A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig

fői, tőle kapja az újasszony az első kontyot, amit neccnek, hátrakötőnek is neveznek. Lebontják lányi kontyát, mely 3 ágú volt, s megfésülik az asszonykontyot, mely fejtetőn is 2 ágra oszlik, szemben a lánykori 1 ággal. Ehhez járul még a fül melletti két hajfonat. (Nem mindenkit fésültek így, sokan megtartották háromfonatos kontyukat aszszonykorukban is.) Miközben fésülik az újasszonyt, a násznép énekli: Édes, kedves göndörhajam hová lettél? Úgyis talán fésű alá tekeredtél. Oda bizony, oda ám, Le sem ereszkedem már, sohatöbbé."

51 Ez a dal még korábbi, egyfonatos hajviseletre utal, amikor a lányok copfba fésülték hajukat. Az ének és a kontyolás ideje alatt a menyecskének sírnia kell. Ha nem nagyon akar, még biztatják is, hogy jó fejős legyen a tehene. Az újonnan fésült konytra húzzák a fehér főkötőt. A fiatalasszony kontya színes, „égszínkék, ződ, rózsaszín, ciklámen." Bársony, szövet, vagy glott. A kontyot gazdag színes gyöngyhímzés és ragyogó teszi csillogóvá, ékessé. Hátul pedig óriási, általában a konty színével azonos, de sötét árnyalatú, széles, 6 ágú csatra kötött pántlika, szalag Van. A kontyolás után táncol az újasszony a pénzért. „Akkor keresi meg a bőcsőre meg a pólára valót" — mondja Kránitzné. Lakodalom után aztán bevonul a fiatalasszony új életébe, többnyire valamilyen népes nagycsaládba, magával vive kelengyéjét is. Kiss Jánosné hozománya 1914-ben : 1 db sifonér (nénje 1905-ben még sublótot kapott) 3 db cüpő (egy ünnepi félcipő, egy ünnepi magasszárú, egy félünnepi magasszárú) 2 db csizma (egy ünnepi, egy dologténapi) 15 db szoknya, ünnepi 9 db szoknya, dologténapi 7 db ósószoknya, ünnepi 5 db ósószoknya, dologténapi 15 db rékli, ünnepi 5 db rékli, dologténapi 7 db terittő (kávészín, piros, rózsaszün, fehér, ződ, fekete, bordó) 1 db hárászkendő (zöld) 1 db kisnagykendő (szövetből) 4 db lepedő (kendervászon) 10 db széles piroshímű szakasztóruha 10 db keskeny piroshímű szakasztóruha 4 db kosárruha (széles hímű) 12 db abrosz 6 db vánkos huzattal 4 db dunyha (4 szeles) 2 db párna (3 szeles. 2 ujjnyi széles piros hímű huzatban volt. Ezzel soha nem takarózott senki, csak anyáról lányra szállt.) 20 db fejkendő (kazsmir, delin, szövet) 10 db főkötő („nem vórtak sokat, mer ászt monták, annyi csalággya lesz.") 2 db konty bársonyból, gyöngyös, pántlikás 1 db konty dologténapra kázsmérból gyöngy és pántlika nélkül Sipos Józsefné cselédlány hozománya (1928) 2 pár cipő (1 hosszúszárú, egy félcipő) 1 pár csizma, dologténapi (ünnepre a cseléd nem viselt csizmát) 3 db fehér alsószoknya, ünnepi 6 db tarka alsószoknya, dologténapi 5 db szoknya, ünnepi (közte volt egy fekete bársony réklivel együtt) 5 db szoknya, dologténapi 2 db ünnepi hárászkendő 3 db viselő hárászkendő (kishárász, a cselédek nem viseltek olyan nagyot, mint a faluban) 20 db fejkendő (ünnepi, menőre, dolgozni, otthonra) térítője nem volt, cselédek nem hordták kontya nem volt, cselédek nem hordták Egyedül volt, otthon maradt, minden az övé lett „szegtü szegig", „kisszegtü nagyszegig" — mint mondta. Varga Andrásné hozománya (1928) 1 db nagy szekrény („de nem volt elég nagy ahhoz, hogy minden beleférjen.") 