A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

tészeti és egyéb jellegzetessége, s ezáltal mintegy csokorba gyűjtve képet kaphatunk a környezet építészeti és gazdasági tevékenységéről. (Pl. a Bakonybélbe tervezett komplexum). A szabadtéri néprajzi múzeumok számát növelni kell, különösen a Balaton mentén, ahol nemcsak kitűnő objektumok állnak rendelkezésünkre, hanem megfelelő idegenforgalom is. X. Lakberendezés, bútorzat Bakonyi Múzeum: 358 db Balatoni Múzeum: 364 db Pápai Múzeum: 18 db A szabadtéri néprajzi múzeumok megőrzik a lakóház ma még megfogható legrégibb állapotát. Mi is elsősorban erre hívjuk fel a figyelmet, de megemlítjük a korábbi formát is, hogy a kutató előtt világos legyen a fejlődés sorrendje. A megye magyar és nemzetiségi lakóinak házbeosztása nagyjából egyforma volt: szoba, konyha, szoba, vagy szoba, konyha, kamra. A konyha: legnagyobb részét a nagy kemence foglalta el. Néhány szék, sámli, esetleg vizespad volt a konyha összes bútorzata. A harmincas évek után a kemencéket kidobták, s a szoba berendezését asztalos bútorokra cserélték. így került ki a sarokpad és asztal a konyhába. Szegényebb vagy öreg embereknél ma is látható. Az edények nagy része a kemence tetején állt, az akasztó darabok pedig a kemence melletti és mögötti falon függtek. A kisebb használati eszközök helye a konyha falába vájt ún. vaklik volt. A falkászlik már a későbbi állapotot tükrözik. A szoba a ház legrangosabb helye. „A szoba berendezése a Balaton melléki házakban, a lakosság úgy magyar, mint német eredetű elemeinél csakis egyféle, t. i. sarkos volt, melyet csak az utóbbi időben kezd a párhuzamos berendezés felváltani és kiszorítani."

65 A sarkos berendezése a Bakonyban és a megye egyéb területein is általános volt. A sarokban állt a sarokpad, két szárnya közt a fiókos, lábtartós asztal. A pad két végén 1—1 tulipános láda. A pad fölött a falra volt szerelve a tálas, melyen tányérok, kancsók voltak. A szoba hosszanti fala mellett helyezkedett el egymás végében a két ágy, előtte a székek. A konyha felőli fal mellett állt a konyhából fűthető szemeskályha. A szoba szemközti falánál állt az almáriom vagy sublót, felette a tükör. A németeknél a szoba berendezéséhez tartozott a búsulószék (karosszék), és sokáig a ruhaakasztó rúd. Ez utóbbi a magyaroknál már régen a kamrába került a tálassal együtt, amelynek helyére szentképeket akasztottak. A kisnemesi szoba berendezése hasonló volt az előbb felsorolt szobabelsőkhöz, legfeljebb a bútor volt értékesebb. Gyakori volt a gazdagon faragott hegedűhátas szék, sarokpad, az intarziás sublót és keményfa asztal. Helyenként a bútorzatot kiegészítette a párnázatlan kanapé. A magyar bútorok általános jellemzője megyénkben a formai szépségre való törekvés. Festett bútor alig található, legfeljebb a ládát festették. A németek szekrényeiket, ágyaikat tarka virágokkal festették tele, de általánosan használták a legutóbbi időkig a berakásos, intarziás asztalokat, sublótokat, sarokpadokat. Külön figyelmet kell fordítanunk az eddigi gyűjtésekből szinte teljesen kihagyott gyermekbútorokra. Bölcsők, járókák, kis székek, állószékek, asztalszékek, ágyak alkotják a gyerekek bútorait, melyeket részben a második szobában, részben a konyhában tartottak. A lakás berendezéséhez tartoznak a falakat, bútorokat, ablakokat díszítő tárgyak is, mint függönyök, terítők, tányérok,szentképek, fényképek, tükrök, cserepes virágok, és a világító-eszközök. A lakóház harmadik vagy negyedik helysége a kamra. Itt őrizték és őrzik a tároló edényeket (bucsérokat, hombárokat), az etető és itató edényeket, a nem mindennap használt konyhafelszereléseket (kenyérsütés tárgyai), a szobából kiszorult ruhaakasztórudat, a használt csizmákat, cipőket és még nagyon sok tárgyat.

