A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Németh Péter: Könyvismertetés. „Magyarország Régészeti Topográfiája” 3. kötet

vonatkozó történeti adatokkal. Majd a belterület régészeti lelőhelyei kerülnek felsorolásra, s végül a külterületiek. A 3. kötetben ilyen sorrendről nem beszélhetünk. Joggal kifogásolhatjuk azt az eljárást, hogy a község középkori múltjára vonatkozó történeti adatokat a lelőhelyek felsorolása után, csillag alatt, számozás nélkül hozzák (ld. Adorjánháza, Apácatorna, Bakonygyepes, Gyepükaján stb.). Pedig Apácatornán a templom (4/3. lh.) körül fektetett a falu, történetét is itt kellett volna elmondani. Gyepükaján esetében a szerző is utal arra, hogy a középkori falu a 18/1. lh.-lyel lehet azonos, a község történetét mégis a csillag után találjuk, ahol természetesen semmi jelzés nem mutatja, hogy ott középkori adat van. A három kötetben megjelent templomfelmérések áttekintésekor figyeltem fel arra, hogy alaprajzok közlésében semmi egységesség nincs. Az 1. kötetben általában 1 : 500-as léptékben közölték őket, a 2. kötetben az 1 : 250 lépték mellett az arányosan kisebb és nagyobb léptékű rajzokat egyenlő számban találjuk meg. A 3. kötet talán a legegységesebb: az alaprajzokat 1 : 400-as léptékben közölték, kivéve a 11. (1 : 200), az 56. (1 : 500) és 81. (1 : 666) képeket. Ugyanezt az eltérést tapasztaltam a földvárak közlésénél is, ahol talán egyetlen azonos méretarányú közlés sincs. Ennek tudományos szükségességét (példaként „A magyarországi művészet története" immár negyedik kiadását hozom fel) már csak a következő kötetek szerkesztőinek figyelmébe ajánlhatom. Jóval feltűnőbb az 1—2. kötetekhez képest, hogy a 3. kötetben a közölt régészeti leletanyag megnövekedett. Amíg az 1. kötetben 49 (felmérések, alaprajzok), a 2. kötetben 61 (a felmérések mellett tárgyrajzok is), addig a 3. kötetben 87 szövegközti képet találunk. Ebből 51, jobbára táblaméretű képen történt meg a terület régészeti anyagából a jellemzőbbek közzététele. Az 1. kötetben a régészeti leletanyag kizárólag a kötet végén, korszak szerinti csoportosításban volt közölve, valamennyi rajzban. A 2. kötetben a hasonló elrendezésű rajzos táblák mellett fényképen is közöltek leletanyagot, sőt a lelőhelyleírások között is feltűnik egy-egy leletegyüttes rajzos közlése (15 alkalommal), a vonatkozó szövegrész mellé tördelve. A 3. kötetben a rajzos táblák a kötet végéről a szöveg közé kerültek, helyüket a lelőhelyek sorrendjébe szedett fényképes táblák foglalták el. Könnyebbé vált-e ezzel a kötet kezel hetősége? A gyakorlat alapján azt kell mondanunk, hogy nem. Ugyanis egy-egy táblára általában nem egy-egy lelőhely, sőt nem egy-egy község leletanyaga került. Pl. az Ajka 2/3. és 2/13. lh.-ek anyagát a 21.,23., illetve a 27., oldalakon írják le, a tárgyakat 7 községgel hátrább, a 43. oldalon találjuk meg, a 6. képen. A gógánfai 17/5. lh. leírása a 92. oldalon található, a tárgyak a 13. képen, az 56. oldalon, 7 községgel előbb. Különböző lelőhelyek régészeti anyagának összevonása egy táblára azt eredményezi, hogy különböző korszakok leletei keverednek a lelőhelyek sorrendjében. Pl. a 22. képen középkori kerámia, bronzkorvégi cserepek, ismét középkori, majd újkőkori, korabronzkori és római edénytöredékek következnek egymás után. A közlés e fajta módszerével — Véleményem szerint — nem segítjük elő a topográfiai kötetek megszerettetését. Ugyanis amíg korábban a kutatónak elég volt munkájához a szövegvégi táblákból az őt érdeklő korszak anyagát, valamint a szövegközti