A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Békefi Antal: A bakonyi pásztorok zenei élete

6. 8. A régi időkben a fókát Szent György napján (ápr. 24.) hajtották ki először s kinn is maradt Szent Márton napja körüli időig (nov. 11) — az időjárástól függően. Vannak akik azt állítják, hogy egész éven át is kint időztek. A pásztor tisztálkodási lehetőségei ilyenkor nem voltak éppen higiénikusnak mondhatók. Élelemből sokszor egy hétre valót vittek ki a számukra, oly messze elkerültek a falutól, tanyától. Az öreg számadó is sokszor magára hagyta a bojtárt a nyájával meg a kutyájával. Ilyenkor aztán a nótái meg a furulyája vigasztalták. Sokszor eszében járt a kedvese is, de egyelőre csak nótáiban álmodta maga mellé. Vájjon hűséges-e? Kitart-e mellette? — Ilyenkor készítette számára oly sok művészettel, aprólékos gonddal, fantáziával gazdagon a faragott tűtartókat, tükrösöket, dobozokat. 2. 'gy Isten jó nap, jó bojtárom! Van-ë károd? Elcsinálom! — Nincsen károm, de nem is lëssz, Mig a nyáj a kezemen lëssz! A század elején a birkákat évente kétszer megnyirették, mostanában már csak egyszer nyírják őket. Ezért a nyírásra nyár elején és augusztusban hazahajtott a juhász, A birkanyíró menyecskék, juhásznék ha otthon végeztek, fölkerekedtek s messzi uradalmakra is elmentek dolgozni. A munkabér mellé kijárt a liter bor is naponta, így itt a hangulat mindig vidám volt, különösen pedig a befejező áldomáson. A szentgáli nyíróasszonyok énekelték ilyenkor Akliban a következő dalt: Akiipuszta, 1954 — Farkas Antal, 1899 Élës olló a kezembe, Pöngő csörög a zsebembe, De mivel a vasút drága, Gyalog megyünk ë Szengálra. A „Három ürü nem nagy fóka" dallamára (Ld. a dudanóták között a következő közleményben.) De előkerültek ilyenkor a többi mulatónóták is : Majd e/ tnë - tjijünk я n

V

a

J w " ^

n • A pásztorok nem szerették birkáik között a fekete foltosat. Ha baráti lakomára került a sor, a babost, г. fekete gyaptyusat keresték, Vagy azt, amelyiknek úgyis valami testi hibája volt: kergeség gyötörte: kavargás volt —, azt ették meg. Következő dalunk is erről ad hírt. Régiségét az is igazolja, hogy a bort akkor még nem üvegben, hanem tömlőben tartották! 389