A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

A bőripar történetének számtalan lapja tanúskodik arról, hogy a kutyaganéjos pácolás volt a finom bőrök pácolásának legősibb (24. kép) és különösen arab-, meg töröklakta vidékeken egyik legelterjedtebb módja.

117 Alkalmazták a tyúk és galambürülék pácok mellett tanulmányutam idején Bulgáriában, szerte Erdélyben és a magyar bőripari vonatkozású irodalom tanúsága szerint igen sokáig az egész országban.

118 Kutyaganéjpáccal dolgoztak Hollósy szerint a veszprémi tobakok is, ezért a ganéj szedése valamikor kötelező volt minden legényre. Állítását igazolja „Ifjú Társaságuk" 1824ben készült korsója. Rajta egy plasztikusan ábrázolt frakkos, kürtőkalapos alak áll, jobbjában kétágú szerszámot, baljában vödröt tart, előtte hosszúlevelű növény tövében két kis golyócska domborodik. Az elegáns alak nyilván a tobaklegény, jobbjában tartott szerszáma — Hollásy szerint — a „csipérvas", egyszerű összehajlított vasabroncs, amellyel a növény tövében talált kutyaganéjt a baljában levő dongás faedénybe „rocskába" szedi. (25—26. kép) Villaalakú kutyaganéjt szedő vasat tart a céh 1800-ban készült behívótáblájára vésett pipázó figura is. (67. kép a.) Ugyancsak nyalkán öltözött, fején virágos, talán szömörcevirágos kalappal. A tábláról sem hiányzik rocskája, ott látható a kép jobb alsó sarkában. (67. kép f.) Kutyaganéjt Bulgáriában és Erdélyben is összehajtott abronccsal szedték. Erdélyben „cseberbe". Itt a 19. század elején már az inas teendője volt, nem a legényé, illetve segédé. „Bár ekkor már az inas is szégyellte. Ha valakivel találkozott, a cseber tetejére gyorsan virágot, vagy diót tett, a „fogót" (csipérvasat) pedig surca (köténye) alá rejtette. Azelőtt bizony nem szegyeitek — mondta Wellmann Gusztáv — szépen kiöltözve, sárga surccal és zöld pántlikával mentek kutyaszart szedni". Ugyanígy öltöztek Hollóssy szerint a veszprémi tobaklegények is vasárnapi sétájukra. De gyűjtötték a cigányasszonyok és a gyerekek is és adták el vödörszám a tímárnak. Kenyérkereseti forrás lett a szedése Veszprémben is a madárürülék gyűjtésével együtt a 19. század elején. Éder Lajos, tatai származású veszprémi tímár, amikor 1923-ban Veszprémbe költözött, nyilván, mert nehezebb bőröket is készített, zsákszámra hozatott Rátótról tyúkganéjt is.

119 A kutyaganéj szedés, mint kenyérkereső foglalkozás persze nem Erdélyben és Veszprém-megyében a 19. század elején alakult ki. Konstantinápolyban és a közel-keleten, a kutyaganéj pácolással történő finombőrkészítés ősi földjén, hivatásszerűen űzték már kétezer évvel ezelőtt.

120 Nikosiában a 18. században úgy kereskedtek vele, mint a földre szánt szamártrágyával.

121 Hollósy a kutyaganéjpác készítésére és a pácolás módjára már alig emlékezett. Szerinte az összegyűjtött ürüléket a ház WC-jében egy nagy hordóban hígították. Ebbe rakták a bőröket este és áztatták reggelig. Másnap már a kora hajnalig órákban kitalicskáztak a Sédre és kimosták. Éder szerint a kutyaganéjt, mielőtt pácoltak vele, meg is kellett munkálni. Hordóban leforrázták és akár a kenyeret megkelesztették. Ha megkelt, savanyú szaga lett. Ezután, vesszőkosáron, amelybe zsákdarabot is tettek, egy másik hordóba átszűrték, majd langyos vízzel felhígították. Ebbe a langyos lébe kerültek a bőrök és áztak vagy 5—6 órát.

