A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Keve András–Sági Károly Jenő: Emlékezés Vönöczky Schenk Jakabra (1876–1945)

1899-ben, mint egy éves „önkéntes" katonai szolgá­latra vonult be az osztrák—magyar közös 14. Inf. Regi­menthez. Százada a tiroli Niederdorfban állomásozott. Innét írta 15 volt munkatársának és barátjának, Csörgey Titusznak 1901. április 4-én: „Furcsa gusztusa van a né­metnek, mikor Niederdorfnak nevezi ezt a falut, mert hiszen csak 1150 m magasságban fekszik". Ez az apró, gúnyos megjegyzés mutatja, hogy Schenk német csengé­sű neve ellenére is magyarnak érezte magát! A katonaéletet nehezen viselte. „Annyira megszűn­tem »én« lenni, hogy semmi sem számít" írja említett levelében. Nemcsak érzékeny egyéniségének elnyomása, anyagi helyzete is nehezítette létét: „Fájt ugyan, hogy a többi magyar fiúval együtt nem mehettem haza szabad­ságra, de mit csináltam volna otthon komisz jáger ru­hámban ..." Arra ugyanis nem volt lehetősége, hogy „extra ruhát" csináltasson, mint a többi „önkéntes". Barátai és Herman Ottó apró ajándékai csak a lét ne­hézségein segítették át. így írt erről Csörgeynek idézett levelében: „Az 5 forintot megkaptam, igen kapóra jött, jórészt ki is adtam már avval a 15 forinttal együtt, a mit a főnök úr küldött..." Egyetemi tanulmányait be akarta fejezni, azonban ah­hoz is pénz kellett. Fizetése az Ornithológiai Központ­nál csak a megélhetéshez volt elég, abból megtakarítani nem tudott. Leszerelése után 1901-ben és 1902-ben Sa­jókazán, Radvánszky bárónál nevelősködött. 16 1902 nyarán két hónapot újból a Központban dolgozhatott ideiglenesen, ahol akkor főként a kakukk-vonulást ta­nulmányozta. 17 Ezt követően a budapesti tudomány­egyetemre iratkozott be, 18 hogy befejezze Kolozsvárott megkezdett tanulmányait. Úgy látjuk, több körülmény is közrejátszott abban, hogy mégsem szerzett számtantanári oklevelet. Érdek­lődése ekkor már teljesen a madárvilág felé fordult, való­színű ez volt az alapvető ok. Közben az Ornithológiai Központ életében is változások történtek és a változások biztos jövőt ígértek már az Intézet dolgozóinak. A Val­lás- és Közoktatásügyi Minisztérium keretéből 1901. ja­nuár 1-én a Földművelésügyi Minisztérium kötelékébe került az Ornithológiai Intézet. A Magyar Nemzeti Mú­zeum két szűk és sötét helyisége helyett ekkor a József körút 65. számú ház I. emeletén négy nagy termet kap­tak, ahol a munkaszobák mellett a gyűjtemények szá­mára is alkalmas hely jutott. 19 1903 szeptemberében Vezényi Árpád asszisztens kivált az Ornithológiai Köz­pont kötelékéből, a megüresedett állást Schenk Jakab tanárjelölt kapta meg. Folytatta a kakukk-vonulás fel­dolgozását, amit 1902 nyarán kezdett el, de be nem fe­jezhetett. 20 Választásának helyességét az idő igazolta! 1905-ben a X. fizetési osztályba sorolták, 1906-ban a IX. fizetési osztályba nevezték ki. 21 A Magyar Nemzeti Múzeum tudományos kutatói is ebben a fizetési osztály­ban kezdték akkor közszolgálati pályájukat. Herman Ottó, a Magyar Ornithológiai Központ igaz­gatója 1907. augusztus 1-én egy éves szabadságra ment. Az Intézet vezetését Csörgey Titusz vette át erre az időre, a magyar madártan tudományos folyóiratának, az Aquila-nak szerkesztése viszont egészében Schenkre há­rult. 22 A szerkesztési munka nem volt új feladat számára, hiszen Herman mellett 1905-től lényegileg ő végezte már ezt a munkát. 