66 A Bakonyi Múzeum szabadtéri múzeumaiban magyar és nemzetiségi lakásberendezésekei: őriz. A Balatoni Múzeum eddigi bútorgyűjteménye teljesen vegyes. Elsősorban faragott székek vannak birtokunkban szép számmal. Gyűjteményünk gyarapítását szabadtéri néprajzi múzeum létesítésével szeretnénk megoldani. XI. A konyhafelszerelés, táplálkozás Bakonyi Múzeum: 337 db Balatoni Múzeum : 295 db Pápai Múzeum: 124 db A táplálkozás eszközei a lakás legnagyobb tömegű és legváltozatosabb részét képezik. „A táplálkozás kutatása elválaszthatatlan a termelésünk mindenkori szintjének ismeretétől.. ."

67 A szabadtűzhely edényei többnyire cserépből és fából készültek. Megyénkben korábban kétféle konyhatípus volt általános : füstös és szabadkéményes. A főzés mindkettőben szabad tűzön folyt. Az edények alja először keskeny, hogy a parazsatjói köréje lehessen húzni, majd szélessé válik, lábat kap, vagy vasháromlábra helyezik és alája húzzák a parazsat. A szabadtűzhely tartozéka a tűzikutya is, melyből igen változatos formákat és méreteket készítettek. A konyhában található kemencékben kenyeret sütöttek és főztek is benne. A kemencében való főzés emléke a kurugla, mellyel az edényeket tolták és húzták ki-be. De a kemence funkciója elsősorban a kenyérsütés. A kemence fűtéséhez használták a szénvonót, a pemetet. A kenyérsütéshez: szitát, kovászkeverőfát, dagasztóteknőt, kovászfát, szakajtókat, sütőlapátot, kis vizesedényt, kovászvakarót. A megsült kenyereket a kamrában levő kenyértartón tárolták. A kemencék a harmincas—negyvenes években a konyhából az udvarra, esetleg kamrába kerültek ki. Kenyeret egészen a hatvanas évek elejéig sütöttek, így ezek az eszközök még beszerezhetők. Gyűjtésük azért fontos, hogy emlékanyagukat is megőrizzük a tárgyakkal együtt. Megyénkben sokféle módja Volt a kenyérsütésnek (komlós, krumplis, kukoricás stb.) s ennek emlékanyagával senki sem foglalkozott a néprajzi kutatók közül. A húsfeldolgozás konyhai felszerelése meglehetősen gazdag, és ezideig nem gondoltunk rendszeres gyűjtésükre. Húsvágó deszkák, bárdok, bontókések kellenek a mindennapi konyhai használatra. A disznóöléshez pedig egy egész sorozat eszköz: ölőkés, bontókés, szalonnaszeletelő, húsdaráló, bélmosó teknők vagy melencék, hurkatöltők, disznósajt prések. Ez alkalommal használják a disznófogó kapcsokat, a rendfát, a bontóasztalt, a zsírfőző üstöt, a zsírszűrő kanalat, a hús sózására használt teknőket, kádakat é. í. t. A háztartásban korábban а fa tárgyak jóval nagyobb szerepet játszottak, mint ma. A kanalak, villák, mosogatódézsák, gyúródeszkák, vajköpülő, kisebb-nagyobb méretű kádak a savanyúság eltartására, mozsarak a köleshántolásra vagy a máktörésre, krumplitörő, fűszertartó é. í. t. Pincékben a cserépedények mellett szívesen alkalmazták a bográcsokat, öntöttvas edényeket, nyársakat. Gyűjteményeinkben alig van belőlük. A táplálkozás fentebb érintett tárgyai közül keveset őriznek gyűjteményeink. De nem is annyira a számszerűségben van a hiba, hanem az esetlegességben, a rendszertelenségben. A jövőben arra is gondot kell fordítanunk, hogy az egyes tárgyak mellett együtteseket, egész konyhafelszereléseket is, vagy egy-egy rész (húsfeldolgozás, kenyérsütés) tárgyait hozzuk be egy faluból, vagy egy családtól. XII. Kerámia Bakonyi Múzeum : 556 db Balatoni Múzeum: 628 db Pápai Múzeum: 155 db Sümegi Múzeum: 403 db Megyénkben a múlt században nagyon sok volt nemcsak a fazekasmester, hanem e mesterséggel foglalkozó falvak, községek száma is. Pl. Sümeg, Nemesleányfalu, Tüskevár, Veszprém, Keszthely é. í. t. Készítményeik a vásárok alkalmával messze vidékekre eljutottak. Gyűjteményeinkben szereplő kerámiákat, forma és funkciójuk szerint csoportosítjuk:

68 37