A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

190 Frecskai i. m. 11. jegyz. 1.1 „Stolle" volt a német neve, a műveleté „Stollen" {Beckmann i. m. 15. jegyz. 227.1. ; — Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k. 92.1.) 192 Gansser i. m. 15. jegyz. Gerbstoffe und Geräte. 3166.1. 193 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. к. 50., 53., 82.1.; — 8. к. 384., 387—388.1.; — Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k. 108.1. ; — Weigel i. m. 89. jegyz. 625.1. 194 Krünitz i. m. 15. jegyz. 8. k. 384. 1. 195 Krünitz i. m. jegyz. 85. k. 4. 1.; — 130. k. 50 .1. 198 Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k. 108.1. 197 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 53. 1. 198 A magyar korona országainak... 16. jegyz. 17. 1. 199 Beckmann i. m. 15. jegyz. 218. 1.; — Ferenczi i. m. 75. jegyz. 73. 1.; — Pető i. m. 16. jegyz. 37. 1. 200 Krünitz i. m. 15. jegyz. 68. k. 222. 1. 201 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 81.1. 202 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 67. 1. 203 Rosszig, Carl, Gottlob, D.: Lehrbuch der Technologie. Jena, 1790. 68.1. 204 Sztodola i. m. 16. jegyz. 98. 1. 205 Pető i. m. 16. jegyz. 37—38. 1. 206 Gueldenstaedt i. m. 138. jegyz. 153. 1. 207 Körner i. m. 15. jegyz. 64.1. ; — Krünitz i. i. m. 15. jegyz. 85. k. 1. ; — 130. 57.1. 208 Körner i. m. 15. jegyz. 72.1.; — Gergelyffi i. m. 16. jegyz. 20.1. — A cochenille különösen Közép-Amerikában és a Földközi-tenger nyugati vidékén termesztett kaktuszfajtán élő bíbortetűből készíitett festék. Brockhaus IV. 1968.96.1. 209 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 56., 66. 1. 210 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. 64. 1. — Csapody—Priszter: Magyar növénynevek szótára. Bp. 1966. 20.1. 211 Frecskai i. m. 11. jegyz. 48.1. ; — Gergelyffi i. m. 16. jegyz. 20.1. ; — Gueldenstaedt i. m. 138. jegyz. 153.1. 2.2 Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k. 69. 1.; — Röszig im. 203. jegyz. 68. 1.; Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 81. 1.; — Korner i. m. 15. jegyz. 64. 1.; — Gansser i. m. 15. jegyz. Das Färben des Leders. 26.1. 2.3 Krünitz i. m. 15. jegyz. 85. k. 8.1. ; — 130. k. 58., 66.1. "

4 Georgi i. m. 183. jegyz. 816. 1.; — Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 89. 1. 215 így nevezték Debrecenben és Szegeden is. {Pető i. m. 16. jegyz. 37. I.; — Szegedi i. m. 53. jegyz. 527.1.) 218 Beckmann i. m. 15. jegyz. 218. 1. 217 Krünitz i. m. 15. jegyz. 68. k. 222.1. ; — 130. k. 81.1. 218 Gueldenstaedt i. m. 138. jegyz. 153. 1. 219 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 87. 1. 220 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 75—76. 1. 221 Gansser i. m. 15. jegyz. Das Färben des Leders. 26.1. ; — Lepechin, Ivan : Tagebuch der Reise durch verschiedene Provinzen des russischen Reiches in den Jahren 1768 und 1769. Aus dem Russischen übersetzt von M. Christian Heinrich Hase. Altenberg. 3 k. 1774., 1775., 1783. — 1. k. 1774. 26. 1. 222 Frecskai i. m. 11. jegyz. 47. 1. 223 Gansser i. m. 15. jegyz. Das Färben des Leders. 27. I.; — Krünitz i. m. 31. k. 240.1. 224 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 57.1. 825 úgy játszik országszerte minden kistímár ilyen taszítókkal dolgozott; így: Zilahon {Kovalovszky i. m. 82. jegyz. 241. 1.; — Márton i. m. 78. jegyz. 4., 8. ,10. 1.), Szamosújvárott (Kovács i. m. 79. jegyz. 346. 1.), Nyíregyházán {Ferenczi i. m. 75. jegyz. 75. 1.), Debrecenben {Pető i. m. 16. jegyz. 76., 81., 83. 1.). 228 Sprengel i. m. 1. jegyz. 13. k. 49. 1. 227 Kovalovszky i. m. 82. jegyz. 241. 1.; — Kovács i. m. 79. jegyz. 346. 1. 228 A pantofli.a fordító fa (Krispelholz) és a velük végzett művelet (pantoffeln, krispeln) már a 18. században teljesen azonos a hazaival {Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k.46—47.1.;—Krünitzi.m. 15. jegyz. 68.k.213.1.; 130. k. 80., 110. 1.; — Beckmann i. m. 15.jegyz. 217. 1.). Ugyanolyan szerszámokkal dolgoztak a tímárok Nyíregyházán {Ferenczi i. m. 75. jegyz. 75. 1.), Zilahon {Márton i. m. 78. jegyz. 4. í.), Debrecenben {Pető i. m. 16. jegyz. 38—39. 1.), Szegeden {Szegedi i. m. 53. jegyz. 527. I.) és Nagyenyeden, ahol a pantoflit „parafa kefének" is hívták {Lázár i. m. 82. jegyz. 57.1.). 229 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 79—80. 1. 230 Krünitz i. m. 15. jegyz. 130. k. 81. 1. 231 Bálint i. m. 13. jegyz. 13. 1. 232 Georgi i. m. 183. jegyz. 816. 1. 233 Krünitz i. m. 15. jegyz. 8. k. 389. 1. 234 Veszprém megye levéltárában Veszprém város levéltára. Különféle irományok. Fasc. 14/a. 15. Tobak István vagyonának összeírása, 1779. máj. 19. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8199/52/69. Jkvi.iratok ad 1829/30. p. 266. Garas Ferenc vagyonának összeírása. Másolata: B. Múz. Népr. Adattár 8198/7, 9/69. — A fényesítést már 1679-ben Erdélyben is „sikállás"-nak hívták. A jó szattyántól azt kívánták, hogy „igen szép sima és sikállott" legyen. Konczi. m. 16. jegyz. 156.1. 235 p

