A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)
Sági Károly: Ókeresztény bazilikának vélt villa rustica hitelesítő ásatása Kékkúton
15. Ajtótengelyvég vasalások a fűtőkararából. 15. Türangelbeschläge aus der Heizkammer. 15. Bouts de penture de la chambre de chauffage. 15. Поковки на дверной оси из кочегарни. nagy, kovácsoltvas szeg is. Ezek a szegek a gerendázat összeerősítésére szolgálhattak. A 16,5—20 cm nagyságú szegek (12. kép) vastag gerendákra utalnak. Hasonló szegeket ismerünk a fenékpusztai horreumból, 65 meg több római épületből is. 66 A 8. számú helyiség agyagpadlóját átégette a villát elpusztító tűzvész. A 7. számú helyiségben megtaláltuk ugyan a tűzvészre utaló faszeneket, a helyiség in situ terrazzo részei azonban nem mutatták a tűzvész nyomát. A villát elpusztító tűzvész a peristylium északi oldalán dühöngött erősebben, ahol különböző éghető anyagokat is felhalmozhattak. Pusztulás után a villát nem építették már fel. A 8. számú helyiség nyugati zárófalánál egy 190 cm átmérőjű szemétgödröt találtunk, amely áttörte a tetőzet bezuhant törmelékeit és 90 cm-re mélyült a helyiség járószintje alá. Ebben a szemétgödörben (3. kép) két koranépvándorláskori cserepet találtunk. Finoman iszapolt, szürke színű edény peremdarabja agy agában a La Téne idők kerámiájára emlékeztet, de a későrómai és V— VI. századi anyagában sem ritkák hasonló darabok. 67 A töredék pontos korhatározásra sajnos alkalmatlan (13. kép, 1). Érdekesebb a másik, barnásfekete színű, kaviccsal soványított darab (13. kép, 2), amely egy horpasztott oldalú fazéknak a vállrésze. A hazai langobard anyagban gyakoriak a hasonló, kézikorongon 68 készült edények. 69 A gyér leletanyag szerint a langobardok pannóniai uralma idején készült a szóbanforgó szemétgödör. A 10. számú helyiséget Csák Árpád is fűtőkamrának tekintette 70 és megfigyelte a helyiségből északra, a szabadba vezető ajtót is (2. kép). Ezt a 2 m széles ajtónyílást az 1965. évi ásatás során is észleltük. A fa küszöb helyét is meg tudtuk figyelni. A 10 cm széles küszöb helyzetéből adódóan az ajtószárny, vagy ajtószárnyak csak kifelé nyílhattak. A 10. számú helyiség északi fala az ajtónyílásig 60 cm vastag volt, innét a 8. számú helyiség nyugati zárófaláig viszont csak 50 cm volt a falvastagság. A fűtőkamrából északnak, a szabadba nyíló ajtón át a villa lakóinak zavarása nélkül lehetett biztosítani a tüzelőutánpótlást. Egy másik ajtón át azonban a villa fedett folyosójáról is meg lehetett közelíteni a fűtőkamrát. Ez az ajtónyílás csak 140 cm széles volt. Ügy tudták csak kialakítani ezt, hogy a 8. számú helyiség nyugati zárófalát nem vitték el a 7. számú helyiség megfelelő falának magasságáig. Az 1903-as ásatás megfigyelése szerint is különböző a 7. és 8. számú helyiségek hossza (2. kép). A 10. számú fűtőkamrájának egyszerű földpadlója volt, amelynek járószintje 48 cm-rel volt mélyebben, mint a peristylium fedett folyosójáé, illetve a 7. és 8. számú helyiségeké. A fűtőkamra falai mentén, ahol a betorkoló fűtőcsatornák nyílásai megengedték, padkák húzódtak. Ezeknek az 50—55 cm széles padkáknak (3.kép) a felső szintje erős mészhabarccsal volt lesimítva. Nemcsak ülő- és fekvőhelyül szolgáltak ezek, hanem ezek voltak a mélyebb fekvésű fűtőkamrába vezető lépcsők is. A fütőkamrába két fűtőcsatorna torkollott. A nyugatnak húzódó csatorna átment a 11. számú helyiség alatt és a 13. számú helyiségben T alakúan szétágazott a nyugati zárófal tövében. A másik, délnek tartó csatorna a 9. számú helyiség fűtését biztosította. Nem találtuk semmi nyomát annak, hogy a csatornanyílások valamilyen felerősített ajtóval záródtak volna. Valószínű, a csatornanyíláshoz helyezett deszkázattal zárták ezeket. A 10. számú fűtőkamra járószintjét nem érte el ugyan a mélyszántást végző eke, rétegeit mégis megbolygatva találtuk. A kis, L alakú helyiséget az 1903-as ásatás során teljesen feltárták. Nagytömegű tetőcseréptöredékkel kevert földjében a következő, már másodlagos helyzetű leletanyagot találtuk: Szétfolyt ólomlepény, csak annyit árul el, hogy ólomöntéssel is foglalkoztak itt valaha. 15,7 cm hosszú, felvágott köpüjü lándzsavég pengéje hiányzik (14. kép, 1). Előkerült egy 20,6 cm hosszú, lemezrugós olló fele is (14. kép, 2). A rugón látható szegecslyuk javításra utal. Hasonló, összeszegecselt rugójú olló került elő a vörsi langobard temetőből is. 71 Ezeket a lemezrugós ollókat a késői vaskortól kezdve 72 az egész népvándorláskor idején használták, az előző darabhoz hasonlóan ez is alkalmatlan a közelebbi korhatározásra. Két zárt, külső felületén bordával ellátott pántot is találtunk a fűtőkamrában (15. kép). Az egyiknek 10 cm az átmérője, a másiké 11,2 cm. Valószínű ajtótengelyvég vasalások voltak ezek. Azt azonban, hogy a fűtőkamra északnak nyíló nagyobb ajtajához tartoztak-e, vagy tüzelőanyagul odahurcolt ajtóval kerültek-e a kamrába, éppen a rétegek bolygatottsága miatt nem határozhattuk meg. 130