10—12 db ünnepi szoknya (fele szövet, fele selyem) 10—12 db rékli (fele szövet, fele selyem) 5 db félünnepi szoknya 3 db dologténapi szoknya 5 db fehér ünnepi alsószoknya 5 db tarka hétköznapi alsószoknya 2 db fekete glott kötény, ünnepi 2 db fekete glott kötény, félünnepi 4 db balatonkék hétköznapi kötény 4 db gyapjú delin ünnepi fejkendő 4 db selyem ünnepi fejkendő 3 db fehér cérnafejkendő, hétköznapi 6 db téli hárászkendő (zöld, kék, rózsaszín, fehér, drapp, kávészín) 1 pár csizma, ünnepi 1 pár csizma hétköznapi 1 pár fekete magasszárú jegycipő 1 pár fekete félcipő 25 db kenyérruha 8 db törülköző 10 db abrosz (volt köztük damaszt is) 6 db lepedő (kendervászon) 3 db dunna (4 szeles) 7 db vánkos (Édesanyjától ötöt kapott, egyet-egyet két nagyanyjától) Két keresztanyjától 1—1 damaszt abroszt és 1—1 kávéscsészét kapott. Az édesanyja által adott vászonlepedők teljesen újak, fehérítetlenek, mosatlanok voltak. Ezért elhozta magával azt a lepedőt, amin otthon feküdt, mert az már mosott volt, fehér. A felsorolt kelengye vászonholmijai mind a maguk megdolgozta és fonta kenderből készültek, és a környező falvak — Zalavár, Szentgyörgyvár, Keszthely — takácsai szőtték meg. Vargáné vászonholmiját a Keszthelyen élő, 1964-ben, 90 éves korában elhunyt Varga Bertalan készítette még. De kelengyéje között akad néhány darab nagyanyja és édesanyja kelengyéjéből is, amit külön szeretettel és kegyelettel őriz, előszedéskor megsimítja, szinte becézi. Saját kelengyéje is mondhatni hiány nélkül megmaradt, és jónéhány ezek közül sohasem került a párlóba, csak évenként egyszer-kétszer lát napvilágot, ha szellőztetés miatt kiterítik az udvari kötelekre. A hajtások mentén már egészen meghamvasodtak. Ruhái közül is igen sok megmaradt, különösen az ünnepiek. Nem került sor az elviselésükre. Réklikből is maradt épp elég, amelyet idővel kihíztak, eldobni vagy egyéb rongynak fölhasználni sajnáltak, és most hevernek kihasználatlanul a szekrényben, vagy idővel átalakítják, mint felesleges darabokat fölszabdalják, rongyként elhasználják. Mert a ruháknak nem azonos a sorsuk. A bársonyruhát nemzedékek viselték, vigyázták, gyakran szellőztették, hogy bársonya ki ne hulljon, meg ne kopjon, a rékli nyaka ne legyen piszkos. Csak különösen ünnepélyes alkalomkor vették föl, mint esküvő, búcsú, húsvét, karácsony. Egész életüket kiszolgálta, sőt át is öröklődött, hiszen annyira megkímélték. Még megkopott voltában sem jutott a közönséges anyagok sorsára, a széthasításra, hanem szétfejtették, és kevésbé kopott részéből — ilyen pl. az eleje, a simája, amit a kötény védett, és nem volt ráncolva — a kisebb lányoknak szoknyát, réklit, puruszlit varrtak, s még számos esztendeig viselhették. A bársony rékliket is így alakítják át, puruszliknak, de csak akkor, ha nem túlságosan zámedlizett, mert az a kifejtéskor igen csúnyán látszik. A hétköznapi ruhákat egészen addig viselték, míg teljesen kifakultak, és kezdtek málladozni. Ezeket a ruhákat sem 333