erencz

i a fényesítő „fagépet" mint „bőrprést" említi Nyíregyházáról; szerinte asztalon ezzel nyújtották, préselték a bőrt (i. m. 75. jegyz. 70.1.). „Gerendás présnek" mondja a közölt ábrán Érdi (i. m. 30. jegyz. 60. L), a szövegben azonban „fából készült fényező gépnek" (i. m. 164.1.). 238 Goldner Lajos egy a fagéphez nagyon hasonló gépet közöl Érdi i. m.-hez írt „A bőrgyártás gépei" с függelékes tanulmányában (155—166. 1.). г." Yajkai д. : A Bakony vidéki bőrfeldolgozó ipar emlékei II. A tímármesterség. Kny. A „Cipőipari Dokumentáció" 1961. júl. sz.-ból. Kézirat, Bp., 1961. 81 Ld. 6. jegyz. 238 A török kordovány és szattyán, a „török bőr" felülmúlhatatlan elsőbbsége mellett kiváló minőségűnek tartották a dán, az angol, és a francia (párizsi) finom bőröket; a német kordoványbőrök közül a danzigit, a lübeckit és a lipcseit. Nemzetközi hírvene volt általában a magyar kordoványnak is. {Krünitz i. m. 15. jegyz. 8. k. 386.1.) 239 Ld. a III. fejezetet. 2)0 Karlovszky i. m. Magyar gyár- és kézműipar 16. jegyz. 36. 1. ; — Krünitz i. m. 15. jegyz. 8. k. 384.1. ; — Röszig i. m. 203. jegyz. 66.1. 241 Gleditsch, Johann, Gottlieb: Vermischte physikalische, botanische, ökonomische Schriften. I. Halle, 1765. Közli: Körner i. m. 15. jegyz. 62.1. 212 Weigel i. m. 89. jegyz. 624. 1.; — Sprengel i. m. 15. jegyz. 13. k. 70. 1.; — Krünitz i. m. 15. jegyz. 8. k. 388—389. 1.; — Adelung: Grammatischkritisches Wörterbuch der hochdeutschen Mundart. Wien, 1808. I. 1350. hasáb. 243 Beckmann i. m. 15. jegyz. 220. 1.: — Röszig i. m. 203. jegyz. 66. 1. Átvette Frecskai (i. m. 11. jegyz. 47. 1.) és Gansser Leder ein vielseitig verwendeter Werkstoff. Ld. 15. jegyz. 7.1. 244 Gerngross i. m. 117. jegyz. 35.1.; — Körner i. m. 15. jegyz. 40.1. 245 Gansser 15. jegyz. Das Färben des Leders. 26. 1. 248 Czuczor