képek jegyzékét átnézni, most kénytelen az egész kötetet átlapozni, jól figyelve a táblákra, mert különben az őt érdeklő darab észrevétlenül megbúvik. Sőt, a 3. kötet magyar, valamint idegen (német) nyelvű tábla- és képmagyarázata sem segít, mivel a szövegből hiányzik a korszak megnevezése. Egy magyarul tudó még a lelőhely leírásából ki tudja silabizálni a szerzők által adott kormeghatározást, de joggal hiszem, hogy egy idegennek semmit sem mond a Gyepükaján, Fundort 1814. megfogalmazású képszöveg. Több esetben még egy lelőhely anyagát sem sikerült egy helyen közölni : a csabrendeki 10/7. lh. leleteit a 13., és a 22. képen, az 56., illetve a 71. oldalon találjuk meg. Éppen tudományunk szakosodása miatt szükséges, hogy maradjunk meg a kötetvégi rajzos tábla (kép) korszakok szerinti csoportosításban történt közlésénél, a szöveg közé tördelt képekkel pedig csak egy-egy lelőhely korszakonként is különválasztott leletanyagát közöljük, feltüntetve mindenütt szavakkal is a kormeghatározást, különösképpen az idegennyelvű szövegben. A kötet egészét érintő megjegyzéseket két megfigyelésemmel szeretném zárni. A 2. kötetben megkíséreltük, hogy a nagy terjedelmű, több korszak leleteinek leírását tartalmazó lelőhelyek esetében a korszak jelzését a vonatkozó helyre tettük, nem pedig a leírás elejére. A 3. kötet nem élt ezzel az újítással, aminek következtében a kutatónak végig kell olvasni a lelőhelyről írott teljes szöveget, hogy az őt érdeklő korszak vagy tárgy leírását megtalálja. A másik megjegyzésem a leletek szórvány megítéléséből fakad. Lássunk néhány példát : a kispiriti 31/4. lh.-en kb. 200x40 m-es területen kormeghatározásra alkalmatlan őskori cserepeket és kevés Árpád-kori cserepet gyűjtöttek. Az Árpád-kor „telep", az őskor „szórvány" megjelölést kapott, pedig minden bizonnyal őskori települést fedeztek fel. Ugyancsak szórvány a kisszőlősi 32/3. lh., ahol a cserepek mellett tűzhelyet is találtak, vagy a kiscsőszi római kőházból felszínre került cserepek (28/1. lh.). Veszprémpinkócon (62/2. lh.) miért kapott szórványjelzést egy 100x70 m-es kiterjedésű település, ahol a terepbejáró szerint „sok jellegtelen, őskori és középkori cserepet forgatott fel a szántás". Ha a település jelét kizárólag ásatással igazolt, vagy mélyszántással teljesen tönkretett lelőhelyekre alkalmazzuk, akkor már eleve megkérdőjelezzük annak a lehetőségét, hogy a topográfiai kötetek alapján egy-egy nagyobb terület (pl. Veszprém megye) összefoglaló településtörténeti értékelését elvégezhessük bármelyik korszakra vonatkozóan. Az egyes lelőhelyek áttekintésekor az ismertető az őskori és a római kori emlékekről komoly megjegyzést nem tehet, mert úgy érzi, kevésbé járatos e korszakokban. így biztonsággal a népvándorlás-, honfoglalás- és a magyar középkor emlékeiről szólhat, s csak itt-ott a többiről. Lássuk tehát észrevételeinket a lelőhelyek sorrendjében. Adorjánháza : Egeralja határában a Katyor dűlőben Nagy László 1934. evi próbaásatása kőkori (neolit) telephelyet tárt fel (Veszprémi Hírlap, XL1I. (1934) 35. sz.), leletei a VBM-ba kerültek. A hivatkozott forrást a szerzők ismerték (Id. Csögle, 1 1/7. lh.), a fenti lelőhely említése mégis elmaradt. — Ajka: Az Ila-Kovacsics 1964. és Pákay 1942. munkájában olvasható adatok bőséges újraközlése helyett topográfiailag értékesebb lett volna megemlíteni az ajkai nemesek és a lövöldi kartauziak között 1370— 1470 között folyt birtokpert, birtoklástörténetileg pedig megemlíteni, hogy mindkét Ajka 1515-től a kartauziaké. Ugyanígy Borszörcsök 1531—1554 között, Kislőd pedig 1378-tól a kolostor birtoka. — Borszörcsök : a 9/3. lh.nél az 1552-es évszám 1522-re javítandó (Koppány 1967. 