A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

kívül, hogy a társas viszonyban megoldódott nemcsak a kőedény, hanem a festett porcelánok olcsóbb beszerzése, illetve azoknak a budapesti boltban történő értékesítése. Csányi Károly kerámiatörténetében közölt városlődi jelzésű festett porcelán jegyet a társas viszony idejéből. Ebben az évtizedben a herendi gyár termelésének erős visszaesése következtében is az ún. porcelánfestészet egyre nagyobb szerephez jutott, elsősorban Budapesten az olcsóbb külföldi tárgyakon, de elterjedt a Herend körüli községekben is az ottani selejtes edények felhasználásával. A herendi és külföldi porcelánok ilyen módon való díszítése követte az ún. herendi genre-t, azonban attól kissé különbözni kelle«, mert az utánzás, a hamisítás, hitelrontásnak volt minősíthető. Más irányban tevékenykedtek az amatőrök, vagy dilettánsok, akik külföldi porcelánon, népies textil, táblakép, levelezőlap stb. díszítményeket, kompozíciókat festettek több-kevesebb sikerrel. A hazai művészi kerámia készítésben ekkor már európai szintre emelkedett a pécsi Zsolnay gyár gazdagon díszített, keleti hatásokat tükröző, csillogó porcelán-fayance edényeivel és díszműveivel. Különösen sikeres volt az 1878-as párizsi világkiállításon való szereplése, ahol Zsolnay valóban egyedülálló sikert ért el európai viszonylatban, egy időre megelőzve a világhírű és nagymúltú porcelángyárakat és jelentős kerámia műtermeket.

17 Az új művészi megfogalmazású díszedények a hazai polgári közönség felsőbb rétegei előtt váltak elsősorban ismertté és keresetté. Néhány év alatt azok egyszerűbb, provinciálisabb formája megjelent a kőedénygyárak termékei között, így Városlődön is. A jelentősebb üzemek, mint a pesti Fischer-féle, Hollóháza, Bélapátfalva, Körmöcbánya ugyancsak egyszerűbb, vagy bonyolultabb formában szabadon alkalmazták a Zsolnayék által tervezett díszítményeket, elsősorban azok magyaros motívumkincsét. Ez általános elterjedés következtében került a kőedény mellé a fayence és majolika is a gyártmányok sorába Láng és Mayer némi korszerűsítéssel működő üzemében. A hazai iparművészet propagandáját jelentős mértékben mozdította elő az 1885-ben megrendezett országos tárlat. Az évekig tartó előkészítés eredményeként valóban nemzeti üggyé vált a reprezentatív szemle, amely csak a reformkori Iparegyesület 1846-os III. kiállításához hasonlítható. A XIX. század második felében lényegében ez tekinthető országos méretűnek. A városlődi kőedények ez alkalommal is bemutatásra kerültek, és művészeti értéküket tekintve igen szép sikert értek el, melynek kifejezője a „haladásért" adományozott nagy érem. Az Általános Országos Kiállításon való részvétel egy eredményesnek ígérkező új korszak kezdetét is jelenti. A családi tulajdonban levő manufakturális vállakózás történetében további szakaszt jelent a XIX. század utolsó másfél évtizede a századfordulóig, a XX. század első két évtizede, közte az első világháború esztendeivel is ehhez a korszakhoz kapcsolható. A világháború után bekövetkezett változás a gyár tulajdonban és szervezeti formájában 1927-ig képezi a korszak második részét. A pápai Mayer család városlődi leszármazottai a gyár irányításában a részvénytársasági formában is vezető szerepet töltenek be. Szükség szerint ezt az időszakot egyetlen nagyobb fejezet keretében tárgyaljuk. Ezekről az évtizedekről Mihalik Sándor korábban idézett írásában az egész korszakot igen sommázottan jellemzi. „... 1884 óta a budapesti Láng cég érdekeltté vált. Mayer és Láng Mihály együttesének korszakot jelentő tette, hogy részben rátértek a népies ízlésben díszített tárgyak készítésére."

