A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 11. (Veszprém, 1972)

Palágyi Sylvia: A paloznaki és a tüskevári szarkofág

JEGYZETEK 1 Éri I.—Kelemen M.—Németh P.—Torma I.: Magyarország Régészeti Topográfiája 2. Veszprémi Járás Bp. 1969. 18/2, 39/10 Bakay K.—Kalicz N.—Sági K.: Magyarország Régészeti Topográfiája 3. A devecseri és a sümegi járás Bp. 1970. 60/4, 15/9. A sümegi járás nem tartozik a veszprémi Bakonyi Múzeum gyűjtő­területébe. 2 Nagy L.: Bp. Tört. I. Bp. 1943. 664., CIV. tábla. — Dobrovits A.: Bud. Rég. XIII. (1943) 52. Ezt támasztja alá Papp Jenőnek, a Term. Tud. Múz. munkatársának szíves tájékoztatása is. 3 Barkóczi L.: Brigetio. Diss. Pann. II. 22. Bp. 1951. 4 A nagyon rossz megtartású csontvázat Zsilkó Katalin feltételesen nőinek határozta meg. Munkájáért ezúton mondok köszönetet. s Radnóti A.: A pannóniai római bronzedények. Diss. Pann. II. 6. Bp. 1938. 129. 0 A textilmaradvány vizsgálatát, az anyag sodrat-meghatározását T. Knotik M. és Készei P. végezte, a fényképfelvételt Hernádi O. készítette VBM Adattár 14200. 7 Sági K.: Intercisa I. Arch. Hung. XXXIII. Bp. 1954. 98., В. Vágó E. Alba Regia X. (1969) 168. 8 Nagy L.: Arch. Ért. XLII. (1928) 85. Mócsy A.: Pannónia. PWRE Supl. IX. 1962. 720. 9 Nagy L.: Uo. 68. és 21, 22, 23, 31. kép. Paulovics I.: Laur. Aquin. II. 1941. XIII/2. XIV/1 Barkóczi L.: Uo. XV/1—3. tábla Intercisa I. "Nagy L.: Uo. 20. kép Intercisa I. XL1X/2—122. Németh M.: Vezető az Aquincumi Múzeum kőtárában. Bp. 1971. 62. sz. 1 ' Barkóczi L. : Uo. XIX/1, XX/1,2, XXIII/2, XXIV/1, 2. Barkóczi L.: Arch. Ért. V—VI. (1944) 45/184. 12 Barkóczi L.: Brigetio XXII. tábla 2. 1:1 Fremersdort, F.: Germania 19 (1935) 11 Taf. 1. 14 Barkóczi L.: Arch. Ért. 5—6 (1944) 45/184. A pelta formához még: Es­perandieu E.: Recueil général des Bas-reliefs, statues et bus de la gaule Romaine VII—VIII. Paris, 1918. 15 Cermanovic, A.: Arch. Jugoslavia VI. (1965) 101/102. Abb. 24, 26. le Barkóczi L. : Brigetio, XIX/1, XX/1, 2, XXIII/2, XXIV/1, 2. stb. "Uo. 40—41. '"Uo. 41. Taf. XXII/2. 18 Cermanovió: Uo. 95. 20 Lásd: 3. jegyzet. 21 Patek E.: A pannóniai fibulatípusok elterjedése és eredete. Diss. Pann. II. 19. 1942.73. 22 Intercisa 28. sír, — Sági K.: Intercisa I., Ságvár 18, 114, 174. sír, — Bur­ger A.: Acta Arch. 18(1966) 184, 188, 190. ía Burger A.: Uo. 24 Barkóczi L.: Fol. Arch. XII. (1960) 114. Barkóczi L.: Fol. Arch. XIII. (1961) ПО. Burger A.: Uo. 91. Tm August bzw. im September 1969 wurden im Gebiet des Komitats Veszprém zwei Sarkophage freigelegt. Der Nordest-Südwest orientierte Kalksteinsarkophag von Paloznak gehört zu den allgemein bekannten dreigliedrigen Särgen, die in Brigetio, Aquincum und Intercisa oft zum Vorschein gekommen sind. Auf der vorderen Seite wird das mit Inschrift versehene Feld von zwei, sich auf einen Peltasten stützenden Genien gehalten, während auf den kürzeren Seiten je eine Hippocampus- bzw. Krokodil-Dar­stellung zu finden ist. Die Ausbildung der Deckplatte mit drei Akroterien ist aus Pannonién bisher nur aus Brigetio bekannt. Die Gestaltung der Vorderplatte weist auf das Rheinland hin, während die Darstellung von märchenhaften Tieren (hier Hippocampus) auf den Seiteplatten der Sar­kophage aus Sirmium oft aufzufinden ist. Die Zeit der Verfertigung können wir auf Grund der Paral­lelen aus Brigetio auf die ersten zwei bzw. drei Jahrzehnte des 3. Jahrhunderts und vielleicht noch auf die Periode bis Hagymafejes fibulák hatszögű profilos változata: Barkóczi L.: Fol. Arch. XII. (1960) — Pilismarót 5. sír. Parragi Gy.: Bud. Rég. XXI. (1964) 234. — Bécsi út 47. sír. 25 Salamon Á.: Intercisa II. Arch. Hung. XXXVI. Bp. 1957. 