A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Petánovits Katalin: A sármelléki női viselet a századfordulótól napjainkig

A külső megjelenéshez szorosan hozzátartozik a test ápolása. Erre is igyekeztem sort keríteni, mert fontosnak érzem, s a legújabb viselettel kapcsolatos néprajzi kutatások is egyre sürgetik ezt az eddig meglehetősen elhanyagolt területet.

10 Ahhoz, hogy a fent felsorolt célokat tökéletesen elérjem, jóval nagyobb terjedelemre volna szükség, an ti túllépné egy cikk keretét. De igyekeztem a legfontosabb mozzanatokra, tényekre kitérni, mintegy keretbe foglalni a nő családon, munkán belüli megnyilvánulásait, tevékenységét, szerepét. I. fejezet A VISELET SZERKEZETI ÉS FORMAI ALAKULÁSA A Viseletben járó falu közösségén kívüli szemlélő számára a viselet mindig azonos, ugyanazt a formát, színeket látja évtizedeken keresztül, és nem veszi észre a számtalan apróbbnagyobb változást, ami az állandónak tűnő viseletet folyton forrásban, megújulásban tartja. Maguk az asszonyok pontosan számontartják, hogyan követték egymást a szabásmódok, a formák, melyik lett tartósabb, melyik rövid életű, attól 1. Péntő szabásrajza. 1. Schnitt eines Hemdroks („pendely"). 1. Dessin de patron de jupon dit «péntő». 1. Выкройка самой нижней юбки. függően, hogyan nyerte meg tetszésüket, illetve az általános tetszést. Még azt is tudni vélik, melyik formát honnan hozták és ki honosította meg. Emlékeznek egy-egy újabb újítás elterjedésére, amit szüleik, vagy édesanyjuk sokáig ellenzett és tiltott, mert erkölcstelennek tartott, pedig csak egy apró változtatásról volt szó. Gergely Anna varrónő így emlékezik édesanyja tilalmára: „Még édesanyám ét, addig nem engedett sléngőt szoknyát hordani. Mer addig csipke vót az ósószoknya szélin. A sléngőt uj divat vót, nem engette. Meg a gallért se akarta megengennyi a réklire, mer csak azt akarta, hogy a régi réklit horgyuk. A dómánréklit. Mikó má nem is vót divat. Mikó meghót édesanyám, akkó csinátam utána mingyá cakkos ósószoknyát."

11 Legállandóbb a szoknyaszabás, bár abban is történtek apróbb Változások. Ez érthető, mert úgyis a bő, a szedett maradt a szép, az ideális ruha, aztán meg a bő kötény amúgyis sokat elfogott belőlük, így szabásmódjukat nem kellett lényegesen módosítani. Ellenben a felsőrész, a rékli divatja annál inkább változott szabásban, díszítésben egyaránt. Ugyancsak a kötények is más-más formát vettek az alakuló divatnak megfelelően. Érthető, ezek a leghangsúlyosabb, leginkább látható darabok. Mielőtt azonban rátérnék a ruhák vázolására, néhány szóval szeretném megemlíteni készítőik helyzetét, családban, munkában elfoglalt helyüket. Mint ismeretes, a falusi gyerek már kiskorától fogva igyekszik eltanulni mindazt, amit szülei csinálnak, s maguk a felnőttek serkentik, biztatják leginkább őket erejükhöz képesti munkavégzésre.

12 így, mikorra egy leánygyermek eléri a 13—14 évet, már nemcsak a házkörüli munkában ügyes, hanem éppen úgy kapál, markot szed, mint a felnőttek. Tél idején pedig odaültetik a rokka mellé, megtanul hímezni, azután ruhát varrni. Mert Sármelléken csaknem minden asszony maga varrja ruháit (az ország többi viseletben járóihoz hasonlóan). Először csak egyszerű, kevésbé igényes darabokat adnak a kislány kezébe, később már felső ruhát is csinálhat. Gergely Anna, aki rendszeresen varr, szintén e módszer szerint tanulta mesterségét, és vált benne specialistává, mert hiszen egyébként varrni sehol sem tanult soha. Gerincferdüléses évén amúgyis alkalmatlan lenne nehéz paraszti munkára, a 2. Nyakas ümög szabásrajza: 1. kiseleje, 2. ujja, 3. ujja foglalattya, 4. nyaka, 5. ümög alla, 6. pocákoló, 7. pánk, 8. kisháta, 9. ümög alla. 2. Schnitt eines Hemdes mit Halsstück (Kragenaufsatz). 2. Dessin de patron de la chemise au col montant. 2. Выкройка сорочки с воротом. 316