A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

Veszprém megye tízéves, távlati néprajzi tervének vitája A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság megbízásából^ a megye ethnográfusai elkészítették a 10 éves, távlati néprajzi tervet. Először szűkebbkörű megbeszéléseken, majd 1970. november 9-én az MTA Néprajzi Kutatócsoportja és a Mű-'l velődésügyi Minisztérium Múzeumai Főosztályának képviselője és a megye muzeológusai jelenlétében megvitatták a tervezetet. Az alábbiakban a november 9-i vita és megbeszélés anyagát közöljük. A vitát, megbeszélést Éri István megyei múzeum igazgató vezette. Petánovits Katalin, a Balatoni Múzeum néprajzosa, a tervezet egyik kidolgozója bevezetőjében ismertette a dolgozat elkészítése során felmerült problémákat, nehézségeket. Utalt Hoffmann Tamás megállapítására — arra, amire a tervezet készítői is rádöbbentek —, hogy a múzeumok néprajzi gyűjteményei a modern kutatás elvi állásfoglalása szempontjából nem fonásai a tudománynak. Nem forrásai, mert a múzeumok tárgyai — és ez általános, országos jelenség —, számokban gazdagok, de a tudományos felhasználhatósága csekély. A megye múzeumaiban található tárgyakról nagyon kevés, vagy egyáltalán nem megfelelő, kielégítő leírást, dokumentálást találunk a leltárkönyvekben egészen a legutóbbi időkig. Azért vált szükségessé a 10 éves terv kidolgozása, hogy ezeket a hiányosságokat pótoljuk, a további gyűjtéseket rendszeressé, logikussá, tervszerűvé és modernné tegyük. A terv elkészítését 1970 elején határozta el a Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság azzal, hogy a tervezetnek 1970 végére el kell készülnie. Ez az idő — tekintve a szakemberek minimális számát, és a terv előkészítésének előmunkálatait — meglehetősen kevés volt. Első lépésként felmértük a megye múzeumaiban, valamint a Néprajzi Múzeum és a Mezőgazdasági Múzeum raktáraiban, a Veszprém megyéből származó tárgyak számát. Ezt az anyagot mutatóztuk: tárgyi- és földrajzi mutatót készítettünk. A kapott adatokat térképre vetítettük. Ezután következhetett csak a tulajdonképpeni terv elkészítése, most már a jelen helyzet ismeretében, hiszen a mutatózott tárgykartonokból plasztikusan megvilágosodott az eddig begyűjtött tárgyak mind területi, mind pedig tárgykörök szerinti megoszlása. Kitűnt, hogy míg a Balaton északi partvidéke szinte teljesen felgyújtott terület, addig a megye peremrészei (a pápai és a sümegi járás nyugati részei, valamint a zirci járás északi területei) alapjában véve fehér foltokként maradtak meg a néprajzi felgyűjtöttség térképén. Ezeken a területeken az elkövetkezendő időben intenzívebb gyűjtést kell végeznünk. Sajnos, egy komplex minden szempontból való gyűjtésről, ún. topografikus munkáról, szakemberhiány miatt le kellett mondanunk. Ezért előre kijelölt témákban és területeken kell a gyűjtést és a tudományos feldolgozást realizálnunk. Igen fontosnak tartjuk a hagyományos földművelés és állattartáspásztorkodás monografikus feldolgozását, hiszen e téren csak elvétve, minimális mennyiségben jelentek meg publikációk s a tárgyi gyűjteményeink is alapos kiegészítésre szorulnak. Ugyancsak az egész megyére kiterjedő gyűjtést kell folytatnunk a népi vadfogás—vadászat tárgyi és szóbeli anyagából stb. A teljes monografikus gyűjtés mellett a meglevő, de hiányos ^gyűjtemények fokozatos és állandó kiegészítését is elsőrendű [feladatunknak tartjuk. fi A néprajzi gyűjtés, feldolgozás kiszélesítése érdekében egy ; néprajzi jellegű, olcsón előállítható kiadványsorozatot is szeretnénk megindítani, melynek kettős célja lenne: egyrészt gyűjteménygyarapodásunkat mutatná be, másrészt pedig egyegy, magasabb szintű pályamű, dolgozat közlésére is alkalmas lenne. A tervet úgy állítottuk össze, hogy a különböző kiállítások is szerepeljenek a programban. A tematikus kiállítások mellett célszerű, ha egy-egy tárgykör felgyűjtésének befejezése után kiállításon mutatjuk be az anyagot. Ilyen jellegű kiállítást minden évre tervezünk. A ma még meglevő problémák között meg kell említenünk a gyűjtőpénz (műtárgyvásárlási keret) elégtelenségét. Az eddigi adatok azt mutatják, hogy évente 10 ezer forint alatt volt mindig ez az összeg. Véleményünk szerint múzeumonként legalább 15—20 ezerre kellene emelni a néprajzi gyűjteménygyarapításra szánt összeget, hogy a terv szerint haladó, most már válogatott tárgyvásárlásunk számára elegendő legyen. A már begyűjtött tárgyak állagának megóvása érdekében állandó restaurátori segéderőre is szükségünk van. Mivel a tárgyak között legkényesebbek a faeszközök, leginkább farestaurátorra van szükség. Említettük már a személyi feltételeket, most említjük a tárgyi feltételeket. A tervekben szereplő gyűjtésekhez mindenképpen szükségünk van megfelelő minőségű fényképezőgépre, telepes (kazettás) és hálózati magnetofonra, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Gyűjtéseinket sokkal gyorsabban és intenzívebben tudnánk lebonyolítani, ha legalább kismotorral (moped) rendelkeznének a múzeumok. Ezek voltak azok a problémák — természetesen csak röviden —, melyek a terv készítése során felmerültek. Ezek után a 10 éves távlati tervet bíráló felkért hozzászólók következtek. Dr. Füzes Endre a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának főelőadója: Ez a 10 éves távlati terv alapjában véve nemcsak 10 évre szól, hanem 10 év távlatában útmutatás, több évtizedre előre tekint. Előre tekint azért, mert meghatározza a további feladatokat, a további utat. Ezek a törekvések egybeesnek az MSZMP tudománypolitikai irányelveivel is, mivel az tervkoncentrálásra ösztönöz. Veszprém megye ethnográfiailag a legváltozatosabb, legmélyrehatóbb elemzéseket igényli : a termelés, a vadászat, az erdei termékek hasznosítása, a manufakturális kisiparok terén több évszázados múltra tekint vissza. És itt érkeztünk el a néprajzi tárgy- és hagyománygyűjtés jelentőségéhez. Országos, sőt nemzetközi tapasztalat szerint a következő tíz év az utolsó lehetőség a néprajzi tárgyak begyűjtésére. A mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében a fejlődés, a változás hihetetlenül gyors. Emellett a magángyűjtők rendkívüli aktivitása is gyorsítja a tárgyi anyag eltűnését, pusztulását. Viszont ezt a tervet az adott, jelenlegi tárgyi és személyi adottságokkal nem lehet megvalósítani. Kevés a szakember, s a közeljövőben — ismerve az országos lehetőségeket és kilátásokat — nem is fog változtatni. Ezért a tervet sokkal kőnk46