A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

11. Színelés tőkén „kaszával". (Kolozsvár 11. Streichen der Blossen auf dem Baum mit der „Sense" (Kolozsvár). 11. Écharnure avec «faux» sur le torsoir (Kolozsvár). 11. Чистка лицевой стороны шкуры на бревнах-чурбанах «косой» (город Коложвар). I 1/1. aj Húsoló, b) színelő, с) kopasztó kasza. 11/1. a) Entfleisch- (Streicheisen) b) Streich-, с) Enthaar- „Sense" (Eisen). 11/1. a) racloir, — b) tranchant, — с) peloir ou couteau sourd. II /1. a) «коса» для чистки лицевой стороны шкуры, б) «коса» для мездрения, в) «коса» для удаления шерсти (меха). Valamikor házilag, kaszából készítették, és ezzel végeztek minden munkát, legfeljebb megköszörülték, ha a húslásnál élesebb pengére volt szükségük. A tisztító vakarásnál tompán hagyták.

75 Az 1850-es évek után, különösen a század vége felé, mikor külföldi gyárak és hazai késesek célszerűbb és a többféle művelethez alkalmasabb szerszámokat kezdtek gyártani,

76 a régi kasza lassan kiment a forgalomból. El is felejtették a vele való munkát. „Én ha kaszával dolgoznék — mondta Szép József Páncélcsehin — szétvágnám a bőrt". De ezeknek a már acélból készült gyári késeknek is sokáig még kasza maradt a nevük.

77 Hollósy 19. századvégi tobakjai is kaszának hívták. Méretük rendeltesésüknek megfelelően alakult, hosszuk 50— 60, szélességük 2—9 cm között.

78 A formai differenciálódással megváltozott és többféle lett a nevük is; Németországban meg Ausztriában, ahol sokkal fejlettebb volt a késes kézműipar és a gyáripar előbb, mint nálunk. Az új neveket vándorlásaikon és a vaskereskedők árjegyzékeiből bizonyára a tqbakok is elsajátították és hazai mesterszavakká alakították. Áztatásnál, a folyó víz kinyomásakor „strekkoló", a nagy bőrök húsolásánál „séroló", a kis bőröknél „sóboló" kést használtak.

79 Az ekkor keletkezhetett ,,abfleischen"-ből származó húsoló kés elnevezést azonban több rokon műveletnél használt késre is egyformán értették, akárcsak a ,,Schabeisen"-ből fordított és németben is több hasonló célt szolgáló vakarókést. A húsoló, vakaró kés elődje, az egykori kasza, mint a legjellegzetesebb és legáltalánosabb bőrkészítő szerszám, szinte sohasem hiányzik, a céhemlékek emblémáiról. Megörökítette a veszprémi tobakcéh is 1693-as pecsétjein. 1800-ban készült behívótábláján és 1824-ből való korsóján. Nem hagyták ki pecsétjükről, két korsójukról és zászlójukról a fehérvári tobakok sem. Az áztatásnál alkalmazott húsló, vakaró munka másik eszköze a tőke volt. Mindenfajta tímár, a veszprémi tobak is erre terítve tisztította kaszájával, majd különböző késeivel a bőröket. Hollósy egy későbbi munkafázissal, a meszezéssel kapcsolatban olyan „félgömbölyű törzsöknek" írja le, amelyhez egy „X alakú, lécekből készített láb" is tartozott. Munka kezdetén a törzsök egyik végét földre, hogy biztonságosabb legyen, egy fal tövébe helyezték, másik végét a lábra. Ily módon ferdén állt, egy későbbi közlés szerint a földdel kb. 30—40 fokos szöget képezett.

80 Tőke alatt általában a törzsököt és a lábat felállítva, együtt értették. A munkának megfelelően, amit végeztek rajta, nevezték vakaró, dörgölő, húsoló, szünülő tőkének,

81 (11. kép) szintén német mintára, de leggyakrabban csak egyszerűen tőkének.

82 A Czuczor—Fogamsi szótárban a „Gerberbaum" hű fordításaként „tímárfa" szerepel.

83 12. Húslás fatörzsön. (Weigel, 1698) 12. Entfleischen auf einem Baumstamm, (nach Weigel, 1698) 12. Remaillage sur tronc (Weigel, 1698). 12. Мездрение на деревянном стволе-чурбане. (Вейгель. 1698 г.) 196