—Fogarasi i. m. 10. jegyz. V. k. 1087. hasáb. 247 Az első bőripari kémet Granger orvost a francia tengerészeti miniszter gr. Maurepas 1730-ban küldte Levantéba a kordovány- és szattyánkészítő mesterség „tanulmányozására". Granger mezítláb járta végig Kisázsia városait és falvait, gyógyító működésével beférkőzött a lakosság bizalmába és így sikerült a mesterség titkait ellesnie. Tapasztalatait 1735-ben közölte az Akadémiával. Ennek alapján létesítette Barrois 1749-ben Felső-Elszászban a St. Hyppolitról elnevezett manufaktúrát. Granger adatait egészítette ki a szaloniki francia konzul Bajour és a megadori francia kereskedelmi ügynök Broussonet. A franciák után a Művészetek és Mesterségek Fellendítésére Alakult Londoni Társaság megbízásából az örmény Philippe ment Kisázsiába, a piros és sárga szattyán készítésének titkait igyekezett megszerezni. Rengeteg fáradság és költség eredményeképpen nemcsak a mesterségbeli tudást sajátította el, hanem magával hozta a szükséges nyersanyagot is. Az ő irányításával készített első angliai szattyánbőröket, állítólag nem lehetett megkülönböztetni a török mintáktól. Philippo 100 font sterlinget és aranyérmet kapott a társaságtól jutalmul. {Beckmann i. m. 15. jegyz. 220.1. ; — Krünitz i. m. 15. jegyz. 85. k. 3.1. ; — 130. k. 51—53, 1. ; — Grengross i. m. 117. jegyz. 36.1.) 248 Ld. 32. jegyz. és Takáts Sándor: A török alattvalók kereskedése Magyarországon. Magy. Gazdaságtört. Szemle, 12(1905) 233—240.1.) 249 Okmányszerű bizonyíték van arra, hogy a törökök kiűzése után a bécsi bőrösöknek is három török rabot adtak, hogy megtanítsák őket a szatytyán- és karmazsinbőr készítésére. Volt pénzügyi levéltár Hung. 1688. márc. 9. — Takáts Sándor közlése (i. m. 16. jegyz. 22.1.). 250 Evlia Cselebi a pécsi tímárműhelyeket olyannak látja, mint az anatóliaiakat. Pécsett a hódoltság alatt egyaránt dolgoztak török, bosnyák és magyar bőrkészítők. A hódoltság után 1714-ben ismét megindul a „tabak" invázió Boszniából. A kordoványosok és szattyánosok 1715-ben alkotnak itt céhet. {Gulyás—Vörös—Tóth i. m. 13. jegyz. 5—6.1.; — Ruzsás i. m. 13. jegyz. 6., 11., 26. 1.) — A törökországi (kisázsiai) kordoványosok és szattyánosok betelepüléséről Magyarországra ld. még Kertay i. m. 13. jegyz. 28—30.1. **' Takáts S. i. m. 16. jegyz. 19—22. 1. — Reisner i. m. 16. jegyz. 451. 1. 252 Kakuk Zsuzsa: Tabán. Magyar Nyelvőr, 1955. 105—106.1. 253 Az ipartörténeti tanulmányokban gyakran előforduló „tobakos" szóhasználat helytelen, mivel a tobak szó nem készítményt, hanem készítőt, mesterséget jelöl, ugyanúgy, mint bognár, kádár, vagy pék. Nyilván helytelen volna kádárost, bognárost, vagy pékest mondani. A XIX. század első felében a mesterséget nem ismerő közizgaztási tisztviselők kezdték használni. 254 Ld. 250. jegyz. 265 Ld. Függelékben (II. rész) a betűrendes tobak névjegyzéket. 25в p

est

y Frigyes valószínűleg nem teljes összeállítása szerint (Magyarország helynevei történeti, földrajzi és nyelvészeti tekintetben. I. Bp. 1888. 382—384., 395—396. 1.), a dunántúli megyék közül Győr, Komárom, Somogy és Zala megyében 1—1, Esztergom és Veszprém megyében 2—2, Fehér megyében 3 Tabán helynév, illetve Tobány, Tobán, Tabány változata fordul elő; Budát és Pestet is beleszámítva a legtöbb, 16 Pest megyében, 2—2 Nógrád, Heves és Szolnok megyében, 1—1 Békés és Csongrád megyében. Tobakok és céheik, amennyire az a mai ipartörténeti irodalomból megállapítható, Veszprémen kívül Budán és Pesten {Kertai i. m. 250. jegyz. 40. 1.), Vácon {Duray i. m. 14. jegyz. 14. 1.), Szentendrén (Eperjessy i. m. 9. jegyz. 1960. 387. 1.; 1967. 14. 1.), Rév-Komáromban {Fényes i. m. 13. jegyz. 149. 1.), Pápán {Eperjessy i. m. 9. jegyz. 1967. 414 1.), Székesfehérvárott (A magyar korona országainak... 13. jegyz. 90. 1.), Csákváron {Eperjessy i. m. 9. jegyz. 1967. 369. 1.), Szegeden Bálint i. m. 13. jegyz. 13. jegyz. 13. 1.), Pécsett {Gulyás—Vörös—Tóth i. m. 13. jegyz. 5., 7., 10.1.; — Ruzsás i. m. 13. jegyz. 7., 23., 1.; — Tóth B. —Tóth G. i. m. 13. jegyz. 3. 1.) és Szerémségben voltak {Fényes i. m. 13. jegyz. 28.1.). 257 Pesty i. m. előző jegyz. 382. 1. 258 A tanulmányt dr. Gáborján Alice lektorálta, növénytani vonatkozásai* dr. Csapody Vera. A német resumét dr. Pósa Vilmos, a franciát Zigány Miklós, az oroszt Gudmon Mihályné fordította. Az 1—11., 15—17., 20—21., 25—26., 37—56., 58—61. és 66. kép a szerző a 32 dr. Jakucs P., a 63. Tagán G. felvétele; a 12., 18—19., 23— 24., 28—29. képeket Karáth József reprodukálta. A 30., 68. térképet, a 13—14., 22., 57. képek átrajzolását Pap Imréné készítette, 67. rajzot 230