A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

rétabban kell megfogalmazni. Ez a dolgozat tulajdonképpen az anyag elemzése, melynek segítségével és alapján konkrét tervet kell kidolgozni, lehetőleg személyekre szólóan. De ne csak a gyűjteménygyarapítást tartsák szem előtt, hanem a tudományos feldolgozó munkát is; azokat is, amelyek nem kapcsolódnak tárgyakhoz. A tárgygyűjtésre vonatkozó alapkoncepció megfelelő, de nem elég egy-egy gyűjteménycsoportot teljessé termi. A gyűjtést és a tudományos feldolgozást a népi műveltség legfontosabb ágazatára, a termelési és fogyasztási tevékenységre kell koncentrálni. Ezeknél a tárgyköröknél mindenképpen komplex tárgygyűjtésre van szükség, mivel az anyagi és szellemi kultúra milyenségét alapvetően meghatározza. A kutatópontok kijelölésénél a nemzetiségekre is gondolni kell : érdemes lenne egy német és egy szlovák telepes falut is feldolgozni. Továbbá a tárgygyűjtésnél is figyelmet kell fordítani a szociális rétegek elkülönítésére : gazdagparaszt — szegényparaszt — cseléd stb. Ezek tárgyi kultúrája észrevehetően eltér egymástól. Nem minden területen, de néhány helyen felekezeti megoszlás terén is találunk különbségeket. A komplex gyűjtésre legalább két falut kell kijelölni a megyében, lehetőleg a kevésbé feldolgozott területeken. A tematikus gyűjtemények kiegészítése előtt mérlegelni kell a reális lehetőségeket, s kutató körzeteket érdemes kijelölni, olyanokat, ahol a gyűjtés a legnagyobb eredménnyel kecsegtet. A gyűjtés a termelési javak előállításának, feldolgozásának eszközeire terjedjen elsődlegesen, más területeken elhanyagolható. Ha egy kutatókörzet komplex gyűjteményét akarják létrehozni, abban az esetben legcélszerűbb a helyben megőrzött népi műemlékekben tárolni és bemutatni (Tihany, Nagyvázsony, Bakonybél). Ezt a hálózatot tovább kell fejleszteni. Ezek szakszerű berendezéséhez a mindennapi élettel összefüggő komplex tárgyi anyagra van szükség. Ezek a tárgygyűjtési elvek az alapjai nemcsak a gyűjteménygyarapításnak, hanem az ismeretterjesztésnek, a tematikus monográfiáknak stb. Hadd szóljak néhány szót a gyűjtési módszerekről. Elsőrendűen szem előtt kell tartanunk a legszigorúbb tudományos módszereket ! Azaz a begyűjtött anyaggal kapcsolatos, minden fellelhető adatot fel kell jegyezni (Nógrádban pl. gyűjtőnaplókat adtak ki az adatok gyors, pontos és egyértelmű felvételére), igen fontos a fotózás, filmezés : egy-egy tárgyról készítsünk több felvételt is. Adatgyűjtésnél megelégedhetünk azzal, hogy a kasza alaptípusait begyújtjuk, a variánsokat pedig — összehasonlító anyagként — csak lefényképezzük. Az adatgyűjtésnek ez a módja legtöbbször olcsóbb is, mint a tárgygyűjtés. A filmezést — noha nagyon hasznos, célravezető — egy megyei múzeum, sajnos nem engedheti meg magának : igen drága. Célszerű lenne gyűjtési expedíciókat szervezni : egy kijelölt helységet több kutató keres fel egyszerre, s párhuzamosan gyűjtenek: mind a tárgyi,mind pedig az adatgyűjtést meg lehet ilyen módon szervezni (jó példát szolgáltatott ehhez a módszerhez Békés megye). Be lehet vonni a társadalmi gyűjtőket is. Előzetes gyűjtési tájékozódást lehet tanulókkal is elvégeztetni : összeíratni az iskolában a gyerekekkel, hogy hol mi található, a KISZ-szervezet és a honismereti kutatók segítségét is fel tudják használni. A tervnek különféle feltételei is vannak. A megyében jelenleg dolgozó két enthnográfus nem elég, legalább még kettőre lenne szükség. Ennek azonban — egyelőre — objektív akadályai vannak. Meglehetősen kevés kutatót képeznek, s ezek is igen nehezen mennek vidékre. A Veszprém megyébe kerülő ethnográfus semmiképpen ne kerüljön Pápára! Az erőket koncentrálni kell, s a munka feltételei sokkal inkább biztosítottak Veszprémben és Keszthelyen : raktár, könyvtár, restauráló műhely stb. Igen fontos a tárgyak lefotózása: biztonsági, tudományos és kezelhetőségi szempontból. A néprajzos sok adminisztratív munkát végez, ami a tudományos munkára fordított idő rovására megy. Ezért érdemes lenne egy erőteljes adminisztrátori segítség, aki a mechanikus munkákat, gépelést stb. elvégzi. A folyamatos néprajzi munkának ugyancsak