A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

Nëm va- gyök én még a nózsámnál sza-ba - dos. A pásztorok minden szavából kiderül, hogy szeretik a rájuk bízott jószágot. Vele éreznek, kedvére tesznek, óvják a forró naptól. Kedves barmairól beszél a következő dalban is a juhász s megemlíti hűséges segítőtársát is, a kutyáját. — De sok lótástól-futástól is menti meg gazdáját a jól betanított kis pumi! Csupa szem, csupa fül, úgy figyeli gazdájának minden mozdulatát, szavát. De nemcsak figyeli, érti is. „Ergy, elejbe, të! Hajtsd vissza ükét, të!" — kiáltja neki gazdája, s már vágtáz is, sokszor négy-ötszáz méterre is, letereli az országútról az odatévedt fókát, megkerüli ügyesen a szétszéledt nyájat, csaholja, csipkedi a lemaradókat. Mikor feladatát végzi, közben is gyakran pillog gazdájára s várja annak további, helyeslő biztatását. — Nem csoda, ha dalaiban is megemlegeti a pásztor : 388