23 Herman Ottó 1908. november 1-én má­sodízben is kapott egy év szabadságot, hogy a magyar ősfoglalkozásokról készülő nagy művét befejezhesse. 24 Ez alatt az idő alatt ugyancsak Schenk Jakab szerkesz­tette az Aquila-t. 25 Nemcsak az Aquila szerkesztési fel­adatait látta el, a megjelenő cikkeket is ő fordította né­metre. Herman kívánsága volt, hogy az Aquila párhu­zamos magyar és német szöveggel közölje a közleménye­ket, hogy a nemzetközi tudományos világ maradék nél­kül hasznosíthassa a magyar madártan eredményeit. 26 Schenk azonban nemcsak fordított és szerkesztett, a ma­dárvonulással és madárvédelemmel kapcsolatos jelentős levelezést is ő intézte. 27 Arra is maradt ideje, hogy 1908 tavaszán Szlávy Kornél társaságában az Al-Duna ár­tereinek madáréletét tanulmányozza. 28 A Német Or­nithológiai Egyesület ez évi közgyűlésén Schenk Jakab képviselte az Ornithológiai Központot. Október 3-án a közgyűlésen előadást tartott a fehér gólya magyarorszá­gi vonulásáról. 29 1908. év egyébként jelentős a magyar madártan tör­ténetében. A dán Mortensen 1899-ben kezdte a madarak gyűrűzését, hogy ennek segítségével kutathassa vonulá­sukat. A német Thienemann 1904-ben vette át a mód­szert, amitől a szakemberek általában nem sokat vártak. Schenk felismerte a madárgyűrűzés jelentőségét, a ma­gyar szakemberek ellenvéleménye ellenére is volt bátor­sága ahhoz, hogy Herman Ottónak javasolja a gyűrüzés bevezetését. Herman elfogadta Schenk javaslatát, így Magyarország harmadiknak a világon, 1908-ban meg­kezdhette ezt, a ma már világviszonylatban nagy sikerrel alkalmazott kutatási módszert.'' 0 Ezzel Schenk munka­köre új feladattal bővült. Szinte fáradhatatlan volt ebben is. Ha az egykori gyű­rűzési jelentéseket 31 nézzük, azt látjuk, hogy szinte ál­landóan vonaton ült. A gólyákkal kezdte ezt a munkát. Egyik nap Erdélyben gyűrűzött, néhány nap múlva már a Csallóközben találjuk, majd a Bácskában, vagy az Alföldön. Egyúttal gólya-katasztert is készített. Schenk munkája már az első évben jelentős eredményt hozott: az általa gyűrűzött gólyák afrikai visszajelentéseit. 32 A gólyák után a nádasok madártelepein végezte a gyűrűzést, gémeket, kárókatonákat, kócsagokat jelöl. Járt az Obedszka-Barában, az Adonyi-szigeten, Háros­szigeten, Bellyén, legkedvesebb munkaterülete azonban a Kis-Balaton. A Kis-Balaton akkor a Festetics hitbizo­mány tulajdona volt, kócsagállományának pusztulása hívta fel Schenk figyelmét a természetvédelemre, mely­nek hazánkban előharcosa lett. Mai természetvédel­münk java része Schenk munkásságán, kutatásain alap­szik. Gyűrűzésének harmadik színtere a puszta. Ürbő és Schenk neve összeforrtak egymással. Az első nagyará­nyú dankasirály eredmények Schenktől származnak, de még kiemelkedőbbek sikerei a bíbicekkel, cankókkal kapcsolatban. 33 Ürbői kutatásai alapján a Földrajzi Tár­saság Alföldi Bizottságának tagjává nevezték ki. 34 Az Ornithológiai Központ eredményei alapján Dará­nyi Ignác akkori földművelésügyi miniszter 1909-ben az állami intézetek sorába emelte a Központot és ettől 6

Next

/
Thumbnails
Contents