A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig

A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig Sármellék „a zalavári hát nyugati peremén, az or­szágút két oldalán hosszasan elnyúló község, melyet kelet felől a Hévízi-öböl mocsaras láprétsége hatá­rol." 1 A mai Sármellék két községből alakult: Sármellék és Égenfölde. Mindkét település középkori eredetű. Hégenföldét 1335-ben említik először Zalavár határ­járásában. Sármellék viszont 1474-ben tűnik fel „Sár­mellék dominorum de Kusthan" formában. 2 A törökkori rovásadó összeírások szerint meglehető­sen népes település lehetett, de 1572 után teljesen el­pusztult. A pusztulás után lassan kezd újranépesedni, de igen csekély mértékben. (1594-ben csak 1 telket tar­tottak nyilván.) 3 Jelentős telepítésre „1731-ben kerül sor... Orosz­vári Sámuel, Oroszvári András és Mezericski István földesurak szerződést kötnek a parasztokkal, melynek értelmében Kis-Devecser pusztát és az akkor szintén pusztának számító „Saar mellyiké"-t benépesítik." 4 Az 1730— 1750-es években 30—40 család élhetett Sármellékén. 1754-ben 35 jobbágycsaládot írtak össze, kb. még 10 zsellércsalád, plusz a nemesség. Összesen (ötös szorzószámot véve alapul) kb. 350 a falu létszáma. A jobbágyok negyedtelkesek csupán, 5—6 hold föl­det kapnak uraiktól házhelyeken, réteken és a kerti földeken kívül. Ehhez járult még az irtásföld, ami 20— 22 holdas kiegészítést jelentett. Főleg gabonát ter­mesztettek, amit piacon (Nagykanizsa) értékesítettek. De az állattartás is jelentős, azonkívül a halászat is hozott a konyhára valamit, mert a halakat eladták a távolabbi zalai falvakban. A sármelléki jobbágyok hely­zete általában jobb volt, mint a környező falvakban élő társaiké, de az ő jogaikat is támadták uraik, elvették irtványaikat stb., mert a XIX. század elejének háborúi konjunktúrát biztosítottak számukra. 5 Sármellék határának nagy része berkes, mocsaras volt, jóminőségű rét, kaszáló nem volt elegendő, mert a falu határában nyugatról is, keletről is hatalmas mo­csarak és nyíltvizek terültek el. A tavaszi és nyári ára­dások alkalmával a Zala a sármellék—zalaapáti ártere­ket gyakran elborította. 6 Szükségessé vált a Zala sza­bályozása. A reformkorban megkezdett, de csak a XIX. század végére befejezett Zala szabályozása... 1059 holdat és 1500 négyszögölet tett művelhetővé,... de ebből csupán 70 hold került a parasztság kezére. Nem oldódott meg tehát a falu lakosságának helyzete, mint ahogy a 48-as jobbágyfelszabadítás sem segített földesuraiktól függő viszonyukon. 7 A helyzet robbanásig feszült a századfordulóra, s így 1905-ben Sármelléken aratósztrájkok lobbantak fel. A birtokfeszültség is egyre fokozódott. Ezen óhajtott némiképp enyhíteni báró Hornig Károly veszprémi püspök, aki előbb a sármellékieknek adott el határuk szomszédságában mintegy 300 hold rétet, majd 1911­ben az alsópáhokiaknak 150 г / 2 magyar hold legelőt holdanként 300 korona... vételárért. 8 Ezek a vásárlások természetesen nem okoztak gyö­keres változást a nagybirtokok közé ékelt falu lakossá­gának életében, csak ideig-óráig tartó enyhülést hoztak. Sármellék területe ma 6149 kat. hold és 789 négyszög­öl, mely közös gazdaságot alkot. Ha összehasonlítjuk a sármelléki lakosság névsorát az 1731-es telepítésű jobbágyok neveivel, sok megegyezőt találunk. Hogy honnan telepítették őket a XVIII. szá­zadban, nem tudjuk, de kétségtelen, hogy magyar szár­mazásúak, mert a felsorolt nevek között alig akad egy­két idegen csengésű. 9 A környező falvak lakossága is magyar, sorsuk azo­nos, hiszen mindannyian földhiánnyal küszködtek, jobblétüket várták a mocsaras Zala-árterület lecsapo­lása által, mint ahogy ez be is teljesült az ország más, szerencsésebb vidékein, magával lendítve a paraszti élet minden területét. E falvakat nemcsak közös sorsuk kötötte össze, de hasonló viseletük is, kisebb-nagyobb eltéréseket figyel­men kívül hagyva. Maguk is számontartják, hogy a sármellékiek, zalaváriak, radaiak, alsópáhokiak egy­forma viseletben jártak. Most már nagyrészt elhagyták, csak Zalavár és Sármellék idősebb generációja és a középkorúak közül hordják néhányan a bőszoknyát. A dolgozat célja elsősorban a viselet változása, a ki­vetkőzés fokozatainak bemutatása. Ennek megfelelően foglalkozik a női ruhadarabok formaváltozataival. Majd a ruha és a viselő viszonyát tárgyalja, bemutatva azokat a viselkedés és mozgásformákat, azokat az egyén vagy közösség szempontjából kiemelkedő napo­kat, amelyekben nagy szerepet kap maga az öltözködés. Ugyanakkor a hétköznapokról is igyekszik képet adni, rámutatva egy-egy ruhadarab különösen fontos sze­repére. 315

Next

/
Thumbnails
Contents