A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin–Törő László: Veszprém megye néprajzi kutatásának 10 éves távlati terve

//. Szőlőmüvelés Legeltető állattartás Bakonyi Múzeum: 109 db Balatoni Múzeum: 185 db Pápai Múzeum: 2 db A szőlő fontos szerepet játszik a megye mezőgazdaságában. Eszközkészlete gazdag, változatos. A szőlő talaját ásóval lazították. Bujtókapával ássák a bujtandó vessző árkát és gödrét. Csákánnyal fúrták korábban a lyukat, később laza talajokban ehelyett szálvasat alkalmaztak. Kapálására nagyméretű, szélesfejű kapát használtak. Metszőkéssel metszették a tőkét. A szőlőfajták és a művelésmód megváltoztatásával újabban metszőollóval dolgoznak a metszőkésből bujtókés lett

37 A filoxera pusztítása után a szőlőket permetezték. A permetező edényeknek nagyon sok változatát használták. Szüret előtt a kártevők ellen kereplőket, madárijesztőket állítottak fel a szőlőkbe. Jégverés ellen viharágyúval lőttek, szemverés ellen lókoponyát állítottak a szőlőbe.

38 A szüret társasmunka. Sok tárgyat használnak ilyenkor: a szüretelők kisebb-nagyobb vesszőkosarakba, edényekbe gyűjtik a szőlőt, amit korábban csöbörben, újabban puttonyban Visznek a présházba, ahol először a nagyobb szőlősgazdáknál szőlődarálóval ledarálják, másutt kádban megmuszkolják és tapossák. Korábban zsákokba töltve is tiporták a szőlőt. A must bocskába folyik. Tiprás után préselik a szőlőt. Vidékünkön a nagy fa préseket használták elsőroban. A mustot vesszőből font mustszűrőn öntik át, majd tőtikén keresztül eresztik a hordóba. A pincében az ászokfán sorakoznak a különböző nagyságú hordók. Még találni helyenként faabroncsos hordókat is. A hordóhoz tartozik: hordóemelő rézső, a csinező, a dongaverő fakalapács, a bormérő pálca, a kotyogó. Nagyobb hordók mellé járult a hordólétra.

