A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nyék Sándor: Szájhagyománygyűjtés a Balaton mentén

Szájhagyománygyűjtés a Balaton mentén Az ötvenes években a Népművészeti Intézet, majd a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának megbízásából népzenét kutattam és gyűjtöttem a Balaton mentén. 1953 és 1958 között, 27 helységben gyűjtöttem népzenét. Ezek között 20 helységben volt olyan, ahol szájhagyományt is jegyeztem le. 10 helység a Balaton északi és 10 a déli partján. Az északi oldalon gyűjtött adatokat nemcsak kiegészítik, hanem sokszor meg is erősítik a délin gyűjtöttek. Balatoni szájhagyományokról szólva tehát nem lehet éles határt vonni a két part, a veszprémi és a somogyi közé. Szájhagyományt a 38. és 91. életév közt mozgó 43 adatközlő szolgáltatott. Átlagéletkoruk 68 év.31 férfi 71 éves és 12 nő 63 éves átlagkorral. így gyűlt össze 53 szájhagyomány-adat a pár mondatos szólásmondástól egészen a több perces meséig. A gyűjtemény balatoni meséket, a Balaton eredetéről, a benne és körülötte élő csudaszemélyekről, csudadolgokról szóló mondákat, történeti emlékeket és un. „igaz" történeteket, balladákat, dalokat és dalféléket tartalmaz, továbbá a Balaton-környéki hagyományokban élő betyárvilágba enged betekintést. Nem törekedtem adatbőségre, és tematikai teljességre. Népzenei gyűjtésem indirekt eredménye áll itt. A térképen, meg a gyűjteményben külön-külön lelőhelyként tüntettem föl Keszthely-Külsőmajort és KeszthelyZámort, ugyancsak Badacsonylábdit és Badacsony-Rodostót (a hegyen, a turistaház környékén). (A helyneveknél feltüntették a gyűjtés évét, az adatközlők számát az adatok számával.) A gyűjteményben minden adat előtt jobb fölső sarkon az adatközlő neve, utána zárójelben akkori életkora, alatta a gyűjtés helye és ideje. Az adatokat nem teljes, csak a szükségesnek tartott fonetikával jegyeztem le. Mégpedig egyrészt a helyesírás szerint leírt, de az általános irodalmi beszéd szerint a leírástól eltérően s az adatközlőtől ugyanúgy kiejtett szavakat a helyesírással megegyezően jegyeztem le; pl. „tudja" mondva ugyan „tuggya", de mert általában mindenki, az adatközlő is így ejti ki, a helyesírással megegyezően jegyeztem le: „tudja". Másrészt azonban a helyesírástól is meg az irodalmi beszédtől is eltérően kiejtett szavakat fonetikusan igyekeztem lejegyezni; pl. éjjel helyett éjje'-t, eltűnte helyett e'tüntet, került helyett kerütt-et, karácsony helyett karácson'-t, aludni helyett alunni-t jegyeztem le. Volt aztán, aki a volt-ot voltnak, s volt, aki vót-nak mondta; ki-ki mikor és hogyan ejtette ki, úgy jegyeztem le. I. „Ezt apámtu' hallottam. Az apám aptyának a leánytestvére..." (Egy mesélő atyafi) ,,E' nem mese, hanem igaz történet! — Mondta mindig az öregapám, aki gyerek vót még akkor, de hát ő is ott vót." (Egy mesélő menyecske) 1. A gyűjtés térképe. 1. Karte der Sammlung. 1. Carte de la recueil de folklore. 1. Карта собирания. 431