A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

T. Knotik Márta: Zászlók restaurálásáról

szükséges, csak a dokumentáció alapján kiválasztott zászlót bontsuk ki.

5 A zászlók technikailag két nagy csoportra oszthatók, az egylapos és kétlapos zászlókra. Az utóbbiak restaurálása általában nem jelent különösebb problémát, ezeket a jelen dolgozatban nem tárgyaljuk. Az egylapos zászlók megoldása kétféle: egyoldalas és kétoldalas típust különböztetünk meg. Az előbbiek azok, melyeknél az egyetlen zászlólapnak csak az egyik oldala díszített, ezek általában nyomással vagy szövéssel mintázott textíliák. Az utóbbiaknál, az egyetlen textillap mindkét oldala általában festéssel, ritkán nyomással díszített. Az általunk restaurált egylapos zászlók részben egyoldalasak, részben kétoldalasak, melyeknek mindkét oldalát használták és ezért díszítették is. Jelenlegi lehetőségeink között az utóbbiak restaurálása ezen kivételes daraboknál azért volt megoldható, mert itt a díszítés a kiemelhető festményre, ill. a lebontható textilsávra került, vagy annyira tönkrement, hogy megmentése lehetetlen volt. A múzeumokban őrzött céhzászlók legnagyobb része mindkét oldalán olajjal festett, gazdag ornamentikával és sokszor több sorban elhelyezett felirattal díszített, festményei, címerei nem kiemelhetők. Jelen dolgozatban szereplő négy darab céhzászló ellenkező tulajdonságokkal bír, ez tette lehetővé helyreállításukat. A restaurálás folyamatát műveleteként ismertetjük. Ehhez azonban szükség van a műtárgyak típusára vonatkozó igen rövid, csak a lényeget érintő technikai leírásra és állapotuk ismertetésére.

6 1. Zászló: török, XVII. sz. (Janus Pannonius Múzeum, Pécs), egylapos-egyoldalas, fémszállal brosírozott,

7 lilás-vörös selyemdamaszt, fémszál brosírozású zöld selyemdamaszt kereteléssel. Kézzel varrott, keskenyebbik oldalán függeszthető, alakja: alul csúcsos téglalap, nagysága: 320x206 cm. Foszlott, a kettesével felvetett láncszálak épek, vetülék szálai elkoptak (4., 6. kép). 2. Zászló: magyar, 1848 (Móra Ferenc Múzeum Szeged, 67.57.1. ltsz.), egylapos-egyoldalas, nemzeti színű pamutvászon, fehér sávján színes nyomású magyar címer és felirat. Géppel varrott, keskenyebbik oldalán függeszthető, alakja: téglalap, nagysága: 163x125 cm. Sűrűn lyukas, több helyen szakadozott (8., 9. kép). 3. Céhzászló: magyar, 1867 (Bakonyi Múzeum Veszprém, 62.8.1. ltsz.), egylapos-kétoldalas, bordó selyemdamaszt, közepén kiemelhető olajfestmény, körül rojtos, három bojttal. Átszabáskor géppel varrva, keskenyebbik oldalán és hosszabbik oldalának egy részén karikával függeszthető, alakja: eredetileg fecskefarkú, egyenlőtlen szárakkal, nagysága: 228x155 cm. Foszlott, a vékony láncszálak kikoptak, a kettős vetülékszálak épek maradtak, nagy felületeken hiányos (2., 7., 10., 11. kép). 4. Céhzászló: magyar, 1828 (Bakonyi Múzeum Veszprém, 56.193.1. ltsz.), egylapos-kétoldalas, lilás-vörös selyemdamaszt, közepén kiemelhető olajfestmény, a textillap mindkét oldalán felirat, körül rojtos, két csücskén paszomány bojttartó. Kézzel varrott, keskenyebbik oldalán karikával függeszthető, alakja: fecskefarkú, egyenlő szárakkal, nagysága: 185 x86 cm. Foszlott, a vékony láncszálak kikoptak, a vastagabb vetülékszálak épen maradtak, egyik oldalának S: ANDRÁS AP: E: M: E: 1828 felirata nagyrészt lekopott és tönkrement (12. kép). 5. Céhzászló: magyar, 1869 (Bakonyi Múzeum Veszprém, 62.9.1. ltsz.), egylapos-kétoldalas lilás-bordó selyemdamaszt, közepén kiemelhető olajfestmény, körül rojtos. Kézzel varrott, keskenyebbik oldalán és hosszabbik oldalának egy részén karikával függeszthető, alakja: fecskefarkú, egyenlő szárakkal, nagysága: 250x100 cm. Foszlott, a finom láncszálak elkoptak, a kettős vetülékszálak épek maradtak, felső széléből nagy darab hiányzik (3., 14., 15. kép). 6. Céhzászló: magyar, 1843 (Bakonyi Múzeum Veszprém, 62.7.1. ltsz.), egylapos-kétoldalas, barnás-vörös selyemdamaszt, közepén kiemelhető olajfestmény, feliratos része két textillapból áll, körül rojtos, két legombolható bojttal. Kézzel varrott, keskenyebbik oldalán és hosszabbik oldalának egy részén karikával függeszthető, alakja: fecskefarkú, egyenlőtlen szárakkal, nagysága: 195x85 cm. Foszlott, a láncszálak kikoptak, a kettős vetülékszálak épek maradtak (5., 16., 17., 18. kép). Műtárgyaink leglényegesebb technikai tulajdonságai és állapotuk leírása után ismertetjük, hogy melyik műveletnél, milyen megoldást találtunk az egyes zászlók restaurálására, s a zászló zárójelbe tett sorszámával utalunk erre. ELŐKÉSZÍTÉS A restaurálás kezdetétől igen fontos a tárgyak fényképezése és a restaurálási napló folyamatos vezetése,

