakították ki. Az 1903­as ásatás ajtónyílást észlelt a helyiség nyugati falán, amely a 13. számú helyiségbe vezetett. Ezt az ajtó­nyílást mi nem találtuk már meg. Ali. számú helyiség terrazzo padlóján ételhulladék­ból adódó, szétszórt állati csontokon kívül két cserepet is találtunk. Ezek a jellegtelen töredékek annyit árulnak el csupán, hogy hurkatechnikával, könnyű kézikorongon készült edényekből valók, így elkülöníthetők a későrómai világ lábhajtású, nehéz korongján készült edényeitől. A töredékek népvándorláskoriak. Ezt összevetve a 8. számú helyiségben talált szemétgödör langobard jellegű anyagával, jogosan tételezzük fel, hogy a kékkúti késő­római villa egy részét a langobard időben lakták. Nem elszigetelt jelenség ez, Bóna István is megfigyelt hasonlót. 80 A langobard időben lakott rész fűtőcsator­nájának rétegei egyébként azt mutatják, hogy a kékkúti római villa egy részének használata nem volt tartós. A 13. számú helyiség valamivel nagyobb volt, mint all. számú, belmérete 4,6 X5,5 m volt. Terrazzo pad­lójának szintje a szomszédos, 12. számú helyiségnek felelt meg, tehát a középső traktushoz (6—8. sz. he­lyiségek) viszonyítva 50 cm-rel magasabban alakították ki. A 13. számú helyiség nyugati falánál T alakban szét­ágazó fűtőcsatornát mi nyitva találtuk már (16. kép). A csatornában három bazalttufa tartóoszlopot in situ találtunk még, és egynek a lenyomatát észleltük a csa­torna fenekén. F. Kretzschmer kísérlete szerint a fűtő­csatorna hőmérséklete + 100 C° körül mozoghatott, 81 a csatornában elhelyezett tartópilléreknek tehát ezt a hőt kellett kibírni. E célra a bazalttufa kitűnően megfelelt. Az 1903-as ásatás észlelte a fűtő tubusok indítását. 82 Az általunk megfigyelt nagyfokú bolygatottság így en­nek az ásatásnak tulajdonítható. A csatorna fenékszintje a 10. számú fűtőkamrától 20 cm-t emelkedett a 13. számú helyiség nyugati záró­faláig. A nyugati falnál szétágazó csatornaszárnyak fe­nékszintje 4, illetve 8 cm-rel emelkedett még. A 13. számú helyiség nyugati zárófalánál ugyanazt a jelenséget figyelhettük meg, mint a 7. számúnál : a fal alapozása 10 cm-el magasabban záródott, mint a fűtő­csatorna fenékszintje. Feltételeztük már, hogy a csatorna melegével a fal szárítását akarták biztosítani. A leírt ásatási eredmények alapján nem nehéz a villa egykori képét rekonstruálni. Rekonstrukciós kísérle­tünket a 19. képen mutatjuk be. A kékkúti sarokrizalitos, porticusos, peristyliumos római villa rustica 83 a IV. században épült. A település­nek nem volt előzménye. Csák Árpád az 1903-as ása­tással kapcsolatban megjegyzi, 84 hogy „az épület tör­melékei között csupán Nagy Constantin érmeit találtuk, nem kockáztatunk merész véleményt akkor, ha az épü­let korát Nagy Constantin uralkodása idejére 306—355 Kr. u. tesszük." Csák Nagy Constantin uralkodásának idejét (306— 337), mint láttuk, tévesen adja. Az említett érmek sajnos elvesztek a második világháború idején, így azok alapján megállapítása nem ellenőrizhető már. A balatonberényi kereszt karcolat bizonysága szerint 80 a kereszténység hatása a IV. század második évtizedében kimutatható már a balatoni tájban, a kékkúti Krisztus-monogramok is készülhettek Nagy Constantin uralkodása idején. A villa építési idejének meghatározásához az 1965. évi ásatás során talált, felsorolt gyér leletanyag sem ad közelebbi támpontot. Egyébként Kuzsinszky Bálint is észrevette, hogy a nagyméretű, jómódú tulajdonosra valló villában alig akadt leletanyag az 1903-as ásatás során. „Amit innen a Balatoni Múzeumban látni, mindössze néhány fal­festménytöredék, agyag orsógombok, vas kések, egy ösz­szehajtott bronz fibula és egy bronz csat karikája" írja. 86 Az 1903-as és 1965-ös ásatások jelentéktelen lelet­anyaga, figyelembe véve azt is, hogy az épületet tűzvész pusztította el, azt mutatja, hogy pusztulás előtt a villát kiürítették. A 8. számú helyiség hulladék rétegét ezzel a kiürítéssel magyarázhatjuk. A villa pusztulási idejének meghatározásához nincs megfelelőkormeghatározó anyagunk. Annyi biztos, hogy az épület nem a 374-es nagy támadás idején égett le. Ez aratás idején érte tartományunkat, 87 a Balaton északi peremét is érintve. 88 A kékkúti villa azonban a fűtési idényben égett le. Kretzschmer megfigyelése szerint 89 a fűtőcsatornákban folyamatosan égett a tűz, csak hosz­szabb idő után, esetleg a fűtési idény végén tisztították ki azokat. A fűtőcsatornák tüzelésből eredő égésrétegei szerint a villa pusztulása 374 után következett be vala­mikor, amikor tartományunk jómódú vezetőrétegének helyzete tarthatatlan lett már. 90 Mint említettük, 1965. évi hitelesítő ásatásunk csak a villa rustica területére terjedhetett ki, környezetét nem vizsgálhattuk át. A villa és a közelében álló ókeresz­tény bazilika bizonyos építési sajátosságai már Ku­zsinszky Bálintnak is feltűntek, 91 nagyon valószínű, hogy a kettőt egy időben építették. Az 1903-as ásatás során feltárt „apsis nélküli teremtemplom" nyomait ma is megfigyelhetjük a szomszédos szántásban, arról azon­ban csak tervezett hitelesítő ásatása után beszélhetünk majd. A 60—70 cm mély szántás területét átvizsgálva azt találtuk, hogy a villa rustica környékén gazdasági épü­letek nem álltak. A villa rustica és Kékkút község között, a villától kb. 200 m-re rombolt csak szét a szán­tás egy kb. 17X7 m méretű vályogfalú, római tető­cserepekkel fedett házacskát az országút közelében, 92 134

Next

/
Thumbnails
Contents