122 A páclé készítése, a szűréstől és a kelesztéstől eltekintve, lényegileg Erdélyben is így történt, maga a pácolás azonban sokkal alaposabban. Az összegyűlt száraz kutyaganéjt, amint Wellmann Gusztávtól és Domokos Jakabtól hallottam, először langyos vízbe áztatták. Amikor felázott „fatörővel összepotyolták" és egy nagy „cilakba", oldalára fektetett, két végén zárt, a felső oldalán téglalapalakú nyílással ellátott hordóba öntötték. Majd 30—40 fokos vizet ömlesztve rájuk jól összekeverték. Ebbe a most már kész páclével megtöltött „cilakba" tették a bőröket. Legalul a vastagját, legfelül a vékonyját. De nem elégedtek meg puszta áztatásukkal. Domokos Jakab szerint fogantyús falappal ún. „húzó deszkával" egy óráig forgatták benne, hogy minden részüket érje a lé, jobban puhuljanak. 26. Kutyaganéj szedéséhez való „csipérvas és rocska" a székesfehérvári tobakcéh korsóján. (1791) 26. Eisenzange und Eimer zum Klauben des Hundekotes auf dem Krug der Tobaken — Innung in Stuhlweissenburg. (1791). 26. Pincette et seau pour ramasser de l'excrément de chien, décor de la cruche de la corporation des «tobak» de Székesfehérvár. 26. Щипцы и ведро для собирания кала собак. (Изображено на пивной кружке тобакового цеха в городе Сейкешфехервар, 1791 год). Egy órás forgatás rendszerint elég volt ahhoz, hogy a „bőr összeessék és megpuhuljon". Ha nem lágyult jól, akkor Wellmannék egy másik kádban lábbal tiporták, „gázolták" is, hogy a pác még jobban behatoljon a bőrbe. A forgatás, illetve a gázolás után estétől reggelig, mint Veszprémbsn Hollósyék a páclében hagyták. Forgatták a bőrt a tyúkganéjpác levében a nyíregyházi tímárok is szintén egy óráig, amíg a bőr színe meg nem síkosodott.

123 Mások ujjukkal próbálták ki a bőr puhaságát; ha az ujjnyomástól keletkezett kis mélyedés nem szűnt meg azonnal a bőrön, a pácolást befejezhették.

124 Tyúkganéjpácban forgatták a bőröket két órán át a zilahi

125 és a debreceni tímárok is.

126 Úgy látszik, hogy inkább az ún. cseres tímárok a nagyobb bőrök tyúkganéj-pácolásánál forgattak hordóban, nyilván, mert az ilyen forgatás és eszköze a húzó deszka, meg a kád (cilak) cserzésüknek is. legáltalánosabb módja és eszköze volt. Ezért alkalmazták akkor is, ha kisebb bőröket pácoltak, illetve tettek ganéjpácba a nagyobb bőrök közé. A sumeni tobakok Bulgáriában,egyáltalában nem forgatták a bőröket kézzel, de teljes két ríkpon át gázolták és utána 24 óráig még áztatták a pácban. % , A forgatás, gázolás, vagy mint különösen a 18. századi finom bőröket készítő műhelyekben a fabunkókkal való valkolás nagyon fontos velejárója volt minden céltudatos pácolásnak.

127 Ha elmulasztották, vagy nem elég egyenletesen és intenzíven végezték, a bőr színén „pácfoltok" keletkezhettek, amelyek a kész bőrről sem tűntek el.

128 Ugyanilyen lényeges volt a páclé megfelelő összetétele is. A gyönge pác, keménnyé, pléhszerűvé tette, a túlságosan erős, akárcsak a meszezésnél a mész, kikezdte „elégette" a bőrt, modern szaknyelven „barkafolyást" idézett elő.

129 203