A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

24. Bőrkészítő jelenet kutyával, kutyaganéj szedéshez való kosarat és vasat tartó legénnyel, fatörzsön dolgozó mesterrel a Kodex Picturatusból (Krakkó, 1505) 24. Eine Lederfabrizierungsszene mit Hund, mit einem Gesellen, der in der Hand einen Korb aus Eisen zum Klauben des Hundekotes hält, mit auf Holzstamm arbeitendem Meister aus dem Kodex Picturatus. (Krakkau, 1505) 24. Illustration du Codex Picturatus (Cracovie, 1505) représentant un chien, un compagnon tenant un panier et une pincette pour ramasser l'excrément de chien, et un maître travaillant sur le torsoir. 24. Сцена по изготовлению кожи, на которой изображены: собака в момент испражнения; молодой человек с корзиной и щипцами для собирания кала собаки; мастер, работающий на стволечурбане; — Кодекс Пиктуратуса (Краков, 1505 г.) Andrásovszky szerint ebben a felfrissített meszesben is feldobták, eresztették vissza, „hányták" naponta és addig hagyták benn, amíg a célnak megfelelően felduzzadtak, megpuhultak; a puha szattyánnak, kordoványnak szánt nyírott vagy már kopasztott bőröket tovább. A meszezés ideje a régi tímároknál nagyon különböző Volt. Mint az áztatás, nyáron általában rövidebb, télen hosszabb ideig tartott, mert a meleg mész szőrlazító és duzzasztó hatása nagyobb. Krünitz szerint azokat a bőröket, amelyeket nyáron 3—4 hétig meszeztek, télen 10—12 hétig. 107 A svődolt bőrök meszes péppel 8—10 napig maradtak kupacban,

108 utána a meszes gödörben még 8—14 napig;

109 de voltak tímárok, akik Sprengel szerint ugyanezeket a bőröket 4—6 hétig hagyták a meszesben, a nem svődoltakat 8 hétig.

110 A meszes munka befejezése után mint korábban a svődoltakat, természetesen a többieket is — kiemelve a második meszesből — jól kimosták, kiszíttatták a mészből. Kolozsvárt és Szászrégenben rendszerint folyóvízre adták. A Marosparton levő tutajhoz, amelyen egyébként húsolni is szoktak, a vízfolyás irányában rudat erősítettek és ehhez kötötték ki, mint az áztatásnál kötelekkel, 5—6 csomóban 10—10 bőrt. Minden órában visszahúzták és egyenkint kirázták. A folyóvízben 8—10 napig szíttattak. Ahol nem volt folyó, ott áztató kádban, friss vizeket váltva, 48 óráig. Ha a bőröket már jól kiszíttatták a mésztől, levették a rúdról, vagy ki az áztató kádból és egyenkint még egyszer jól kimosták, majd, mint a meszezés után mindenfajta bőrt újra húsolták a fonáján és színeitek a színén, végül ismét kimosták. cl) Pácolás kutyaganéjpáccal. A kutyaganéj beszerzése. Páckészítés. A pácolás módja. Mosás, húslás, színelés. Bármilyen gondosan végezték a tímárok, így a tobakok is a meszezéstől felduzzadt bőrbe került mész szíttatását, tökéletesen csak pácolással távolíthatták el. Tapasztalatból tud ták, hogy a páclevek erjesztett, savanyú (savas) anyaga feloldja a meszet (a bőrkémia mai nyelvén a nem oldható mészvegyületeket oldható mészsókká alakítja át)

111 és ily módon már könnyen és tökéletesen kimosható belőlük a visszamaradt zsírmirigyekkel, meg szőrtüszőkkel együtt. Tudták azt is, hogy a mészmaradványok és szőrtüszők alapos eltávolításánál a meszezéskor felduzzadt bőr összeesik, még puhábbá, hajlékonyabbá válik. Ezért különösen a puha felső- és bélésbőrök készítésénél tartották a pácolást elengedhetetlen műveletnek.

112 A gyáripar mésztelenítő savainak (só-, kén-, hangya-, ecet-, tejsavnak)

113 és mesterséges vegyi pácainak (hasnyálmirigy kivonatnak, erodinnak)

114 bevezetése előtt általában házilag könnyen előállítható, természetes pácokat használtak. Legáltalánosabban madár- és kutyaürülékekből készített ganéjpácokat : a nagyobb és viszonylag keményebb tehén-, borjú-, meg lóbőrökhöz többnyire tyúk, meg galambürülék pácot, a kisebb és puhább kordoványnak, meg szattyánnak való kecske-, birka-, juh- és báránybőrökhöz kutyaürülék pácot.

115 Főként a csonttal táplálkozó kutyák fehér ürülékét részesítették előnyben, mert tapasztalataik szerint az ebből (emésztés közben létrejött foszforsavas ürülékből) készített pác mésztelenített és puhított legjobban.

116 25. Kutyaganéjt „csipérvassal rocskába" szedő tobaklegény a veszprémi legénycéh korsóján. (1824) 25. Hundekot mit einer Eisenzange in den Eimer klaubender Tobak — Geselle auf dem Krug der Veszprémer Gerbergesellen — Innung. (1824) 25. Figure sur la cruche du compagnonage de Veszprém: compagnon ramassant de l'excrément de chien (1824). 25. Молодой человек, собирающий кал собаки в ведро щипцами. (Изображено на пивной кружке веспремского цеха молодых подмастерьев, 1824 год) 202