A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

35. Kölestörő munkán kívüli állapotban. (Csernyigovscsina. Szovjetunió) Pavlovics (Kijev) rajza. 35. Fuss-stampfe für Hirsenkörner, ausser Arbeit. (Tschernigowstschina USSR) — Zeichnung von Pavlovics (Kiew) 35. Mortier au millet, hord d'usage (Tchernigovchina, Union Soviétique) (Dessin de Pavlovits (Kiev). 35. Дробилка проса в нерабочем состоянии. (Черниговщина, СССР, рисунок Павловича, Киев) 36. Kölest törő csoportos „külü". (Jászapáti) 36. Eine Gruppe von Fuss-stampfen. (Jászapáti) 36. Batterie à broyer le millet (Jászapáti, Hongrie). 36. Групповой «шлю» для дробления проса, (город Ясапати) szítéit „gázoló vályúba", behintették szömörceporral, ráöntötték a meleg szömörcés levet, majd a vályúhoz, vagy melléje erősített rúdba kapaszkodva, mezítláb megtiporták „gázolták". Egy bizonyos idő múlva kiszedték a bőröket, az esetleg kiduzzadt húsrészeket a tőkén levakarták, ismét visszatették és még vagy két óráig tovább gázolták, hogy minél jobban beléjük nyomódjék a szömörce csersavas leve. A hordóból készült gázoló vályú azért volt célszerű, mert homorú feneke (a hordó oldala) megkönnyítette a bőrök forgatását, lehetővé tette, hogy gázolás közben ügyesen csúsztatva, minden bőr láb alá kerüljön, egyformán cserződjék. A gázolás a tobakok cserző eljárásnak egyik legfontosabb része volt. Több céhemlékükön szerepel. Gázoló tobakot vésettek a veszprémiek 1800-ban készük behívó táblájukra (67. kép b), ábrázolták plasztikusan „ifjú társaságuk" 1824es korsóján (37. kép), a fehérvári tobakok 1791-es, meg 1805-ös korsóikon (39. kép) és festették rá 1854-ből való zászlójukra (38. kép). Emellett mindegyiket a legszembetűnőbb helyre tették. Gázoló tobak a veszprémi behívó tábla behívó alakja, a fehérvári korsókon is kivétel nélkül az elülső részt díszíti. Szerepel a veszprémi tobakok vagyonösszeírásaiban is.

177 Egykori ábrázolásaikból rekonstruálhatjuk a vályúk többféle formáját és használati módját. A félbe vágott hordót, hogy ne himbálódzék, a veszprémiek úgy látszik valamiféle ászokfaszerű talpra erősítették. A fehérváriak valószínűleg nem hordóból alakították, hanem egy négyszögletes faragott fatönkbe vájták öblét. A fogódzó rudat Veszprémben a vályú két oldalán földbe vert cölöpök tetejéhez, a fehérváriak a vályúhoz rögzítették. Az újabb fehérvári korsó képén két egymás mellett levő, valószínűleg szömörcevirágos fa ágain fekszik a rúd, ebbe kapaszkodik a fák között gázoló tobak, a régebbi korsón a két fa egy-egy ágát fogja. Bulgáriában is gázoltak vályúban. Szintén csak melegvizes áztatással készített szömörcelében, amelybe ugyancsak utólag is szórtak a bőrökre szömörcezúzalékot. A sumeni tobakok szerint a régi teknőformájú bolgár favályúban is többnyire a szabad ég alatt gázoltak. Én már csak olyan cementvályút láttam, amelyet a műhely egyik belső falánál helyeztek el és fogódzó rúdját a falba erősítették. (40. kép) A vályúnak „korito" a bolgár neve, a török „tekne" (teknő). Maga a gázolás bolgárul „gazene", de taposásnak „taphene"-nek is hívták, a taposni „tapcsene" igéből képzett szóval. Az eléggé nagy méretű bolgár koritókban egyszerre 50 birkabőrt is gázoltak, 15 kiló szömörcével a cserző lében. Gázolásuk általában 4—5 óra hosszát tartott. Éder és a finom kis bőröket a nagy nehéz bőrökkel együtt cserző tímárok a 19. századvégi időkben nemigen gázolták már. Az erdélyi cilakkal azonos formájú, oldalukra fektetett, vagy földbe ásott hordókban, ún. cserző gödrökben „húzó deszkával", (41 kép) más néven „motollával" forgatták (42. kép), akárcsak cserzés előtt a kutyaganéjos pácban. Naponta háromszor forgatták, reggel, délben és este. Közben a levet hetenkint egyszer frissel szaporították, illetve újabb szömörce- és gubacs zúzalékot szórtak bele. A cserzés próbájaként a nehéz bőröket három hét múlva, a vékonyabbakat már korábban lábnál, vagy a nyakrésznél megvágták, megnézték nyers színű-e, vagy érett. Az éretteket kivették, a többit tovább forgatták.

178 37. Gázoló tobak a veszprémi legénycéh korsóján, (1824). 37. Watender Tobak auf dem Krug der Veszprémer Tobak-Gesellen-Zunft. (1824). 37. «Tobak» foulant, décor de la cruche du compagnonage de Veszprém (1924). 37 Тобак «месящий босыми ногами», изображено на пивной кружке веспремского цеха молодых подмастерий, 1824 год. 210