A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Katona Imre: Ismeretlen adatok a herendi porcelángyárról

„MF HEREND" és „Herend" vagy „HEREND" jegyekkel évszámmal vagy anélküli edényeken kívül olyanok is, amelyeken valamilyen címerábrázolás volt, amit a szabadságharc utáni években készített mázfeletti kobalt festésű vonalakból és pontokból kialakított barokkos koronás Kossuth címer elődjének tekinthetünk".

21 Noha nem kevés olyan tárgyunk maradt fenn, (Iparművészeti Múzeum, Bakonyi Múzeum, Herendi Gyár-múzeum stb.) melyek 1840 és 1848 között készültek Herenden, címeres jegyűvel azonban mindmáig nem találkoztunk. Ezért elég biztonságosan állíthatjuk, hogy Fischer akkoriban — legalábbis áruin — még nem alkalmazta a kiváltságot jelentő címerkomplexumot. Címtábláján azonban már 1842-től használta a Helytartótanács által engedélyezett s a megyei közgyűlés által módosított magyar címeres kétfejű-sasos címert. Az első ilyen emlékünk nem 1847-ből, hanem 1843-ból ered. Az 1843. március 28-i gyári tüzet ábrázoló, s az Iparművészeti Múzeum festett nagyméretű tálján az épület homlokzatán levő címtáblán egyaránt ott van a magyar címeres, kétfejű-sasos címer mellett — ennek baloldalán — a magyar címer is. Fischer tehát nemcsak a megyei közgyűlés által módosított, de lényegében a kétfejűsasos címert alkalmazta cégjelzésként, hanem a magyar címert is, melynek a közgyűlés szerint a jövőben a gyári privilégium kizárólagos attribútumának kell lennie. Mindenesetre az a körülmény, hogy áruin ugyan nem, de pecsétjén és cégjelzésén a Veszprém megyei rendek által jóváhagyott címert használta, mutatja, hogy Fischer mindent elkövetett annak érdekében, hogy a megyével kialakult jó kapcsolatait megőrizze. Törekvéseit dicséri, hogy a címert még a Bach-korszak évei'ШШШ Ш iPilllilí!: Ш • : : -'::::'": :

: : : "": : is :"";?~S - "BK; : : f\\\ Si ШШЩВШВ ii is :

:

íss : : : isi:; : SÍI: SS si: ШШШШЙ!ШШ •: ~ ' . • ' '. ssssss • • • . :: .. s "s ' . -• :::.•':" s • ... S" _•:.•••: 4. Meisseni modorú és védjegyű herendi csésze aljjal. 4. Herender Tasse und Tassenteller nach Meissener Art und mit Meissener Schutzmarke ben sem váltotta fel a kétfejű-sasos címerrel. A herendi gyár magyar címeres jegyének számtalan variációját tartja nyilván Csányi könyve és az Iparművészeti Múzeum Adattára. E címerrajzok esetlegességét egy-egy korszak jellegzetességeként — vagy ha úgy tetszik, önálló jegyként — tartották számon évtizedekig. Tény azonban, hogy az 1850-es évektől kezdve a máz feletti festésű koronás magyar címer a herendi készítmények ismertető jele, egészen 1878-ig, amikor — mint ez az alábbiakból kiderül — a magyar címer mellett átmenetileg ettől eltérő jelzéssel, vagy jelzésekkel találkozhatunk. Ilyen eltérő jelzésű az a csésze és alj, valamint tál is, melyet dolgozatunk tárgyául választottunk. Előbb azonban a meisseni kardos csészével és aljjal foglalkozunk. A probléma felvetése messzire vezet. Herend szívesen fordult a keleti és az európai művészethez formákért és dekorokért. Kezdetben a cseh gyárak, majd Bécs és Meissen mintáit utánozta. Sokáig úgy tűnt, hogy stílus-orientációit a korabeli divat változásainak rendeli alá, kiderült azonban, hogy szinte egyidőben egyszerre több gyár termékeit utánozza. Esetleges és nincsen benne semmi törvényszerűség, hogy melyik gyár készítményeit utánozza, mert mint kiderült, ez elsősorban attól függ, milyen tárgyakat sikerült másolás céljára beszereznie. Az induláskor Esterházy Károly pápai földbirtokos bocsátotta rendelkezésére fajansz- és porcelángyűjteményét. Ezért a korai herendi készítményeken — az Esterházy-gyűjtemény darabjaitól függően — a cseh és bécsi hatású porcelánokon kívül, Meissen hatása érvényesül. 4. Tasse et soucoupe de Herend en style et avec la marque de Meissen. 4. Херендская чашка с блюдцем, имитирующая мейссенский тип и его клеймо. 20* 307