A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Égető Melinda: Rézműves műhely a nagyvázsonyi Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

félkész termékből, sálából készítették. Továbbra is nagy kereslete volt a pálinkafőző berendezéseknek. Ezenkívül mézesbábosok és kékfestők edényeit, melegvizű fürdők csöveit, kazánokat, vízmelegítőket készítettek. A századforduló táján, a peronoszpóra nagymértékű elterjedése miatt megkezdődött a szőlők permetezése. Az első gyári permetezőgépek megjelenése után a rézműves mesterek is berendezkedtek ezek előállítására és javítására. Az elegendő, jó minőségű, olcsó gyári konstrukció elterjedéséig igen jövedelmező volt a permetezőgép készítés. A későbbiek során már csak javításukkal foglalkoztak — egészen napjainkig. II. Pintér Rudolf 1887-ben született a Veszprém megyei Öcsön. Apja tanító volt. Tizenhárom éves korában kezdte az inaskodást Veszprémben Szilágyi Mihály rézműves mesternél. Négy év után felszabadult. Budapesten szeretett volna gyárban elhelyezkedni, de ott igen erős volt a szakszervezet; csak sorrendben vállalhattak munkát a jelentkezők, így inkább vándorútra kelt. Szentesen, Nagyváradon, Aradon, Hódmezővásárhelyen át Szegedre került. Itt végre kapott munkát egy Engeltahler nevű rézművesnél. Néhány év múlva Paksra ment Hunter Jánoshoz. Itt sem maradt soká. Az őszi vásárok után, karácsony felé már nem nagyon volt munka. Amikor a mester raktára megtelt és külön rendelés nem volt, akkor szomorú világ köszöntött a segédre. Mikor a munka végképp elfogyott, azt mondta a mester: „Haj, medve van a háztetőn Г — Akkor már tudta a segéd, hogy el kell mennie. Hanem, ha kitartott tavaszig, akkor a jó idő beálltával a segéd kérdezte: .,— No mester uram, hát mi megy a háztetőn?" — Erre mondta a mester: „ — Haj, macska megy a háztetőn Г — Ez azt jelentette, hogy ki kell adni a segéd könyvét, mert már megy, amerre lát. „Jó idő vót a vándollásra, mikor minden bokor szállást adott. Régen nem is vót olyan, aki nem vándót. Azt lenézték. Mer akkor gyűjtötték a tapasztalatot. Ha összejöttek, beszégettek, mingyá arrú vót szó, hogy ki merre járt. Aki nem tudott mondani semmit, arra csak legyintettek: — A' te ott is halsz meg, ahun születte! Nem merté sehová se menni, nem tanútá semmit! — Az első világháború után má nem nagyon vándótak az iparossegédek." Gyakran előfordult, hogy vándorlás közben hosszabb ideig nem kaptak munkát. Ilyenkor fektulltak (kéregettek). Házról házra mentek. Mindenütt elmondták, hogy szegény iparoslegények és nincs munkájuk. Az asszonyok legtöbbször megszánták őket. Csak ennivalót kértek, pénzt soha. A kéregetés természetesen ti1. A rézműves műhely épülete. 1. Werkstättenbau des Kupferschmieds. 1. Le bâtiment de l'atelier. 1. Здание медницкой мастерской. 270