A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

esztendő eredményei azonban még nem nagyon biztatóak, mert az 1930. május 23-án megtartott közgyűlésen elfogadott mérleg 12 855 pengő veszteséget mutatott.

39 Az új tulajdonosok azonban nem vesztették el kedvüket és a hagyományos kőedény gyártás mellett a környéken található vörösagyagból kezdtek úgynevezett „angol" vagy „bauxit" teás és más edényeket készíteni. A gyárnak még ebben az időben sem volt tervezője, az új edényeket szorgalmazó budapesti Kossuch cég által előképnek átadott külföldi tűzálló edények formái után korongoztatták kézi, majd gépi erővel a különböző kannákat, csészéket. Ezt az újabb gyártási területet 1932-ben alakították ki és már az első esztendőkben kisebb mennyiségű exportot is lebonyolítottak belőle Hollandiába. A gyakorlati megvalósításban eredményesen közreműködött a Mayer családdal közvetlen rokonságban levő Grofcsik János, aki visszatért a kislődi gyárból. Remek érzékkel ismerte fel a kor művészi tömegtermelésre alkalmas formákat és díszítéseket, amelyek teljes összhangban voltak a tűzálló vörösagyaggal. A barna színű enyhén márványozott mázú kanna, cukordoboz, csésze, tányér stb. felületre egy szélesebb okker színű csík került dísznek. A formák elsősorban az akkori internacionálisnak nevezhető kerámia edények vonalát követték, ami ilyen vonatkozásban elismerést érdemel, mert egyrészt csak a városlődi gyár készít ilyeneket, másrészt ezek gyártása az eu34. Váza, jegy: VÁROSLŐD (zöld bélyegzővel) N = 14 cm. VBM ltsz: 69.39.1. 34. Vase, Signum: VÁROSLŐD (mit grünem Siegel) H.-14 cm. VBM, I nvnr.: 69.39.1. 34. Vase, marqué: VÁROSLŐD (marque verte), H. = 14 cm, VBM, No 69.39.1. 34. Ваза, марка: VÁROSLŐD (зеленая печать) M = 14 см. ВБМ инв. н.: 69. 39. 1. 35. Tésztás tál, jegy: VÁROSLŐD 1846. (fenyős,benyomott)0=26,5 cm. VBM ltsz: 1.53.4.32. 35. Mehlspeise-Schüssel (gerippt), Signum: VÁROSLŐD 1846. 0=26,5 cm. VBM, Invnr.: I. 53.4.32. 35. Plat à pâtes, marqué: VÁROSLŐD 1846. (marque imprimée avec branche de sapin), 0 26 cm, VBM, No 1.53.4.32. 35. Блюдо для проженого марка: VÁROSLŐD J846 (оттиск)0=26,5 см. ВБМ инв. н.: 1. 53. 4. 32. rópai ízléstől nem időbeli fázis eltolódással jelentkezett. Ennek az új edényféleségnek bevezetése és a hazai igények kielégítésére történő előállítása más, alacsonyabb szintű műszaki kerámiák készítése azt eredményezte a gyár pénzügyi helyzetében, hogy 1936-ban már csak 1537 pengő veszteség mutatkozott. A részvényekre ugyan az 1928—1934 közötti években osztalékot még nem tudtak fizetni, de a korábbi közel 13 ezer pengős veszteség minimálisra csökkent.

40 A következő esztendők jelentős fellendülésről tanúskodnak. A Kőedény-, Majolika és Kályhagyár Részvénytársaság, amelynek vezetőségében és felügyelőbizottságában is a rokonság foglalt helyet, az évtized végére százezer pengőt meghaladó gyártmánynyereséget ért el, bár a mérlegben továbbra is kisebb összegű veszteségek szerepelnek.

41 A viszonylagos fellendülésnek a közelgő háború vetett véget. Olyan mérvű volt a hanyatlás, hogy a háború második évében már ismét 11 000 pengőt meghaladó veszteséget mutatnak ki. A néhány esztendő mégis elegendőnek bizonyult arra, hogy az angol edényeken túlmenően, ami előrelépést jelentett a hazai kerámiaművészetben — a kőedénygyártásnál visszatértek a múlt század nyolcvanas éveinek ekkor már klasszikusnak nevezhető magyaros szecessziós díszítményeihez. (34., 35., 36. sz. képek.) A kerámia művészetben ez nem ritka jelenség, de az iparművészet más műfajainál is előfordul, hogy régebbi korok művészi teljesítményeit megkísérlik egy más kor társadalmi viszonyai között újra alkalmazni, ha tetszik, felújítani vagy másolni. Ez történt Városlődön is, amikor formákat és díszítményeket, századunk közepén a XIX. század végének ízlésében ismét gyártanak. Azonban míg a múlt századi darabok eredetiségükkel, naiv népies bájukkal előbb méltán váltottak ki tetszést a hazai kiállításokon, később eklektikussá váltak, addig az újabb készletek, vázák, díszedények, tányérok, csak esetlegesen közelítették meg előképeiket. Szükséges ismét utalni arra a tényre, hogy a városlődi műhelyekben nem alkalmaztak még akkor sem tervezőt, vagy önálló modellezőt, amikor a gyártás technológiai részét már képzett mérnök irányította. A XIX. század utolsó negyedében kialakult festőgárda tagjai ekkor már nem dolgoznak. A manuális munka színvonala 19* 291