A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

В) Az ,,А"/1. épület homlokzati része. В) Frontansicht der „А

Я

Д. Anlage. В) Façade du bâtiment «A»/l. В) Фрагмент фасада здания «A»/I. összesen 93 761,60 forint összeget tesznek ki. Az egész készlet azután az ÜVÉRT hálózaton keresztül került értékesítésre,

53 kivételt képez egy kisebb mennyiség, amit helyben értékesítenek. A terjedelmes kimutatásban szereplő tárgyak gyártási minősége és annak differenciáltsága ugyancsak visszatérően dokumentálja a korszerűtlen technológiai eljárásokat, amelyek következménye a nagy mennyiségű II. és III. osztályú edény. A művészi minőségre utaló megjegyzések ebben az utolsó leltárban sem maradtak fenn, amelyek a nagy múltú és évtizedeken keresztül a hazai népies kőedények stílusformáló eredményeit idéznék.

54 Az 1940-es években készített edényeken általában kétféle gyári jegy fordul elő. Az egyik a részvénytársaság korában használt ún. „fenyős" benyomott és zöldszínű változatban, a másik a zöldszínű VÁROSLŐD blokk-betűs nyomata. Az edények a korábbi évtizedek öntő, korongos és présformában készültek, így azok újat nem mutatnak. Az idézett kimutatásban szereplő formák elhasznált állapotára is történik a leltározó által utalás. A többi között ez is következménye annak, hogy az utolsó években nagymennyiségű hibás, selejtes edény készült. A korábbi évtizedekben elterjedt a részben, vagy teljes egészében mechanikus úton történő (sablon, spriccelés, matrica) díszítés minőségi aránya is jelentősen romlott. Ismételten idézzük azokat a korábbi megállapításainkat, amelyek a társadalmi és termelési valamint művészeti problémákra vonatkoznak a magát minden vonatkozásban túlélt létesítménnyel kapcsolatban, mint tényezők felmerülnek és végső soron az üzem felszámolásához vezetnek. Kutatásaink során előkerült ismeretlen adatok között időrendben utolsónak tekinthetjük azt a feljegyzést, amely mint egy szimbóluma az évszázados működését befejező manufaktúrának. Az elmúlt rendszer tér vissza egy pillanatra, amikor 1950. január 28-án végkielégítéssel elbocsátják az üzem régi dolgozóit, akik több évtizeden keresztül a kőedénykészítés 294 egy-egy jelentős posztján, mint Albert János korongos, aki 1937. január 1-től, Ircsik Vilmos masszamalmos 1935. október 28-tól, Staub Vendel korongos 1930. november 15-től és Ullrich Viktor festő 1928-tól fogva tevékenykedtek a gyárban.

55 Személyükben nemcsak egy érdekes gazdag, a hazai kerámiaművészet számára továbbra is névtelen gárda teszi le a festőecsetet és búcsúzik el a korongtól, hanem egy termelési mód fejezi be történelmi küldetését és adja át helyét a korszerűbb formáknak és módoknak. Velük végleg lezáródott a hazai kerámiagyártás egyik figyelemre méltó központjának működése. A dunántúli terület gazdag és sokoldalúan színes kőedényművészetének utolsó telephelye, a nagyszerű városlődi népies kőedényművészet több virágzást megért műhelyeinek kapui a felszámolással véglegesen bezáródtak. VI. A hazai kőedényművészet fejlődése és alakulása a XIX. század második felében függvénye nemcsak a művészi kerámia stiláris változásainak, hanem az egész hazai iparművészet alakulásának is. A reformkorban a művészi kőedény kifejezetten a haladó, a feltörekvő polgárság és a nemesség alsóbb rétegeinek mindennapi és reprezentatív igény kielégítője.

56 A társadalomban bekövetkezett változások eredményeként a kőedény a század utolsó harmadáig művészi megjelenítése alapjait érintő Változáson megy keresztül. Ez elsősorban az igények különbözőségében mutatkozik meg. A kiegyezés időszakára teljesen befejeződik a parasztság átrétegződése és azzal társadalmi helyzete, gazdasági és esztétikai környezete is megváltozik. Ettől kezdve a századfordulóig nagyjából az igény nem változik, inkább egy hagyományőrző irányzat lesz uralkodóvá a parasztság környezetének művészetében. A fejlődés szakaszaiban elsősorban szükséges megemlíteni a mázfeletti festésről való általános áttérést a mázalattira. Ez nemcsak gazdasági kérdés, mert míg a mázfeletti festésű edényeket három, addig a mázalatti díszítéseket mindössze két alkalommal égetik. Az égetési költségek csökkenésén túlmenően a gyártási folyamat is egyszerűsödik, gyakorlatilag kevesebb C) Az ,,А"/П., III. és IV. épületek homlokzata. C) Frontansicht der Anlagen „К"

fil., III. und IV. С) Facades des bâtiments «A»/II, III, et IV. С) Фасад зданий «А»/Н, III и IV.