A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Sági Károly: Ókeresztény bazilikának vélt villa rustica hitelesítő ásatása Kékkúton

sodik világháború során részben megsemmisült ez az érdekes darab. Megmaradt roncsait az eredetiről készült fénykép alapján egészítettük ki. (9. kép) A szőlőforgatás során az épület keleti részén kibányászott kőanyagban hasonló méretű Krisztus-monogramos tégla töredékét találtuk. (10. kép) Az az érdekessége ennek a töredéknek, hogy a kiégett tégla nyers felületére fehér gipsz alapozás került, aminek nyomai még jól megfigyelhetők. Ezen az alapozáson vörös festés nyomait látjuk. A vörös az élet színe, aminek az őskorig visszanyúló babonás elképzelés szerint védő, elhárító szerepe volt.

50 A fából ácsolt útmenti kereszteket ma is szívesen festik vörösre, vagy pirosra.

51 Az ásatás során, már másodlagos helyen talált töredékről nem állapítható meg, hogy az 1903-as ásatás kapcsán említett második, töredékes Krisztus-monogramos tégla része volt-e, vagy egy további darab tartozéka ? A kékkúti Krisztus-monogram bizonyos fokig eltér Krisztus nevének első, két görög betűjéből, az X és P összevonásából kialakított és a korai kereszténységben megszokott monogramoktól.

52 A kékkúti monogram lényegileg hétküllős kerék, aminek felső, függőleges szárát P alakban formálták ki (9. kép). A kékkúti monogramnak közvetlen párhuzamát pillanatnyilag nem ismerjük még. Más helyen rámutathattunk már, hogy az egyenlőszárú kereszt, vagy a körbe fogott egyenlőszárú kereszt, ez esetben tehát a négyküllős kerék ősi napszimbólum, az őskorban már jelentkező többküllős kerékkel egyetemben.

53 Utalhattunk már arra is, hogy az ősi napszimbólumok Krisztus jelképei lettek a kereszténységben.

54 Sokküllős kerék katakombák sírfeliratain megjelenik már,

55 egy ravennai szarkofág fedőlapján is jelentkezik.

56 Alfával és ómegával kombinálva látjuk ezt a jelképet Rignetrudis sírkövén,

57 vagy egy ravennai mozaikon is,

58 bizonyítva, hogy a többi őskori napszimbólummal egyetemben a sokküllős kerék is bevonult Krisztus jelképeinek sorába. Ilyen vonatkozásban kapott helyet a kerék Theodelinda monzai bazilikáján.

59 Mivel a kékkúti Krisztus-monogramok párhuzamait nem ismerjük még, korhatározásukat tipológiai alapon nem oldhatjuk meg. Annyit mondhatunk csupán, hogy a szokatlan kékkúti monogramok keletkezésében Nagy Constantinus korában kialakult és Pannoniában is gyakori Krisztus-monogram

60 is szerepet játszott. Ezekhez hasonlóan oldja meg a kékkúti is a fekvő X kiképzését, csupán a P alsó szárának kettőzésében tér el azoktól. A kékkúti Krisztus-monogramok lelőhelyével kapcsolatos 1903-as megfigyelések alapján nyilvánvaló, hogy a villa két homlokzati tornyát összekötő udvarfalba voltak ezek beépítve. Ha valóban a kapu előtt találták a monogramokat, mint Sági János mondja, úgy elképzelhető, hogy az átboltozott kapunyílás felett voltak beépítve. Az említett téglák egyrészt a tulajdonos hitét dokumentálták, másrészt védőerőt is tulajdonítottak ezeknek. A kereszt, így Krisztus névbetűiből alakított monogram is, minden felhasználásában gonoszűző.

61 10. Krisztus monogramos tégla töredéke (1965). 10. Bruchstück eines Ziegels mit Christus-Monogramm (1965). 10. Débris de brique à christogramme (1965). JO. Обломок кирпича с символом Христа (1965). A peristylium északi és déli oldalán elhelyezkedő 7. és 8. számú helyiségeket imaháznak, illetve kathecumeneumnak vélte még Nagy Lajos.

62 Ez a feltételezés az 1965. évi ásatás után természetesen indokolatlan már. A 7. számú helyiség 9,2 m széles és 15,1 m hosszú. A helyiségnek erős terrazzo padlója volt, amit a mélyszántást végző eke helyenkint felszaggatott, egyes foltokban azonban in situ találtuk meg. Úgy készült ez a terrazzo padló, hogy a vízszintesre vágott domblejtőre 6 cm vastag meszes, dolomitporos alapozásra 11 cm vastag, lazán elhelyezett kősor került. Erre a kő alapozásra 18 cm vastag, téglazúzalékos habarcsot öntöttek, majd ennek megszikkadása után 3 cm vastag 11. Későrómai edénydarab a 7. számú helyiség falából. 11. Bruchstück eines spätrömischen Gefäßes aus der Wand des Raumes 7 11. Débris de pot, de l'époque romaine tardive, trouvé dans le mur du local 7. 11. Обломок посуды позднеримского происхождения из стены помещения № 7. 127