A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Molnár László: A városlődi kőedénygyár (1866–1950)

es években indult meg újból, előbb helyi kezdeményezésre vármegyei szinten, majd éppen az Iparegyesület támogatásával az országos tárlatok sora is elkezdődött. Ezek között említhetjük az 1877-ben megrendezésre kerülő Veszprémi Munkakiállítást, ahol a IV. osztályban gyárunk is részt vett.

5 Ebben az időben még Városlődön Mayer György tulajdonában működik, a kőedénygyár, a díjazott, viszont fia, Mayer Béla, aki az edények készítése területén elért haladásáért kap elismerő okmányt. A tárlat megyei jellege és az a tény, hogy ott az ipar, az iparművészet és a mezőgazdaság a legszélesebb körben volt képviselve, csak az általános fejlődés propagandáját szolgálta — és pl. nem hasonlítható a korábban megrendezett székesfehérvári kiállításhoz. Célkitűzésére jellemző, hogy díjakat nem adtak, valamennyi kiállító anyagát csak oklevéllel ismerték el. Valószínű, hogy a bemutató vegyes mezőgazdasági és ipari jellege, valamint lokális érdeklődés következménye, hogy az akkor már világszerte ismert, néhány kilométerre fekvő Herendi Porcelángyár nem vett részt azon. A megyei seregszemléről nem ismeretes katalógus, így nem állapíthatjuk meg, hogy milyenek voltak az ott bemutatott városlődi edények és mit jelentett a hivatalos közleményben a „haladást és törekvést tanúsító..." minden bizonnyal értékelő megállapítás. Egyszerű asztali edényekről és néhány díszvázáról, dísztálról lehetett szó, amit ez alkalomra a gyár főfestője, a sziléziai származású Rössner Gusztáv

6 díszíthetett virágaival, növényi motívumaival és stilizált háziszárnyasaival. A veszprémi Bakonyi Múzeum gyűjteményében levő városlődi díszkulcs (ltsz: 66. 69. 1.) és dísztál (ltsz: 53. 4. 21.) olyan reprezentatív darabok, (4., 5. sz. képek) amelyek feltétlen kiállítás alkalmából készülhettek. Festett kompozíciójuk^ kakas és tyúk összeállítás is szokatlan. A fentieken kívül mindössze egy kisebb dísztál ismeretes, az előbbiekkel azonos ábrázolásban.

7 Az erősen stilizált, de mégis a naturalizmus eszközeivel ható háziszárnyasok, tölgyfaleveles ág,füvestalaj, deszka palánk, inkább a dekoratív képi kifejezés körébe tartozó, mint akár a hagyományosnak nevezhető népies kőedény-készítmények, vagy a Zsolnay-féle stilizált keleti motívumokkal ötvözött magyaros ornamensek. Az edények azonos jegye: MAYER G.VÁROSLŐD is olyan irányú követ4. Díszkulacs, jegy: MAYER G., VÁROSLŐD M=40 cm. VBM ltsz: 66.69.1.1. 4. Dekoratives Trinkgefäß (Kulatsch), Signum: MAYER G., VÁROSLŐD H. = 40 cm. VBM Invnr. : 66.69.1.1. 4. Gourde ornamentale, marquée: MAYER G, VÁROSLÖD H. =40 cm, VBM, No 66.69.1.1. 4. Декоративная фляга, марка: MAYER G, VÁROSLŐD M=40CAÍ. ВБМинв. н.: 66. 69. 1. 1. keztetések levonására vezetnek éppen a veszprémi kiállítással kapcsolatban, hogy ezek azedények arra az alkalomra készülhettek. Ilyen festési modorú kőedények a több esztendeje végzett kutatás során nem kerültek elő, feltehetően más alkalommal nem is készültek hasonló egyedi jelbgű figurális díszítmények. A mester meghatározásával kapcsolatban felvetődik abban az időben még két festő, akik a gyárban dolgoztak: A düsseldorfi születésű Wankün Péter Antal és a feltehetően ugyancsak külföldi származású, vagy iskolázottságú Kari Sebestyén,

6 mégis Rössner festővel hozhatjuk kapcsolatba a kiállításra készített tárgyakat. Neve már 1861-ben szerepel mint „pictor" először a gyár dolgozói között, és ott közel harminc esztendeig vezető szerepet tölt be. Az 1880-as évek elejétől kőedénygyári főfelügyelőként, 1889-től gyári munkavezetőként említik az anyakönyvi bejegyzések. A hazai kőedény gyárakban dolgozó festők, sem a XIX. század első felében, sem a későbbi évtizedekben — kis kivételtől eltekintve—a kerámiaiparban bevett szokás szerint nem látták el névjegyükkel az általuk festett tárgyakat, így feltételezéseinket Rössner kiemelkedő tevékenységére utaló adatokból és munkaköréből következtethetjük a díszesedényekkel kapcsolatban. A gyűjteményekben levő edények egy-egy darabtól eltekintve nem datáltak, a kor meghatározásánál a benyomott gyári jegyre támaszkodhatunk, ami a század közepétől már másodlagos bizonyítéknak tekinthető. A városlődi kőedénygyár védjegyei. Marken der Steingutfabrik von Városlőd. Les marques de la grèserie de Városlőd. Заводские марки (знаки) фаянсового завода в. г. Варошлёд. 18* 277