A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Katona Imre: Ismeretlen adatok a herendi porcelángyárról

Az 1850-es években, a szabadságharcot követő nehéz esztendőkben, a gyár már szisztematikusan foglalkozik főúri gyűjtemények hiányzó készleteinek kiegészítésével, vagy a gyűjteményhez igazodó stílushatású darabok készítésével. Herend ezekben az években alig törekedett önálló, saját tervezésű edények és plasztikai díszműáruk készítésére. Inkább a keleti, majd elsősorban a meisseni, bécsi és a Capo di Monte készítményeinek utánzása foglalkoztatta. Herend esete nem volt egyedülálló, mert a XIX. század közepén más európai porcelángyárakat is foglalkoztatott más gyárak készítményeinek utánzása. Magyarországon a XIX. században még mindig Meissen, Bécs és a cseh gyárak jelentik az izgalmast, vonzót. A herendi gyár azonban kihasználja az 1848/49-es szabadságharc után a hazai készítmények iránt mutatkozó konjunktúrát és olyan díszműáru előállítására törekszik, mely a legjobb nyugati áruk nemes tradícióit tükrözi. A század 60-as éveiben, — de különösen a kiegyezést követő években, az ipari termelőerők intenzívebb fejlődése idején — a régi hagyományos iparágak mellett újak létesültek. Közülük talán a kerámia az egyetlen, ahol a kapitalista átalakulás nem jár az iparág fellendülésével, konjunktúrájával. Néhány nagyhírű, még a XIX. század elején és a reformkorban alapított kőedénygyárunk ebben az időben szüntette be működését. így a pápai (1863), a miskolci (1863), a batizi (1868) stb. A herendi gyárban is világosan mutatkoznak a válság jelei. Az okok között a védővámtörvény hatásait említhetjük első helyen. Ez a törvény, mely az importáru vámját lényegesen mérsékelte az export vámjához képest, eddig nem látott módon növelte a külföldi 5. „FM HEREND 847" benyomott jelű és máz alatti kobalttal festett meisseni kardos-jegyes csésze fonákja. 5. Die untere Seite einer Herender Tasse mit der eingeprägten Marke „FM HEREND 847" und dem mit Kobalt unter der Glasur gemalten Zeichen, welches die Msissener Zweisäbel-Marke erkennen läßt. 5. L'envers de la tasse portant la marque imprimée «FM HEREND 847» et les épées croisées de Meissen, peintes de cobalt sous vernis. 5. Лицевая сторона чаши со штамповкой «FM HEREND 847», под глазурью которой имеется нарисованная кобальтом мейссенская фирменная марка, изображающая меч. iparcikkek konkurrenciáját a hazai árukkal szemben. A nyugatról beözönlő selejt pocelán a magyar kőedényipart alapjaiban rendítette meg, de a művészi porcelán sem tudott sokáig ellenállni ennek a hatalmas anyag-dömpingnek. Ugyanis a művészi porcelán felvevő-területe, a városi polgárság és a feudális arisztokrácia is szívesebben nyúlt a márkás nyugati készítményekhez, mint az ezeket jól-rosszul utánzó herendiekhez. Az okok elemzésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a nemzeti romantika évtizede befejeződött, a politikában a kiegyezést ellenző és támogató erők viszonylagos egyensúlya uralkodik. A feudális arisztokrácia és a polgárság nagy része a kiegyezés, az uralkodóházzal való kibékülés útját egyengeti. Fischer, — aki kétségtelenül a nemzettel együtt több mint egy évtizeden át a néma rezisztens szerepét alakítja — egyszerre átbillen a másik oldalra. E pálfordulásról a „Moriamur"-tál tanúskodik. Ezt Fischer az 1862-es londoni kiállításra készítette. A tálat Fischer 1868. december 1-én ajándékozta a Nemzeti Múzeumnak, mint ezt egy ugyanekkor Kubinyi Ágostonhoz írott levele bizonyítja.