369, LXIX. 1—4. 20 Paulovics I.: Arch. Hung. II. 1927. 62—63. 27 R. Alföldi M.: Intercisa II. 461—463., 104. ábra 9—10. 28 Barkóczi L. : Uo. 123. 29 Burger A.: Uo. 225, Fig. 118, 130. 3 »Biró E.: Arch. Ért. 86(1959) 176. 31 Radnóti A.: Uo. 129—130. 32 Iványi D.: A pannóniai mécsesek. Diss. Pann. II. 2. Bp. 1935. 305. 33 Vö. Uo. 31 Kisárpás — gyernuksírokban — Bíró A.: Uo. 173, 174. 35 Bónis É.: Bud. Rég. XIV. (1945) 565. Bónis É.: Bud. Rég. XV. (1948) 567—570. Barkóczi L.: Uo. 127. 39 Paulovics I.: Uo. 60., 47. kép. 37 Kába M.: Bud. Rég. XVIII. (1958) VI. tábla 4. 38 Barkóczi L.: Fol. Arch. XIX. (168) 69 Abb. 31/1—2. 39 Uo. 71 Abb. 32/1. 10 Bónis É.: Uo. 563—564. 41 Barkóczi L.: Uo. 78. és Fol. Arch. 1960. 122. 42 Éri I.—Kelemen M.—Németh P.—Torma 1.: Magyarország Topográfiá­ja 2. A veszprémi járás Bp. 1969. 166. 43 Bakay K.—Kalicz N.—Sági K.: Magyarország Régészeti Topográfiája 3. A devecseri és a sümegi járás. 1970. 60/4, 241. 44 Az embertani anyag meghatározását Zsilkó Katalin végezte. 45 Nagy L.: Bp. Tört. 1. 773. Sági K.: Intercisa I. 46 Szarkofág típushoz vö. Burger A.: Uo. 105. — Ságvár, Fitz J.: Gorsium, Székesfehérvár 1970. 47. kép. Többszöri betemetkezéshez Nagy L. : Uo. Szentendre. Parragi Gy.: Bud. Rég. XX. (1963) 319. Aquincum Bogdáni út, Szőlő u. B. Vágó E.: Arch. Ért. (1961)268. — Bölcske, II. Constantius éremmel. B. Vágó E.: Alba Regia X. (1969) 169. — Intercisa — Tájoláshoz: Sági K. : Intercisa I. 55. 47 Biró E.: Uo. 174. — Kisárpás,'Bánki Zs.: Alba Regia VI— Vil. (1966) 171. 48 Paulovics I.: Uo. XXIV. sír, IV. tábla, 60. 49 Uo. 50 Burger A.: Uo. 131. 51 R. Alföldi M.: Intercisa II. 482. és 111. ábra 5. 62 Sági Károly: Acta Arch. XII. (1960) 196. 63 Burger A.: Uo. 205 Abb. 28 és 34/1. 64 Kaba M.: Bud. Rég. XVIII. (1958) 438. VI. 2. 55 Barkóczi L.: Fol. Arch. XIX. (1968) Abb. 34/1. 56 Benkő A.: Üvegcorpus. Rég. Füz. 11.11. 1962. III. 4. stb. 57 Bakay K.—Kalicz N.—Sági K.: MRT 3. A devecseri és a sümegi járás, 60/4, 7, 240. zur Mitte des Jahrhunderts setzen. Außer der Zwiebelfiebel und dem eisernen Messer und Ring setzen die Bronzespange, der Glaskrug und das Trinkglas die sekundäre Bestattung auf die zweite Hälfte des 4. Jahrhunderts. In dem annähernd West-Ost orientierten Sarkophag von Tüskevár, dessen Deckplatte mit Akroterie versehen ist, wurden ein aufgewühltes Frauenskelett, das Skelett eines Kindes und einige Knochen eines Säuglings gefunden. Die gläsernen Varianten der goldenen Perlen sowie die einfacheren Entsprechungen des Hakens kommen auf spät­römischen Gräbern oft zum Vorschein. Der goldene Ring, Haarnadeln mit silbernem und goldenem Kopf sowie aus Knochen und die spindelförmige Glasphiole setzen die Be­stattung auf die zweite Hälfte des 4. Jahrhunderts. Nach den Überresten des Gebäudes zu urteilen, die sich in einer Entfernung von 100—150 Metern von unserem Fund­ort befinden, durfte der freigelegte Sarkophag die Grenze eines römerzeitlichen Gräberfeldes gebildet haben. Sylvia Palágyi Die Sarkophage von Paloznak und Tüskevár 118

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents