A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Ókeresztény bazilikának vélt villa rustica hitelesítő ásatása Kékkúton

alkotó anyatalajt sárgásfehéren kb. 1 cm vastagságban alakította a csatorna melege. Ezen a kemény rétegen 1 cm vastag hamus lerakódást találtunk, amire 10 cm vastagságú, sárgásbarna bemosott üledék települt. Erre zuhantak a tufa fedőlaptöredékek. A nyugati falnál elhelyezett tubuláció nyomát sajnos mi nem figyelhettük meg. A tubulációt hordó falnál egyébként azt az érdekességet találtuk, hogy a fal csak 40 cm mélyen volt alapozva a terem járószintjéhez viszonyítva. A fal tövében húzódó fűtőcsatorna fenékszintje mélyebb volt tehát, mint a fal alapozása. Valószínű, a domblejtőnek néző, legtöbb talajvizet kapó fal szárítását kívánták elérni a csatorna melegével. A gyengén alapozott nyugati falból következik, hogy a 7. számú helyiséget nem képzelhetjük nyeregtetős megoldással. A helyiséget a mélyebben alapozott északi és déli falakra támaszkodó fél tető fedhette. Ez a tető csak délnek lejthetett. Északi lejtés esetén a peristylium felé vezette volna a tető a csapadékvizet, ami az udvar vízelvezető rendszerében mutatkozó legkisebb hiba esetén is komoly kellemetlenséget okozott volna. A helyiség északi és déli fala egyébként — 149 cm-re volt alapozva a terem járószintjéhez viszonyítva. A 7. számú helyiség déli, 60 cm vastag falába egy későrómai, sötétszürke színű bögre darabját is befalazták (11. kép). Leletet egyébként ebben a helyiségben nem találtunk. A peristylium északi oldalán elhelyezkedő 8. számú helyiség 9,4 m széles és 14,6 m hosszú volt. Sem az 1903as ásatás, sem hitelesítő ásatásunk nem észlelt ebben a teremben fűtőcsatornát. A nagy teremnek egyébként egyszerű, polyvás agyagból döngölt padlója volt. A vízszintesre vágott domblejtőn lapos bazaltkövekből, melyeket rendszertelenül és nem is sűrűn helyeztek el, alapozás készült. Erre került rá a 6 cm vastag agyagpadló. A helyiség járószintje 60 cm mélyen feküdt a mai talajszint alatt és szintmagassága egyezett a 7. számú helyiségével. A díszes kivitelű pannóniai villákban gyakoriak az ilyen egyszerű, földpadlós helyiségek. B. Thomas Edit szerint gyakorlati rendeltetése volt ezeknek, konyhát, raktárát gyaníthatunk bennük.

64 A 8. számú helyiség hasonló szerepe mellett szól az is, hogy az 1903-as ásatás északnak, a szabadba nyíló ajtónyílást észlelt ennél a helyiségnél (2. kép). A 8. számú helyiség agyagpadlóján 1—2 cm vastag égésréteget találtunk, melyet a beszakadt tetőzet cseréptöredékei fedtek. Ebből az égésrétegből Füzes F. Miklós különböző növényi maradványokat gyűjtött. Szíves szóbeli közlése szerint különböző gabonamaradványok, gyümölcs- és fűszernövények elszenesült részei kerültek itt elő. Az anyag valóban érdekes, mivel a növényféleségek keveredése hulladéknak tünteti fel a réteget. Ez a hulladékréteg a villa leégése előtt röviddel képződhetett, hiszen a növényi anyagoknak nem volt idejük elkorhadni, majd a tűz konzerválta a növényi maradványokat. A beszakadt, égő gerendák faszeneiből is bőven találtunk. Füzes F. Miklós meghatározása szerint a gerendák tölgyből készültek. Előkerült itt négy darab 9 14. Leletek a fütőkamrából. 14. Funde aus der Heizkammer. 14. Trouvailles dans la chambre de chauffage. 14. Находки из раскопки кочегарни. 129