22 Az áttört szélű, középen Mária Teréziát a pozsonyi országgyűlésen ábrázoló színes zománcfestéssel és kínaias technikával készült tál világosan mutatja, hogy Fischer kész szolgálatait ajánlani a királynak. Ez a tény 1861—62ben különösen jelentős lépésnek minősült, hiszen amikor Fischer a Habsburgoknak ajánlja szolgálatait, a másik tábor — Almássy Pállal és Teleky Lászlóval az élen — a Habsburgok ellen szervezi a magyar közvéleményt. Almássy Pál, Andrássy Gyula, a magyar Bismark révén, ekkor — 1862-ben — rendeli meg Madarász Viktornál az ónodi országgyűlés с képet. Köztudott, hogy míg az 1747-es pozsonyi országgyűlés hűséget esküdött Mária Teréziának, — rajta keresztül a Habsburgoknak — az ónodi országgyűlésen Bercsényi katonái lekaszabolták a Habsburgokkal való békekötést javasoló felvidéki küldötteket. Egyes adatok szerint a király honorálja Fischer hódolatát s neki ajándékozza az 1864-ben megszűnt bécsi gyár formáit s védjegyét. Ha ez így lenne, akkor már a 60-as évek herendi készítményein ott találnánk a bécsi gyár méhkasos jegyét, ezzel szemben a HEREND-jelzetes tálon már nem az F. M. vagy M. F., hanem Fischer Sámuel monogramját az FS-t találhatjuk, amiből következik, hogy Fischer Mór életében még nem, csak Fischer Sámuel alatt került sor a méhkasos bécsi márka utánzására. Említettük, az 1860-as évek közepén és végén a herendi gyárban is sűrűsödnek a bajok. A nyugati porcelángyárak — elsősorban Meissen, Elbogen, Schlagenwald — termékei hatnak zavaróan Herend piacára. A nemzetiből való fokozatos kiábrándulás az idegen áruk iránti érdeklődésben nyilvánul meg. Ehhez még hozzájárul, hogy a nyugati gyárak sem akármivel szervezték a piacot Magyarországon, hanem olyan tárgyakat igyekeztek behozni, melyek nemcsak állták a versenyt a hazaiakkal, hanem túl is szárnyalták azokat. Sajnos csak 1876-tól állnak olyan adatok rendelkezésünkre, melyek a hazánkba özönlő kerámiák típusait, illetve márkáit feltüntetik. A meisseni gyár pl. újabb márkái mellett a koraiakkal próbál — tegyük hozzá: nem sikertelenül — piacot hódítani Magyarországon. A gyár legkorábbi márkáit К P M.-el jelölték. A königliche Porzellánmanufaktur-t jelentő három betűt L. Danckert szerint

23 1723—1724 között használták meisseni áruk jelölésére. Ugyancsak korai az összefont К és A betűkből kialakított, valamint a Merkur-botos jegyek típusai is. A kardos jegyek közül is több XVIII. századi. Mindmáig úgy tudtuk, hogy az említett jegyek egy meghatározott időszak termékei. АКР M.-jeggyel jelölt áruk 1723—24, az összefont К és A-betűsök 1733, a Merkurbotos áruk pedig 1723 körül, míg a kardos jegyek említett típusai pedig a XVIII. század második felének készítményeit jelzik. Ezzel szemben ilyen korai márkájú árukat a meisseni porcelángyár 1876. február 24-től

24 hosszú évtizedekig szállított Magyarországra. Hasonló jegyű meisseni árukat védjegyeztetett a „Meisseni kir. szász porczellángyár Meissenben, képviselője: Hüttl Tivadar budapesti lakos a budapesti ker. és iparkamaránál 1891. január 17-én de. 10 órakor is."

25 Ugyan nem sikerült mindeddig olyan kétségtelenül 1876ban, vagy 1891-ben Magyarországon védjegyeztetett korai 308