A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Ókeresztény bazilikának vélt villa rustica hitelesítő ásatása Kékkúton

12. Vas szegek a 8. számú helyiségből. 12. Eiserne Nägel aus dem Raum 8. 12. Clous en fer, du local 8. 12. Железные гвозди из помещения № 8. téglazúzalékos habarccsal simították le az egész helyiséget és a járószintet szürkére festették. A terrazzo padló kémiai és technológiai vizsgálatát sajnos nem tudtuk megoldani, a vizsgálathoz szükséges anyagot azonban a Balatoni Múzeumba szállítottuk. „A falak vastagsága 60—70 cm között váltakozik. Anyaga kizárólag a Kékkút és Kővágóörs vidékén nagy mennyiségben található vörös homokkő" írja Csák Árpád az 1903-as ásatás után.

63 A magunk részéről azt figyelhettük meg, hogy a villa opus incertum technikával készült falainál a falsíkokat nagyobb mészkövekből alakították ki, a nagyobb kövek közé töltőanyagnak pár permi vörös homokkő darabot, bazaltot, tufát is felhasználtak, zömmel azonban ott is mészkövet használtak. A villa kőanyagának petrográfiai vizsgálatához sajnos szakemberünk nem volt, így az építőanyag bányahelyeit nem azonosíthattuk. Annyit mindenesetre láttunk, hogy Csák Árpád megfigyelése ez esetben pontatlan volt. Az 1903-as ásatás T alakú fűtőcsatornát jelez a 7. számú helyiségben, a fűtőcsatorna és a 3. számú helyiség kapcsolatát azonban nem figyelték meg akkor (2. kép). Az említett csatornát mi is megtaláltuk (3. kép). Két, 20 cm széles falazat 60 cm széles csatornát fog közre. A csatorna alja nem volt burkolva. Ezt a fűtőcsatornát sehol sem találtuk már eredeti fedéssel. A csatorna torkolatánál az eredeti fedés csatornába zökkent darabjait szerencsére nem zavarta meg mindenütt az 1903-as ásatás. A csatorna torkolatáról nyugatra 1,3 mre, 1,1 m hosszúságban a csatorna rétegződését in situ figyelhettük meg. A csatorna torkolata felé vastagodó. 7—13 cm vastag, erősen hamus réteget találtunk itt a csatorna fenekén. A réteg növénytani maradványait Füzes F. Miklós gyűjtötte be. Az egykori fűtés rekonstrukciója szempontjából lényeges növénymaradványok értékelését is ő végzi el. Szíves szóbeli közlése szerint szalmát és vékony ágakat használtak tüzelésre, a szalmával különböző gabonaszemek is tűzbe kerültek. Az említett égésmaradványokra 2—3 cm vastag, sárgásbarna agyagos, földes bemosás települt. Erre zuhant rá a csatorna 15—16 cm vastag, 30—35 cm széles bazalttufa fedése. A csatornát aztán épülettörmelék tömte ki, amiben nagyobb faszeneket is találtunk. Ezek a tölgyfa faszenek feltehetően a gerendázat égéséből származnak. Meghatározásukat Füzes F. Miklós végezte el. Szóbeli közlése alapján hivatkozhatunk erre az adatra. A 7. számú helyiség fűtőcsatornájának fenékszintje 129 cm mélységben volt a 3. számú fűtőkamrában, a csatorna torkolatánál, a 7. számú helyiség in situ talált terrazzo járószintjéhez viszonyítva. A csatorna fenékszintje a 7. számú helyiség nyugati faláig — 62 cm magasságig emelkedett fel. A T alakú csatorna északnak és délnek ágazó szárai — 62 cm-ről — 48 cm-ig emelkedtek még. A huzat biztosítása szempontjából a csatorna fenekét nem készítették vízszintesre, hanem enyhe emelkedéssel, lejtéssel alakították ki. A fűtőcsatorna déli szárnyának félköríves végződésénél, a beszakadt tufa fedőlapok alatt kb. 40 cm hosszúságban in situ rétegződést találtunk. A csatorna fenekét 13. VI. századi szemétgödör anyaga. 13. Fundmaterial einer Mistgrube aus dem 6. Jahrhundert. 13. Matériaux de fosse aux ordures du VI

e siècle. 13. Материал, найденный при раскопке мусорной ямы VI века. 128