A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

36. Kaspó, jegy: VÁROSLŐD 1846. (fenyős, zöld bélyegzővel) M = 22;5 cm, 0=28 cm. VBMltsz: 1.67.17.1. 36. Kaspó (keramischer Blumenbehälter), Signum: VÁROSLÖD 1846. (gerippt, mit grünem Siegel), H.=22,5 cm. 0=28 cm. VBM, Invnr.: I. 67.17.1. 36. Cache-pot, marqué: VÁROSLŐD 1846. (marque verte) H. =22,5 cm. 0 =28 cm, VBM, No 1.67.17.1. 36. цветочный горшок марка: VÁROSLÖD 1846 (зеленая печать) 0=28 см.М=22,5 см. ВБМ инв. н.: 1. 67. 17. 1. és szintje nem fokmérője már az edény minőségének, cél a tetszetős, de művészi értékben alacsony szintű tömegtermelés, a hagyományos díszítésű kőedényekben is. Az eredetiben harmonikus színezésű szűrmintából alakított síkdíszítményeket most már kék kobalt színnel festik. Az amúgy is elnyújtott stilizált virágokat, leveleket egészen rajzossá alakítják. Olyan minta jön így létre, amely nemcsak a kőedénytől idegen, porcelánszerű, hanem a díszítmény eredeti szellemétől is egyre eltávolodó. A vállalkozás gazdasági érdekeknek megfelelő megosztottság (kőedény, vöröscserép v. angoledény, kályha, alagcső, műszaki kerámia) a belső erőket is szétforgácsolja. Megszaporodik ezekben az esztendőkben a korongosok száma, ami egyik oldalon a termelés növekedését bizonyítja, de másrészt a technika elmaradásának kifejezője is. Alkalmaznak ugyan gépi és emberi erővel működő korongokat, de az edénykészítés továbbra is a manufakturális keretek között történik. A díszítés vonatkozásában a már korábban jelzett mechanikai eszközök egyre nagyobb mértékben elterjednek a kézi festés mellett. A sablonnal és „tuppfolással" díszített tányérok motívumai között csak elvétve fordul elő egy-egy szabadkézi ecsetvonás. Ezt a fejlődési irányzatot érzékelteti legszembetűnőbben az, hogy a gyár dolgozóinak kimutatásában a harmincas évek elejétől a háború kezdetéig csak néhány edényfestő működése mutatható ki. Ezek közül sem sikerült egyikre vonatkozóan sem kiemelkedőbb felkészültségre következtetni. Mindössze egy esztendeig dolgozhatott Városlődön Tepper Imre kőedényfestő, a második generációból Ellman Antal, aki közel egy évtizedig, Weinziert József ugyancsak festő,

42 velük le is zárult azoknak a sora, akik a háborús évek előtti edénydíszítést végezték. A második világháború esztendei alatt az üzem termelése a minimálisra csökkent, éppen csak a fenntartáshoz szükséges munkásokat tartják meg. A különböző nyersanyagok, fűtőanyag, festékek beszerzése csak korlátozottan volt lehetséges, minek következménye az a vegetálás, amely még a háború befejezését követő esztendőben is tapasztalható. A második világháború végével lényegében le is záródott a gyár több mint száz esztendős korszaka. Az utána bekövetkezett társadalmi átalakulás az államosítással éreztette hatását. Súlyosabb terheket hárított a gyárra a pengő elértéktelenedése, az infláció, amely az amúgy is igen szerény részvénytársaság gazdasági alapjait erősen megingatta. Az 1947—48-as esztendőkben még egy lendületesebb termelés tapasztalható, de ez már végső küzdelmét, erőfeszítését jelenti egy minden vonatzásban múltat idéző manufakturális rendszerű üzem létének. Megközelítően valóságos kép rajzolódik ki a gyár belső állapotáról, felszereléséről és termeléséről, abból az összeállításból, amelyet az akkori vezetőség és a már működő Üzemi Bizottság 1946-ban állított össze.

43 Az adatokból a múlt évtizedeire való következtetési lehetőség is nyílik, mert az egyes jelentősebb felszerelési és berendezési tárgyak, gépek mellett feltüntették azok korát, amely ha hozzávetőlegesen is került megállapításra, újabb bizonyítója egyrészt az elmaradt technikai felszerelésnek, másrészt a családi tulajdonban levő vállalkozás fejlesztési teljesítőképességének. A kimutatásban szereplő 20 LE gőzgép 42 éves kora, a negyven esztendős örlődobok, membrán szivattyú, görgőjárat, agyagmosó és kisebb felszerelési tárgyak a századforduló tájékának rövid idejű fellendülésekor kerültek Városlődre. Más berendezési tárgyak — motorok, gépek korából következtetve — pedig a részvénytársasággá alakulás idejében kerültek a gyárba. A felértékelt berendezés, amelynél az 1946. évi érték 7000-es szorzószám figyelembevételével került megállapításra, mindössze 57 300 forintot képviselt. Az akkori állapotok minden kedvező kilátás ellenére sem mérhetők a korábbi évtizedek munkás foglalkoztatásával, mert 1946-ban hetenként rendszeresen dolgozók száma mindössze hét fő és heti keresetük 37. Köcsög, jegy: nincs, Városlőd (?) M = 14cm. VBMltsz: I. 53.4.39. 37. Topf, Signum: —.— Városlőd (?) H. = 14 cm. VBM, Invnr. : I. 53.4.39. 37. Pot au lait, non marqué, (Városlőd (?), H. = 14 cm, VBM, No 1.53.5.39. 37. Кувшин, марка: отсутствует, Варошлёд (?) M = 14 см. ВБМ инв. н.: 292