145.); 9/4. lh.: az elpusztult középkori falu neve nem Dés, hanem Désháza; a 9/14. lh. jó példája annak, hogyan lehetséges egy helyen a faluról és templomáról szóló adatokat tárgyalni. Viszont elmaradt a zárójelbe tett templom jelzés, míg a Kamond 23/14. lh.-nél pusztán írásos adatra is kitették a templom jelet. A borszörcsöki templom adata mellől hiányzik az ugyanott fekvő középkori Sz. Mária kápolna említése (ld. Koppány 1967. 125.). — Csabrendek : A 10/16. lh. lemaradt a községtérképről. E lelőhelyen a közölt függőpár mellett egy másik, áttört művű, koronggal díszített függőt is találtak (Tapolca és Vidéke, 1901. 19—20. sz.); a csillag után elmaradt a honfoglaláskor sír jelzése (M);a sümegi Kisfaludy Emlékmúzeumban őrzött eredeti Darnayleltárkönyvek szerint a Bogyay-kertből (10/12. lh., ma: plébánia kert) hullámos vonaldíszíiésű sárga bögre került elő (ltsz. : 5984.); a leltárkönyv kerek bélyeggel ellátott, vonaldíszítésü (ltsz.: 5987.), és ötsoros, hullámvonalasán díszített (ltsz.: 5990.) bögréket is említ, a csillag alatt nem találtam ismertetésüket. Kár volt csillag alá tenni az avar ker.gyelpárt, ugyanis Darnay közleményéből kiderül, hogy az urnatemető (10/3—4. lh.) felett mintegy 20 m

2-es területet kutatott meg, majd ,,e lelőhelytől néhány méterre" találta meg a két kengyelvasat (Darnay 1893.). A ltk. szerint a kengyelpár ,,kék edzésű" (ltsz.: 10.612-3), tehát származhat hamvasztásos sírból. — Csögle: 11/7. lh. : Vathy Gábor helyszíni szemléje során a halomsírokból származó két karperecet gyűjtött, amelyek a VBM-ban vannak; a Homoki-dűlőben Nagy László római alapfalakat figyelt meg (Veszprémi Hírlap, XLIL (1934/ 35. sz.). — Dóba: 15/10. lh.: a szerző szerint Szentmártonfalunak régészeti nyoma nincs. Koppány 1967. 144. oldalon (16. kép) közli a helyesen Szentmártonfölde nevű falu Árpád-kori templomának alaprajzát!; Dóba múltja egy Jmondatban csillag alatt szerepel. Koppány 1967. 128. oldalon és a 8. képen adja gótikus templomának történetét és alaprajzát! — Gyepükaján: a helyi hagyomány szerint a róm. kat. templom előtti szögletes kő római kori sírkő. — Iszkáz: A Felső(Egyházas-) és Közép-(Kápolnás-) Iszkáz között, tőlük kissé K-re állott Tokháza területe mind a terepbejárásból, mind a felsorolásból kimaradt; csillag alatt említik, hogy Középiszkáz helye a Szilvási-dűlőben kereshető. Vajon a terepbejárás igazolta-e a feltételezést? — Kamond: 23/10. lh.: a római sírkő közelében nagybronzokból álló éremleletet találtak, a pénzek Újhelyi Gábor péti festőművész tulajdonában vannak. Ezt azért említem meg, mert az 55/5. lh.-nél Újhelyi magángyűjteményére hivatkoznak. — Káptalanfa: 25/1. lh. : elmaradt Pesty adata, mely szerint „Sárosfőí pusztán a régi templom alapkövein felül levő falak maradványai most is igen láthatók." így természetesen hiányzik a templom jelzése is. — Kispirit: a csillag alatti szövegből nem derül ki, hogy vajon utána néztek-e, s ha igen, miért nem lehetett meghatározni Molnár János kispiriti lakos földjét, ahol egy germán arany csatot találtak. — Magyarpolány : 35/1. lh. : a sírlelet nem római kori, s nem 7—8 éve találták. Ugyanis Gerevich Tibor közöl Borsát pu.-ról egy ereklyetartó keresztet (Magyarország románkori emlékei. Bp., 1938. 210., a kereszt fényképével), amelyet 1935-ben szántás közben leltek. Az adatközlő által említett „kereszt alakú fémtárgy" azonos lehet ezzel a 474