A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Égető Melinda: Rézműves műhely a nagyvázsonyi Szabadtéri Néprajzi Múzeumban

2. A műhely belseje a helyreállítás után. 2. Die restaurierte Werkstatt. 2. L'atelier après la reconstruction. 2. Мастерская после реконструкции los volt, nagyon kellett vigyázni, hogy rajta ne kapják őket. Legtöbbször ketten jártak együtt. Az egyik legény ment az utca egyik oldalán, a másik a másikon. Nem egyszerre mentek be a házba, hanem felváltva. Mindig megvárták, amíg a másik kijön. Ha nem volt szerencséjük megtörtént, hogy egy nap kétszáz-háromszáz házat is lefektútak. Pintér Rudolf következő állomása Nagykanizsa volt, majd két ízben Dunaföldváron, egy ízben pedig Székesfehérváron dolgozott, míg végül visszakerült Veszprémbe. Egy ideig a régi mesterénél, Szilágyi Mihálynál dolgozott, majd elszegődött Wolfram Jánoshoz. 1924-ben vált önálló mesterré. Megvásárolta egy kiöregedett veszprémi mester, Stein Ede szerszám anyagát és Nagyvázsonyban telepedett le. Nagyvázsonyban hagyományai voltak a mesterségnek. Itt már 1867-ben működött „A nagyvázsonyi kovács, lakatos és rézműves egyesült céh".

12 A helyi emlékezet szerint Pintér Rudolf előtt már hosszú ideje nem működött rézműves mester a községben. III. A műhely berendezésére 1968 áprilisában került sor a nagyvázsonyi Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Schuhmacher ház) udvarán álló melléképületben (1. kép). Ez az épület eredeti rendeltetése szerint istálló volt, amit az idős mesterrel való megbeszélés alapján alakított át az Országos Műemléki Felügyelőség. így került az északkeleti falba egy ablak, az épület keleti sarkára pedig nyitott kémény a kohó számára. A helyiség (2. kép), padlózata téglaburkolatot kapott. A tetőt az eredeti állapotnak megfelelően zsúppal fedték le, a bejárati ajtót kéttáblás, eredeti ajtóra cserélték. A műhely berendezését Pintér Rudolf segítségével végeztük. Erre annál is inkább szükség volt, mivel az öreg mesternél egy eredetileg más célt szolgáló, szűk helyiségbe volt bezsúfolva a felszerelés, amit csak alkalmilag használtak műhelynek. így semmiféle támpontunk nem lehetett arra nézve, hogy milyen volt az eredeti elrendezés. Az épület északkeleti sarkába, az újonnan emelt kémény alá került a lábítós fújtatóval ellátott, gyári készítésű, öntöttvas kohó. Körülötte találhatók a tüziszerszámok, különböző fogók, forrasztópákák Jobbra, az épület hátsó, keleti falánál helyezkedik el a cinező hely, amely a mester útmutatásai alapján a régi műhely szétbontott cinezőjének alkatrészeivel készült rekonstrukció. Mellette a cinező kanál, és a vassínek. A cinező helytől kissé távolabb áll a két nagy tölgy üllőtőke, rajtuk a két hosszú fekvőüllő (Legamboss). 271