A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

30—40 forint között ingadozott.

44 Ebben az időben az eladásokjelentős része a helyszínen történik. Az edények, kőagyagcsövek, tartályok részben a háború előtti években készültek, és csak mázas égetés, díszítés készült utóbb. A kész- és félkész edénymennyiség biztosítja, hogy a csökkent erővel meginduló termelés ellenére is nagyobb forgalmat bonyolítanak le a közvetlen háborús időszakot követő időben. Az 1947. év januártól folyamatosan készülő kimutatások széles választékát mutatják az edényeknek. Ezek az egyedüli ezideig ismeretes hiteles adatok a fennmaradt edényeken kívül arra vonatkozóan, hogy a több mint száz esztendeig működő kőedénygyárban milyen tárgyak készülhettek. Az egyszerű elnevezések nem minden esetben utalnak a művészi formára és díszítésre, de éppen e fenti egyidejűség miatt teljes részletességgel közöljük azokat.

45 sima tányér pecsenyés tál korsó 11/21 virágos tejesbögre bordástál köcsög fehér bordás mélytányér főzelékes tál mélytányér sima hasas korsó kávés csésze aljjal színes fűszertartó nagy főzelékes tál színes sótartó fogvájó tartóval főzőlábas barna 7/8 1 fali sótartó bonbonier tányér színes éjjeli sima tésztás tál virágos kávés csésze fehér bordás dessert tányér kávés bögre asztali sótartó váza kanett korsó 11/21 virágos hamutartó szappantartó nyitott fali kis sótartó Az edényeket a helyi eladáson kívül elsősorban a vidék kereskedői vásárolják, mint a türjei Leier Lajos cég és a balatonalmádi Pongrácz Andor kereskedő.

46 A kályhákból is került néhány eladásra, de azokat nem tekinthetjük jelentőseknek az edények értékesítése mellett. A kezdeti fellendülést bizonyítja, hogy 1947 első hónapjaiban többen a régi munkások közül visszatértek a kőedénygyárba, mint Staub Vendel, Frank Mihály, Klein Mihály, 38. Leveses tányér, jegy: VÁROSLÖD, 1846. (fenyős, benyomott) 0=24 cm. VBMltsz: 58.52.1. 38. Suppenteller, Signum VÁROSLŐD, 1846. (gerippt) 0=24 cm. VBM, Invrn.: 58.52.1. 38. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD, 1846. (marque imprimée avec branche de sapin), 0=24 cm, VBM, No 58.52.1. 38. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD, 1846 (оттиск) 0=24 см. ВБМинв. н.: 58. 52. 1. A) A majolikagyár ,,D" jelű épülete a patak partján. A) ,,D" Betriebsteil der Majolika-Fabrik am Bachufer. A) Bâtiment «D» la faïencerie, sur le bord du ruisseau. A) Крыло «D» завода майолики на берегу пруда. Zimmerman Antal és Steinmacher János, velük a foglalkoztatottak száma már megkétszereződik az előző évihez mérten,

47 és a keresetük is emelkedik, mert átlag 40 forint heti bért számolnak el részükre. A folyamatosnak ígérkező munka egyre több korongos, festő, égető foglalkoztatását teszi lehetővé. Az év második felében a dolgozók száma eléri a 20 főt és keresetük a heti 88 forintos átlagot.

48 A további fejlődésben azonban megtorpanást jelent a részvénytársaság 1948-ban bekövetkezett államosítása. A gyárak és vállalatok államosítását tartalmazó rendelkezések a városlődi edénygyár esetében is fordulatot jelentenek. A régi és elavult felszerelés, az üzem országos viszonylatban igen csekély értékű termelése, az államosítás utáni esztendők iparfejlesztési politikájába nem volt beilleszthető és így annak felszámolásához vezetett.

49 Az a közel két esztendő, amíg a felszámolást a Herendi Porcelángyár irányításával lebonyolították teljes mélységében feltárta a hazai manufakturális kőedénygyártás belső ellentmondásait, évtizedek óta tartó agóniáját. Az államosítással egyre nagyobb nehézségek álltak elő a termelésben és a kötelezettségek teljesítésében. A forint bevezetése utáni általános pénzforgalmi nehézségekkel nem tudott az állami kezelésbe került gyár megbirkózni. A kerámia üzemek országos irányító és ellenőrző szerve a Finomkerámiaipari Központ egyik első ténykedése közé tartozott statisztikai adatok rendszeres bekérése a felügyeleti körébe tartozó üzemektől, majd azoknak a korlátozott lehetőségek között nyersanyaggal történő ellátása. Egy a témakörben készített és fennmaradt j dentés

50 szerint mint inkurrens anyagok szerepelnek a gyár telepén : „66 kg porcelánfesték különböző színben, évtizedek óta tárol, porcelánt a vállalat már nem gyárt. 140 kg kőedényfesték különböző színekben, az első pontban foglaltak szerint. 944 db barna teáskanna kissé gyártási hibásáru, aukcióra alkalmas 1600 db teáscsésze aljjal, mint fent, 487 db mokkáscséze (alj nélkül)"

51 Beszédesebb bizonyíték a november 15-én kelt Anyagkönyvelési összesítő, az üzem agyaggal és mázakkal való ellátottságáról, amely szerint az egész tétel agyaggal, kaolinnal, mázakkal, festékekkel közvetlenül üzemanyagokkal együttesen 27 238,16 forintban szerepel.

52 A különböző jelentések és kimutatások jelzői a felszámolás előkészítésének, amely 1950. januárjában fejeződött be. A termelés teljesen megszűnik és az a néhány dolgozó, akiket még foglalkoztatnak, már csak a gyár leltárait készítik el, veszik számba a fentieken kívül megmaradt nyersanyagokat és különböző edényeket. Az 1950. január 1-i állapotokat rögzítő készáru leltárt tekinthetjük az utolsó olyan hiteles adatnak, amely a gyár termelésével kapcsolatos. A minőség szerint I—

III. osztályba sorolt edények