A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig

Az ünnepi ruhák sorban lógnak a szekrényben, szorosan összecsavarva henger alakban, alul-fölül egy-egy rongydarabbal átkötve, s e rongynál fogva akasztják a fogasra. Mert így „nem dül ki a ránca". A sok viseléstől, a gondatlan ruhaeltevéstől „hama kidül a ránca", és akkor újra kell szedetni. Az asszonyok legnagyobb része ezt a müveletet maga is el tudja végezni, de leginkább elviszik a parasztvarrónőhöz, aki újra „ráncba szedi" a szoknyát. Rászegezi „mellénél" fogva az asztallapra, „levizezi", leszedi, és rögtön papírba csavarja vasalás nélkül, s lógatja. A tarka ruhákat (karton, barhent) nem kell vizezni, ezeket leszedés után vizes ruhán át gőzöli, vasalja. A bársony ruhát is így gőzölik át. „A vizes ruha mindent megad neki" — mondja Gergely Anna. Az idősebbek ünneplő ruháikat nem szekrényben tartják, hanem „leszéve, csomagolópapírba hengergetve" helyezik a sublótfiókba egymás mellé. A hétköznapi ruha a konyhában, szobában fogason lóg. Az ünnepi „ósószoknyák" ugyancsak a sublótfiókban vannak „letéve", de nem hengergetve, csak összehajtva. A rékliket — akinek szekrénye van, vállfára akasztja —, akinek sublótja, abba helyezi. Hátával lefelé leterítik, elejét összeigazítják vagy összegombolják, 2 ujját a mellre összefordéttyák, a rékli állát ráhajtják, és egymás tetejére helyezik. A kötény elrakása: visszájáról hajtogatják. Két sarkát pontosan összeillesztik, majd felezik, és befektetik a sublótfiókba vagy a szekrénypolcra. A kendőt — levéve fejükről — szétszedik, azaz kibontják 1 Bakay Kornél, Kalicz Nándor, Sági Károly, Veszprém megye régészeti topográfiája. A keszthelyi és tapolcai járás. (Bp., 1966.) 2 Uo. 139. 3

Uo. 4 Kisvarga Lajos, Sármellék gazdasági fejlődése 1731—1850 között. Veszprém Megyei Múzeumi Közlemények 1965 (3). 6 Uo. 43. 0 Füssy Tamás A zalavári apátság története, (Bp., 1902) 321. 7 Kisvarga Lajos, i. m. 60. 8 Szántó Imre, Egy dunántúli falu, Alsópáhok története, (Bp., 1960) 197— 198. 9 Kisvarga Lajos, i. m. 53. 10 Fél Edit, Újabb szempontok a viselet kutatásához. A test technikája. Ethn. LXIII (1952) 410.1. 11 Ezúton köszönöm meg Varga Andrásné 65 é., Gergely Anna 55 é., Bősze Ferencné 60 é., Kránitz Józsefné 74 é., Lánczi Péterné 77 é., Matyi Györgyné 68 é., Lagler Margit 36 é., Takács Kálmánné 34 é., Sipos Józsefné 52 é., Kiss Jánosné 72 é., és minden sármelléki adatközlő szíves támogatását, mellyel lehetővé tették e néprajzi gyűjtésen alapuló dolgozat megírását. 12 Kresz Mária, A hagyományokba való benevelődés egy parasztfaluban. Néprajzi Tanulmányok. (Bp., 1949). 13 Kresz Mária, Adalékok a palóc pendely szabásához. Ethn. LV1II (1947) 249—252. Jankó János, A Balaton-mellék lakosságának néprajza. (Bp., 1902) 229. Fél Edit, A női ruházkodás Martoson NÉ. (1942) 94. cikkében arról tudósít, hogy a martosiak péntőjüket öt szél kendervászonból készítik. 11 Fél Edit, A Néprajzi Múzeum új szerzeményei NÉ. (1938) 244. Az őrhalmi pendelyről megjegyzi, hogy 3 szélből varrják. 15 Kresz Mária, i. m. 252.: Herkely Károly, A szokolyai viselet NÉ. (1938) 287. 1 e A péntő ráncolása ugyanúgy történik, mint a később leírt szoknyáé. 17 Kresz Mária, A magyar parasztviselet, (Bp., (1956) 26. 18 Vő. Horváth Terézia, Régi ruházati mértékvételi eljárások Kapuvárott. Néprajzi Közlemények (1965). 19 A mértékvétel legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módja a ruhaanyag testmérethez való igazítása. Ugyanígy az ujjszélesség, illetve arasszal való mérés, amit szintén alkalmaz Gergely Anna. 20 Gáborján Alice, A magyar népviselet. Kísérlet egy összefoglalásra NÉ. (1967.171. — Az ipari anyagok általában szélesebbek, mint a házivászon. Hogy ne menjen semmi kárba, a szélesebb anyagot ráncolással igazították a test méreteihez. 21 Vö. Fél Edit, A női ruházkodás Martoson NÉ. (1942). 22 Uo. 103. Ujabb szoknyaviseleteinken általános rövidülést tapasztalunk. 23 Vö. Kresz Mária, A magyar parasztviselet. (Bp., 1956) 80. 24 Gáborján Alice, i. m. 180. 26 Fél Edit, i. m. NÉ (1942) 118. Az ünneplő darabok némelyikét sohasem hordják el hétköznapon. Ilyenek a selyemből, bársonyból, csipkeszövetből való darabok. sarkos hajtását, és visszájáról téglalap alakban összeigazítják kétszer hosszában, egyszer keresztben úgy, hogy kb. egy összehajtott férfizsebkendő nagyságot alkot. Aztán ezt is a sublótfiókba teszik. Ünnepi csizmájuk a szobában a mestergerendába vert szögön lógott, vagy mostanában a kamrában a padlásföljáró lépcsőjére helyezve áll. Az ünnepi cipők a tisztaszobában az ágy alatt sorakoznak. A használaton kívüli vászonholmi a szekrényben van egymásra rakva. Alul a lepedők, fölül a hímesévei kifelé hajtogatott abroszok, kosárruhák. Az abroszokat rétesnyújtásra használják, természetesen az egyszerűbb híműeket. Gyerekeik nem igénylik a vászonholmit, s az asztalra sem terítik, mert már nem divat. Vargáné tanítónő lánya számára 4—5 szakajtóruhát adott a vászonholmikból, amit még sohasem használt. Ennyit kért, illetve választott ki a leány. Az a sok, nagyanyáról unokára halmozódó vászon már sohasem fogja eredeti rendeltetését betölteni, ha az öregek meghalnak.