8 de különösen akkor, amikor a műtárgynál ideiglenesen tartozékot kell eltávolítanunk. Igen pontos leírást, méretet adjunk ennek helyéről, a felszerelés ill. felerősítés módjáról, sorrendjéről, hogy pontosan oda és úgy helyezhessük vissza, ahol és ahogyan eredetileg volt. Ehhez nagy segítséget nyújt a tárgyról készített vázlat, melyen a méretek is jól bejelölhetők. Elsőnek a zászlókon levő olyan összevarrásokat bontottuk ki, amelyek szakadás vagy lyuk elfedését szolgálták, és a textil összehúzásával deformálták a műtárgyat (1., 2., 5., 6.). Ezek eltávolítása a tisztítás és vasalás előtt szükséges, mert utána a művelet már a textília külön igénybevételét jelentené. Tisztítás és vasalás közben a levarrt szélek kisimulnak, az öltésnyomok eltűnnek. Következő lépés a tartozékok lebontása. A szárakat díszítő súlyos bojtok legombolása, a festményeket keretező rojt lefejtése, a kiemelhető olajfestmények lebontása — melyek csak külön tisztíthatók — (3—6.), illetve a kettős részek szétbontása (5.). A zászlót szegélyező rojt lebontására egy esetben sem volt szükség. TISZTÍTÁS Igen nagy körültekintést kíván a műtárgy tisztíthatóságának, illetve tisztítási módjának eldöntése. Ehhez első lépés a színállóság megállapítása. A textília színtartósságáról meggyőződhetünk, ha egyik sarka alá többrétegű fehér flanellt helyezünk és vizes vattával tamponáljuk. A műtárgyból a flanellba szivárgott folyadék színe, ill. színtelensége azonnal eldönti a színállóság kérdését. Tárgyalt darabjaink mind színtartóak voltak. A török zászló (1.) nem szorult tisztításra, csupán portalanításra., amely a zászló alábélelésével és feszítésével járó mozgatással meg is történt. A többinél a tisztítás elengedhetetlenül szükséges volt. A negyvennyolcas zászlót (2.) különösebb óvintézkedés nélkül zsíralkoholszulfonátos oldatban fürdettük. Bő, langyos vízben többször öblítettük. Az egylapos-kétoldalas céhzászlók (3—6.) tisztítása bonyolultabb módszerrel történt. Szenynyezettségük miatt, sajnos, még állapotukra való tekintettel sem lehetett a vizes tisztítást kiküszöbölni. E műveletnél igen lényeges a gyorsaság. A fürdető medencében egy előzőleg elhelyezett műanyaghálóra

9 fektettük a zászlót, mindkét oldalát szulfonátos oldatba mártott, puha ronggyal tamponáltuk. A tárgy megfordításához még egy ugyanilyen méretű hálót használunk. A kettős háló közé fogott textília fordítás közben sem mozdult el. Az áztatás alkalmával a szennyezettség rövid idő alatt feloldódott.

10 Ilyen módon a kézizuhany segítségével a zászló felületén meglazult szennyet teljes mértékben eltávolíthattuk. A vízpermet erősségét mindig a tárgy épségéhez és a szennyezettség mértékéhez igazodva állítottuk be. A bojtokat és lebontott rojtdarabokat külön tisztítottuk, szulfonátos oldatban fürdettük, bőségesen öblítettük. 458