A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nyék Sándor: Szájhagyománygyűjtés a Balaton mentén

BALATONI MESÉK, MONDÁK ÉS TÖRTÉNETEK 1. BALATONI MESÉK A CSÖNGŐS KISKOCSI Joó János (77) Aszófő, 1955. „Vót egy szomorú királykisasszony. Senki sem tudta megnevettetni, de még csak megvigasztalni sem. Bánkódott is miatta a király, mert nem vót más örököse. Fülébe jutott ez három szegény árva legénynek. Összetanakodtak, csinának egy csöngős kiskocsit, majd avval szerencsét próbálnak. A legidősebb mindjárt ki is ment az erdőre kocsit csinálni. Ott megszólítja egy öreg: Nem tudsz te kocsit csinálni. Majd én. Te csak feküdj a szénaboglyára! — Ej, öregapám, mit tud maga? Majd én! Amint az első fába irányította a fejszéjét, a lábába vágta. Alig tudott hazabaktatni. Űgy járt a második is. A harmadik, a legkisebb szót fogadt. Lefeküdt a szénaboglyára. Lett is reggere szép csöngős kiskocsija! Mondta az öreg: No fiam, felülhetsz, mehetsz, csak azt mondd neki, hogy hajsz édes kis kocsikám, ahová én akarom! Hát ment a legény. Beesteledett. Beért egy faluba. Szállást kért a kocsmába'. Szól a kocsmárosné: Nincs helyünk! — Jó lesz nekem itt a konyhába' is, a fazekas pad alatt, a kiskocsimmal. — Na, jó! A kocsmárosnét a segrestyés szerette. Éjjé' jött is. Meztelenre vetkőztek. Akkor jutott a legény a kocsmárosné eszibe. El is mondta a segrestyésnek. E' mmeg kíváncsi vót: Milyen az a kiskocsi? — Tele köröskörül csöngővel —, mondta az asszony. De hát milyen az? — Amint a segrestyés hozzányúlt, odaragadt a keze. Segíteni akart a kocsmárosné, annak a segrestyés valagáhó' ragadt a keze. Reggé' lett. Megkérdezte a legény, hogy mit fizet? — A kocsmárosné mit se' szólt. Már ment az utcán a legény, meg a menete. Mindenki kiszaladt nézni a nagy csudát. Egy asszony épp a kenyerét akarta kemencébe őtteni, kézibe' a sütőlapát. Odacsapott a kocsmárosné pucér fenekihöz, oda is ragadt lapátostul. így ment tovább a kiskocsi. Hát amikor a király udvarába értek, a királykisasszony az erkélyen állt. Amint meglátta, nagy hahotára fakadt. Feleségül is ment a szegény legényhöz, vele fele királysága." A BOLOND LEGÉNY SZERENCSÉJE Joó János (77) Aszófő, 1955. „Vót egy király, annak egy lánya, aki soha se' nevetett. Mentek hozzá sokan, úri legények, hogy megnevettessék. De hiába, nem sikerült. Mondta aztán három szegény testvér: Menjünk el! Mert annak, akinek mégis sikerül, a király odaígérte a lányát, meg a fele királyságát... Hát elindult a három. A harmadik fé'-kegyelmű vót ugyan, bátyjai nem örültek neki, mégis velük tartott. Gyalog mentek. Azt mondja a bolondos: Megájjatok, találtam egy tojást! — Vedd fő' bolond! Hozzad! — Mondták a testvérei. Majd később: Megájjatok, szarhatnám van! — Csak szarj, bolond, aztán gyere! Az meg levette a sapkáját, beleszart, aztán vitte. Mikor odaértek a királyi udvarba, köszöntötték — egyik, másik legény is, egymás után — a királylányt : Kisasszony, de piros a bokája! — De tűz van abban, legény! Erre egyik se' tudott mit szóni. A harmadik is köszöntötte: Kisasszony, de piros a bokája! — De tűz van abban, legény! Van egy tojásom, süssük meg benne! — így a bolondos. — Szarod van, legény, nem tojásod ! Szarom is van egy sapkává'. Erre aztán e'nevette magát a királykisasszony. Feleségül is adták a bolondhoz, fele királysággal együtt." A PARTRA VETETT HALAK Joó János (77) Aszófő, 1955. „Az istállóban szoktunk mesélni. Még az esküvőmre is onnan mentem. Hát az istállóban hallottam: Egy legény vad madárfészket ment keresni a Balatonra. A parton foment egy magas fűzfára, lesbe gólyára, vízi madárra. A gólya kelepült, a legény csak hallgatta. Azt kelepülte a gólya: Távozz tőlem, sátán! — A legény mégis úgy értette : Tágítsd a gatyádat ! Hát addig tágította, míg egészen e' nem ódta. Lecsúszott a gatyája, be a Balaton szélibe. Akkorát csapott a vízen, hogy az sok halat vetett a partra, de annyit, hogy még ma is hordják, ha ugyan e' nem fogyott!" HÁROM RÖPKE CSALI MESE Bíró János (70) Balatonszentgyörgy, 1953. „Katona koromba' Galíciába' jártam. Hát az egyik udvarru' egy óriás tetű ballagott az útra és összeütött a falu bikájával." „Uzsorafagóra és Nemjácc kösségek határába' meg összeveszett két kutya. Föl is fatták egymást, csak a farkuk maradt meg!" „Az olasz fronton, tizennyócba', ahogy a Kivenza foló elé értünk, a híd má' fő' vót robbantva. Hogyan menjünk át ? — Láttam ám a fának támaszkodni egy jókora hat-lábú szúnyogot. Belenyomtam a csőrit a vízbe, hát azon főszítta az összes vizet, hátú' meg széthugyozta a partra. — így aztán száraz lábba' átvittem a csapatomat." 2. BALATON-EREDET MONDÁK HOGYAN LETT A BALATON Molnár Pál (77) halász Fonyód, 1953. „Tihany táján' a mai Forgó Kútnál, nagyon kerüldöz a gőzhajó. Ott támadt a Balaton... Ez úgy vót, hogy egy juhász őrizgette a nyáját. Megharagudt a kutyájára, mer' az nem ment oda, ahová küldte. Főkapott egy követ, utána dobta. Ahová a kő esett, onnan víz buggyant fő'. Erre a juhász megijedt és futott visszafelé. Nagy víz jött utána, áradt szét. Hát így lett a Balaton!" „Őseim is mondták, hogy bent a Balaton fenekén áll egy templom. Abba' három kis csésze, mindegyikbe' víz. A három kis csészét három kokas iddogájja. Ha kiisszák a csésze vizét, a Balaton is kiszáradna. De hát a három kis csésze csak nem akar kifogyni!" Németh Gyula (54) főhajóvezető Keszthely-Zámor, 1953 „Átkozottak azok a tihanyi juhászok! — Mondogatták az öreg tihanyi halászok... Réges-régen az egyik juhász kincset keresett a mai Balaton helyén. Kihengergetett egy követ, és ott olyan forrás támadt, még a birkákat is elvitte a víz. Járt a környék eltömni a forrást, de biz' hiába!" 432