A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

32. Leveses tányér, jegy: VÁROSLŐD 1946. (fenyős, benyomott) 0=23 cm. Sashegyi gyűjt. Bp. 32. Suppenteller, Signum: VÁROSLŐD 1846. (gerippt) 0 = 23 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp. 32. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD 1846. (marque imprimée, avec branche de sapin), 0 =23 cm, Coll. Sashegyi, Bp. 32. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD 1846 (оттиск) 0=23 см. Собрание Шашхеди, Будапешт. első jele, amint a. Magyar Iparművészet közli az új életre hívott gyárról, hogy hosszú szünet után ismét termel, de egyelőre csak egyszerű használati edényeket állít elő.

32 Ez a hír szükséges, mert az akkor megrendezett XI. Árumintavásáron a kerámia igen szerényen képviselt. Pécs még megszállás alatt áll, így a Zsolnay kerámiák nem szerepelnek, de Városlőd sem vesz még ezen részt. A háborús évek után az első ilyen kiállítás-vásár érdekében mindent mozgósítottak a nagyobb siker és az új rendszer, alig egy éves működése eredményeinek propagálására. A helyzet változásának, illetve a gazdasági élet romlásának következménye, hogy a gyár részvénytőkéjét 1921 ben 5 000 000 koronára emelik, de a valóságban ez ismét csak jegyzés formájában történik meg. Elsősorban a megye kisebb tőkései és a Veszprémi Takarékpénztár érdeklődik a gyár iránt. Az esztendő végén készített mérleg szerint a vesztesség 36 479 koronában mutatkozik. Ugyanakkor a termeléssel kapcsolatos szerszámok, elavultságuk miatt mindössze 142 290 korona értéket képviselnek.

33 Az arányok bizonyítják a technika alacsony szintjét, valamint az évi tevékenység csekély eredményét. A részvénytársaság reprezentatív igazgatósága nem volt képes a válságból kivezetni a gyárat. Az igazgatóság külön irányítót szerződtetett Városlődre Szeibert Jakab gyárvezető személyében, aki 1922—1923 között és feltehetően a következő években is ott tevékenykedett. A Mayer család és rokonság az első részvénytársaság idején nézeteltérések miatt nem vesz részt a gyár irányításában. Szeibert működéséről, szakképzettségéről közvetlen adatok nem ismeretesek, valószínű, hogy abban az évben került Városlődre Rezső testvérével együtt, aki 1925-ben, mint gyári munkás szerepel az anyakönyvi bejegyzésben. A reprezentatív vezetőség az első időben annak érdekében, hogy a részvények egy részének befizetésén túl is jelentősebb összeghez jusson, bérbe adja a gyárat egy Városlődön korábban ismeretlen Kanyó Antal nevű személynek, aki 1923-ban hunyt el. A bérlemény az ismert okok miatt azonban kedvező anyagiakat nem jelenthetett számára. Ezt kihasználva kezdenek a szomszédos Kislőd községben hasonló vállalkozást „Pannónia" elnevezésű céggel. Céljuk kimondottan is a városlődi kőedénygyárral való verseny, majd annak megdöntése. Egy rövid időre sike290 rül is megnyerni néhány munkást és a városlődiek ügyvezetőjét Grofcsik Jánost vállalkozásuk élére, de az alig hat esztendeig fennálló cég a többi között 5 festőt, 2 korongost és egy égetőt foglalkoztatott.

34 Ilyen formán versenyről szó sem lehetett és amint a második részvénytársaság megalakul, a kislődi gyár is befejezi működését. Valószínű, hogy a verseny hatása és a termelés fokozása eredményezte, hogy az 1923-as mérlegben már szerény nyereség mutatható ki. A következő esztendők is többnyire hasonló gazdasági eredménnyel végződnek, amelyek következménye, hogy a pengőre történő áttérés idejére a fiktívnek nevezhető részvénytársaság felszámolásra került. V. Az új vállalat a Kőedény-, Majolika és Kályhagyár Rt. Városlőd 1927-ben alakult 150 000 pengő alaptőkével. A család egyre szerteágazóbb rokonsága ismét összefogott, hogy megmentse a vállalkozást és ennek következményeként a csődbe jutott gyárat, illetve annak részvényeit 1927-ben a városlődi községházán megtartott árverésen Iglauer István gépészmérnök szerezte meg. Ezzel ismét a család kezébe került a gyár, melynek igazgatósága Iglauer István, dr. Iglauer Károly, Grofcsik János és a később bekapcsolódó Delmár Béla kezébe összpontosult,

35 a közvetlen vezetést Grofcsik Andor irányította. Az ilyen módon megerősített családi kézben szervezett újabb tőkés vállalkozás kilátásai kedvezőbbeknek ígérkeztek, mint a korábbiak. Az új vezetés már abban is különbözött az előbbitől, hogy szilikátipari mérnök irányította a termelést és a rekonstrukciót is. A húszas évek végén mutatkozó fellendülés reménye olyan beruházást eredményezett, amely egy kétemeletes műhelycsarnok felépítését jelentette.

38 Az új épület a gyár legkorábbi, még reformkori épület helyére került, az alsó szinten egy korszerű alagút kemencével, az emeleten pedig a korongozóműhellyel.

37 A gyár újabb részvénytársasági alakuló közgyűlése csak az előző teljes felszámolása után történhetett meg. Az 1928-ban elkezdődött pénzügyi munkálatokat Vadász Szidor és Vadász Károly végezték, akik a korábbi igazgatóságnak is tagjai voltak.

38 Az első 33. Leveses tányér, jegy: VÁROSLŐD 1846. (fenyős,benyomott) 0=23 cm. Sashegyi gyűjt. Bp. 33. Suppenteller, Signum: VÁROSLŐD 1846. (gerippt) 0=23 cm. Sashegyi-Sammlung, Bp. 33. Assiette creuse, marquée: VÁROSLŐD 1846. (marque imprimée avec branche de sapin), 0 23 cm, Coll. Sashegyi, Bp. 33. Глубокая тарелка, марка: VÁROSLŐD 1846 (оттиск) 0=23 см. Собрание Шашхеди, Будапешт.