55 A fiatalok majd valami egészen más célra használják azokat. így alakul át, változik meg egy parasztház belseje, aztán az átépítésekkel a külseje, és lassan az egész falu képe is, elsősorban lakóinak kivetkőzése által. Megszűnik egy színfolt, ami, ha más, színesebb népviselethez hasonlítva egyszerűbb is volt, a polgárosult környék egyhangúságában mégiscsak jellegzetességet, jóleső változatosságot adott. Petánovits Katalin 20 Uo. 100. Hazánkban nagy általánosságban kétféle kialakult kötényforma van... Az egyik sima, keskeny, egy szél anyagból készült téglányalakú darab, ... a másik az úgynevezett bőkötény. Sármelléken a két forma követte egymást. 27 Vö. Fél Edit, A kötény Martoson NÉ. XXXV. (1943). 28 Uo. A női ruházkodás Martoson NÉ. (1942) 101. A keskeny kötény elterjedési vonalát az ország déli részében húzza meg. A bőkötények elsősorban Felső-Magyarországon ismertek, de előfordulnak Somogyban is. 29 Vö. Kresz Mária, Magyar parasztvisslet. 32. 30 Vö. Fél Edit, NÉ. (1943) 56—57. 31 H. Kerecsényi Edit, Az asszonyok fejviseletének alakulása Kiskomáromban és környékén az elmúlt kilencven év alatt NÉ. XXXIX (1957). 32 Vö. Fél Edit, NÉ (1942). 33 Gáborján Alice, Két magyar hosszúszárú lábbelitípus viselettörténeti elemzése NÉ. (1958). U ő. Néprajzi Múzeum lábbeligyűjteménye I. Csizmák NÉ. (1959). 31 Vö. Fél Edit, NÉ. (1942) 118. 35 Gáborján Alice, A magyar népviselet, 175 1. *« Vö. Fél Edit, NÉ. (1942) 113. 37 Uo. 103. 38 Gáborján Alice, i. m. 177. Feltűnően jellemző a magyar parasztságra... a piros szeretete. Ez a szín a fiatalság, az öröm jele. 39 Uo. 119. 40 Uo. 178. 41 Vö. Horváth Terézia, A kapuvári népviselet. Arrabona (1967). 42 Kresz Mária, A pólyázás Nyárszón NÉ. XXXV. (1943). 43 Szendrey Ákos, A népi ruházkodás életkorjelző jelentősége. Ethn. (1931) 77. 41 Jankó János a század elején írt monográfiájában sajnálkozva emlegeti, hogy a Balaton-melléki lányok a fürdőhelyeken üdülő úrilányokat utánozva elhegyták régi, egy ágba font hajviseletüket és helyette kontyot fésültek (228. lapon). 45 Vö. Nóvák József Lajos: Adatok Bény község néprajzához NÉ. (1913) 66. 40 Vö. Fél Edit, Magyarországi ujjatlan felsőruhák NÉ. (1936). 47 U ő. Ujabb szempontok a viselet kutatásához. A tesi technikája Ethn. (1952) LXIII. 48 U ő. A kötény Martoson NÉ. XXXV. (1943). 49 U ő. A női ruházkodás Martoson NÉ. (1942). 60 A leányoknak meg kell hallgatniok kihirdetésüket, ha lehet, legalább háromszor, de legalább egyszer, hogy leendő gyerekük füle ne folyjon. Ilyenkor lesütött szemmel kell állniok a rájuk szegeződő szemek kereszttüzében. 51 Vö. H. Kerecsényi Edit, i. m. 52 Vö. Fél Edit, A női ruházkodás Martoson NÉ. (1943). 53 Szendrey Ákos, i. m. 76. 64 Vö. Fél Edit, NÉ. (1942) 132. 66 Gáborján Alice, A kender feldolgozása és a nyert termék felhasználása a Borsod megyei Tardon NÉ. ( 1955) 126. II C.YXI TI К 338