18 A közös cégből Láng Mihály 1898-ban kivált és a gyárat az odatelepülő Mayer György, Béla nevű fia vezette, illetve vette ismét vissza a szűkebb családi tulajdonba. Ezzel azonban nem ért véget az a stiláris törekvés, amire Mihalik utal. Korábban kezdődött és a társasviszony megszűntével is tovább fejlődött és fővonalaiban nyomon kísérhetjük nemcsak korszakunkban, hanem még a gyár működésének utolsó esztendeiben is. III. Az országos kiállításon szembetűnően jelentkezett az iparművészet valamennyi ágazatában, de különösen a művészi kerámia területén a magyaros népies ornamentika alkalmazása. Említettük a pécsi Zsolnay edények párizsi sikerét és utaltunk arra a szakirodalmi tevékenységre is, amely tudatosan irányította a figyelmet egyfajta díszítőhagyomány alkalmazásának irányába. A magyar díszítőstílus ideológiai megalapozói között jelentős szerepet vállalt Huszka József, aki ugyancsak másokhoz hasonlóan a hazai barokk főúri díszítőművészet motívumkincsében vélte felfedezni a hazai műipar és iparművészet számára a magyarstílus kialakításának lehetőségeit, a német hatású eklektika zsákutcájából való kikerülés problémáját. Tanulmányai széles körben láttak napvilágot és gyorsan éreztették hatásukat az iparművészetben. Azonban korántsem tekinthetjük tevékenységét egyedüli ható tényezőnek, inkább egy szükségszerű felismerésnek. A dualizmuson belül szított magyar nacionalizmusnak a politika területén érezhető állandó jelenléte, majd egyre nagyobb térhódítása kedvező fogadtatásban részesítette Huszka elméletét, így hatását is másként értékelhetjük. Szükséges megemlíteni mint ugyancsak aktívan ható tényezőt, az import elleni harcot, illetve annak egyik eszközét, amely nemcsak a hazai előállítású iparművészet iránti érdeklődést kívánta felkelteni, hanem a hazai termékek magyar formáinak és díszítésének kialakítását is sürgette. Az iparművészet egészére vonatkozó programból, ha a művészi agyagipart (kőedény, fayence, majolika) közelebbről vizsgáljuk, akkor az egész európai fejlődés fordulópontját közelítjük meg. A porcelán művészeti fejlődése a XIX. század utolsó harmadában nemcsak Európa-szerte lelassult és elmaradt a kor egyetemes stílusfejlődésétől, de abban a már önmagát ismétlő dekadens irányzatok váltak uralkodóvá. Ez alól mindössze a koppenhágai gyár jelent kivételt, ahol éppen ezekben az évtizedekben alakították ki az európai porcelánművészetben addig ismeretlen sajátos máz alatti festést. A művészi kerámia más területei a porcelán-művészet pangásának következtében gyorsan fejlődésnek indultak. Ez elsősorban a finom fayence és majolika művességben vált érzékelhetővé és részben ennek a felismerése nyitotta meg az utat a Zsolnay-féle fayenceművészet megteremtődése, pompázatos kivirágzása előtt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azonban azt a társadalmi tényezőt sem, amely igény formájában találkozott elsősorban az európai iparművészettel. Az eklektikus környezetkultúra kifejlődése a kapitalizmus vezető rétegének új művészeti és eszközigény kiteljesedését jelentette. E helyen részletesebb elemzésbe, amely az egész európai kerámiaművészetet érintette, nem bocsátkozhatunk. Mindössze csak vázoltuk az alapvető indítékokat és azokat a hazai viszonyok közt kíséreljük meg a városlődi termékek vonatkozásában részletesebben vizsgálni. A hazai művészi kerámiákon a magyar népművészeti ornamentika alkalmazási lehetőségeinek kutatásában a pécsi Zsolnay gyár járt az élen, de figyelmet érdemlő a pesti Fischer Ignác-féle gyár ezirányú tevékenysége is. E két nagyobb üzem, ahol tervezőket is foglalkoztattak, magas szinten való sította meg azt, amiért Huszka és mások propagandát fejtettek ki. Zsolnayék különösen, de Fischer is hamar irányt változtatott és a magyar díszítmények mellett egyre nagyobb mértékben alkalmazta a keleti, indiai, perzsa, török motívumokat, majd a milleneum idejére mindkettőjük munkásságában uralkodóvá Vált az eklektika formában és díszítmény283