alapvető feltétele, hogy állandó restaurátor álljon rendelkezésre, hiszen nemcsak a terepen, hanem a múzeumban is pusztulnak a tárgyak. Átlagos életkoruk 40—100 év között van. Tehát a folyamatos restaurálásJ(elsősorban fa és kerámia) elengedhetetlen. Az évente néprajzi tárgyvásárlásra fordítható összeg a leszűkített program esetén is legalább 50 000 Ft legyen. Itt csak összehasonlításul jegyzem meg, hogy pl. Baranyában 40— 60 000, Szolnokon 80 000 Ft az évi néprajzi tárgy vásárlási keret. Úgyszintén növelni kell a kiszállások (gyűjtési napok) számát: 60—70 nap személyenként. A kiszállásokra a kutatókat lássuk el megfelelő mennyiségű filmmel, anyagköltséggel, és valamiféle járművel. Egy kismotor (robogó) pl. sokkal gazdaságosabb, mint az autóbusszal való utazás, hogy a sokkal nagyobb mobilitásról ne is beszéljünk. Országosan is legnagyobb probléma a raktárak telítettsége, zsúfoltsága : a mai múzeumok — néhánytól eltekintve — nem múzeumnak épültek, a raktárak nem kielégítőek, a szabadtéri múzeum is csak korlátozott mennyiségű tárgyat szívhat fel, hiszen raktárként nem használhatjuk. Ezek a problémák megoldatlanok, de a megoldás nem késlekedhet. A tematikus kutatásokról is szót kell ejtenünk. A témák kiválasztásánál, annak mennyiségénél csak a megye, tehát helyi, szellemi kapacitását vegyük figyelembe. Az ugyanis, hogy külső szakemberekkel dolgoztatnak, bizonytalan. A tervben mindig konkrét témák legyenek — pl. vadászat, vadfogás — s ezek legyenek határidősek s személyre szabottak. Az egyéni terveket, érdeklődési köröket pedig összhangba kell hozni egyrészt a most lefektetett tervvel, de az országos kutatási irányelvekkel, tematikákkal is. A megyében elsősorban tárgyi néprajzosok dolgoznak. Ezért a folklór gyűjtését, feldolgozását, de egyéb tárgyköröket is társadalmi erőkkel kell gyűjteni. Gondolok itt elsősorban a honismereti mozgalomra, az önkéntes gyűjtőkre, iskolai szakkörökre stb. A különféle pályázatokon a néprajz kiemelt téma legyen. A háziipar manufakturális ágazatainak feldolgozása pl. országos igény. Igen hasznos lenne a kérdőíves gyűjtési rendszer kidolgozása, hiszen egy jó kérdőív már fél siker. A megye külső segítségre — mint már említettem — nem nagyon számíthat. A különféle munkaközösségek — eddigi tapasztalatok szerint — nem életképesek. (Gondoljunk itt a Hortobágy-, matyó-, palóc-kutatásokra: elhaltak). Más megyékben is koncentrálják az erőket, mert a Néprajzi Múzeum szakemberei nem tudnak segíteni, sőt, még nyáron dolgozó egyetemi hallgatókat is igen nehéz szerezni. Mindezekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a 10 éves terv véghezviteléhez a megye magára van utalva, s csak a belső erőforrások feltárásával és felhasználásával érhetünk el eredményeket. Ezután dr. Filep Antal az MTA Néprajzi Kutatócsoport tudományos kutatója, a második felkért hozzászóló következett: A Veszprém megye 10 éves távlati néprajzi kutatási terve с munka úttörő jellegű, megérdemelné a nagy nyilvánosságot ! Hasonló terv még nem született, tehát egyedülálló vállalkozás. Mindenképpen dicséretes munka. A tervezet csak részben foglalkozik a terület tudománytörténetével, ezért hasznos lenne, ha tudománytörténeti áttekintés alapján lehetne megfogalmazni a feladatokat. A különféle tervek, gyűjtési módszerek és tudományszervezési problémák megbeszélésére ajánlatos lenne rendszeres tudományos tanácskozásokat szervezni, mint pl. a szegedi múzeum mellett kialakult Alföld-kutatók, vagy mint a régészeti talállálkozók. Veszprém megye különösen alkalmas lenne e szerepkör betöltésére: Közép-Dunántúlon fekszik s így természetesen kapcsolódik — minden néprajzi problémát tekint ve — a környező megyékhez. Az erőket összpontosítani kell : a következő 10 év felelőssége és lehetősége arra sarkall, hogy anyagi és a szellemi kultúra hagyományos kettéosztottságát az európai szintű és szemléletű társadalmi néprajz kutatásával egészítsük ki. Ugyanis a mezőgazdaság szocialista átszervezésével a falu szociológiai, társadalmi szerkezete gyors ütemben változik. A társadalmi változások, átértékelődések előidézői az anyagi kultúra és a folklór megváltozásának is. 47