39 A szürethez tartozik a vasserpenyő, a lábas, nyársak, bográcsok, korsók, csutorák, kulacsok. Szőlészeti gyűjteményünk viszonylag gazdag, de mégsem teljes. Nem is lesz teljes mindaddig, amíg a Balaton mentén nem vásárolunk meg egy-két műemlék pincét, ahol eredetiben őrizhetnénk meg a szőlővel kapcsolatos összes tárgyat, berendezést, a présház melletti szobával együtt, ahol megtaláljuk mindazokat a tárgyakat, amelyek a falusi otthonban feleslegessé váltak. (Régi bútorok, primitív ülőalkalmatosságok, zsombék, székek stb.) Keszthely környéke bővelkedik szebbnél-szebb pincékben, idegenforgalmi szempontból is előnyös helyen fekszik. Feltétlenül javasoljuk egy vagy két pince megvásárlását szabadtéri néprajzi múzeum céljaira. r Gyümölcsfákat általában a szőlőbe telepítettek. Ápolásukra nem sok gondot fordítottak. Néhány ágvágó fűrész, hernyózóvas — a többit a madarakra bízták. Gyömölcsszedésre gyümölcsszedőt, ágbehúzót kampót, néhol gyümölcsszedő széket használtak. A gyümölcsöt részben fasúlyokkal összetörik, kádban tárolják és pálinkát főznek belőle, részben megaszalják. Elsősorban szilvát, földarabolt almát és körtét aszaltak kemencében, vagy aszalókasokban. Az aszalt gyümölcsöt szalmakosarakban tárolják. A pálinkafőzés törkölyből és gyümölcsből szokásos. Pálinkafőzés a présházban, vagy mellette felállított kis házakban történik. Pálinkát réz vagy vasfazekakban főznek, sajtárt, csövet, hordót használnak hozzá. Bár régóta tiltott foglalkozás, de gyűjteményeinket ma is ki lehet egészíteni a hegyekben talált ötletes pálinkafőzőkkel. A pincemúzeum mellett jól elférne az aszaló és a pálinkafőzőkunyhó is. III. Állattartás Bakonyi Múzeum: 226 db Balatoni Múzeum 391 db Pápai Múzeum: 17 db .k A népi állattartásban megkülönböztetünk rideg, félszilaj és istállózó állattartást. Az állattartás a múlt század óta a gazdálkodási rendszer megváltoztatásával együtt változott. Régi fajok tűntek el, helyükbe újak jöttek. A Bakonyban a múlt században legnagyobb mérvű volt a sertéstartás. A makkos erdők biztosították az állatok táplálékát. A Bakony híres tájfajtája a bakonyi disznó volt. Az erdőség kevés legelőt biztosított a szarvasmarhának, ezért kevesebbet tartottak belőle. A Balaton mentén fordított volt a helyzet : kevesebb a sertés, több a szarvasmarha. Az állatokat pásztorok őrizték. A Bakonyban kerítés, fészer, akol készült az állatok védelmére, mellette volt a pásztor kunyhója. Az állatokat kora tavasztól késő őszig tartották kint, ekkor a pásztor a rovás alapján számolt el róluk. Juhot elsősorban az uradalmak tartottak, bár kisebb mértékben a kisgazdák is. Kecske szintén elég jelentős volt korábban, a legelőre adott marha helyett biztosította a tejellátást. Később törvény tiltotta tartását. Lovat főleg az uradalmakban használtak. A parasztgazdaságok csak 1—2 lovat tartottak igázás, fuvar, nyomtatás céljára. A rideg állatok itatása nagy gondot jelentett. Ahol nem volt természetes forrás, ott kutakat, gödröket ástak (bodonkutak), és abban gyűjtötték össze az esővizet. A pásztor őrző eszközei: attól függtek, milyen állatot őrzött. A gulyás furkósbottal járt, a juhásznak kampója, a kanásznak a múlt században baltája, most karikása van, és őszszel hosszú póznája, amivel a vadgyümölcsöt veri az állatok számára. A pásztor oldalán a tarisznyában vannak a tűzszerszámok, és az állatok gyógyításához szükséges kések, Valamint a faragóeszközök. A pásztor látja el az állatokat a megfelelő jeggyel. Ez lehet bélyeg, lehet az állat fülén vágott jel, vagy pl. a bárányoknál fából faragott bárányjel. A kóbor állatok nyakára kolompot tettek, a kutya nyakára kölöncöt, örvet, a lovak lábát megbéklyózták. Gyűjteményeink egyik legértékesebb részét képviselik a pásztorsággal kapcsolatos tárgyak, különösen a pásztorfaragások: tükrösök, tartóedények, botok, kampók é. í. t. Gyűjtéseinkben elsősorban nem a díszes faragásokra kell gondot fordítanunk, bár az új pásztorművészetet is kell gyűjtenünk, hanem azokra a darabokra, amelyek közvetlenül az őrzést segítették: póznákra, lombvágó baltákra, tarisznyákra, bodonkutakra és az állatgyógyító eszközökre. Istállózó állattartás A tagosítás végképpen pontot tett a nagyméretű legeltető állattartásra. Ezért írta Jankó János a század elején: „az állattenyésztés ... ma már mint önálló foglalkozás egyáltalán nem szerepel, hanem tisztán a földművelés keretében s csak a gazdálkodás szükségleteire korlátozva űzik azt".

41 Megváltoztak az állatfajok, ezáltal tartásmódjuk is. Legeltetés helyett takarmányozással biztosították az állat létfenntartását, ezáltal egyenletessé tették erőnlétét, és jobban ki tudják használni munkaerejét. A múlt század vége óta az állattartásban a szarvasmarha a legfontosabb és legnagyobb számú. Utána a sertés következik. Ló és juh jóval kevesebb. Az istállózó állattartás kellékei — szemben a legeltető állattartással — múzeumi gyűjteményeinkben egyáltalán nincsenek. Legsürgősebb feladataink között szerepel egy-egy istállóbelső teljes felgyűjtése. A bakonybéli szabadtéri néprajzi múzeumban teljesen üres istálló van. Berendezésével gyarapodnék a múzeum gyűjteménye, és a kiállítása is. Az istálló tartozékai: jászolok (esetleg fellelhető még bodonjászol), saroglyák, trágyahányó villák és kapcsok, istállóseprűk. Az etetéshez szecskát készítenek, így szecskavágók, répavágók, keverőládák szükségesek. Itatáshoz vödröt, csöbröt használnak. Fejeshez fejőszéket, fejősajtárt. Istállólámpák, kefék, vakarok, láncok, kötelek, választórudak tartoznak még az istállóbelsőhöz. De fel kell kutatni dikókat, alkalmi fekhelyeket, amik az istállóban voltak felállítva a család legénytagjai, vagy az eilest figyelő gazda számára. 3 33