A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagy László: A veszprémi tobakok

Magasságméretét, vagyis a láb magasságát, a tímár testmagassága határozta meg, a törzsök méreteit a bőrök nagysága. Az ökör-, tehén-, meg lóbőröket készítő tímárok tőkéjének törzsöke hosszabb és szélesebb volt: 140—200x40—60 cm ;

84 a kisbőröket munkálóké, így a tobakoké is, lényegesen rövidebb és keskenyebb, Hollósy szerint 130 x 30 cm. Ez megfelel annak a méretnek, amit Sprengel az ürü- és borjúbőröket timsóval, illetve zsiradékkal cserző német „Weiszgerber"-ek és ,,Sämischgerber"-ek „Gerberbaum"-jából 1775ben közölt.

85 Sprengel egyébként a kisbőröket készítő német tímárok „fájának" egy harmadik alkatrészét is említi, az ún. „Stehhaus"-t, illetve ,,Kasten"-t. Nem más ez, mint egyik oldalán nyitott, tetőnélküli láda, melybe a tímár a „Gerberbaum" végén munka közben beleállt, hogy falai, különösen a melső magasabb, védjék az elkerülhetetlenül ráfröccsenő véres lucsoktól, meg szőrtől.

86 A tőke ilyen alkatrészével sem a magyar ipartörténeti irodalomban, sem tanulmányutaimon nem találkoztam. Ismerve az erdélyi és a balkáni tímár kismesterek munkakörülményeit, Hollósy tájékoztatásából, és 18. 19. századi írásos hagyatékukból a veszprémi tobakokét is, nem tartom valószínűnek, hogy valaha is használták volna. Mint a német tímárok legtöbbje a „Schurzfell"-el,

87 megelégedtek a vastag bőrből készült tímárköténnyel, amely a vizes munka közben nemcsak a szennyes létől óvta őket, hanem a kés éles pengéjétől is. (4. és 47. kép.) A tőke törzsökének anyaga, de különösen a formája évszázadokon keresztül többször változott. Már maga a név „tőke", „törzsök" és német megfelelője a „Baum"

88 tanúsítja hogy legrégibb típusa a kerek fatörzs volt. Ilyen fatörzsek láthatók az első ismert tímárábrázolásokon.

89 (12. kép). 15. Der hintere Teil eines aus Holzleisten bereiteten „Rumpfes" mit dem Fuss. (Kolozsvár). 15. Partie inférieure et pieds de tronc, construit de planches (Kolozsvár). 15. Задняя часть ствола-чурбана из реек с ножками, (город Коложвар) 13. Félfatörzsből készített törzsök Diderot Encyklopédiájából. 13. Ein aus halbiertem Baumstamm bereiteter Rumpf aus der Encyklopedie von Diderot. 13. Torsoir avec tronc scié en deux, d'après l'Encyclopédie de Diderot. 13. Ствол-чурбан из бревна разрезанного вдоль. (Энциклопедия Дидро) 14. Félfatörzsből vájt törzsök Diderot Encyklopédiájából. 14. Ein aus halbiertem und ausgehöhltem Baumstamm bereiteter Rumpf aus der Encyklopedie von Diderot. 14. Tronc creusé, d'après l'Encyclopédie. 14. Ствол, выдолбленный из половины бревна. (Энциклопедия Дидро). Később ezeket a fatörzseket hosszában kettéfűrészelték, mindegyikből két alkalmasabb törzsök lett. Lapos fenekük biztonságosabban állt a lábon, súlyuk is csökkent. Hollósy erre a típusra emlékezett.

90 (13. kép) A következő fejlődési fok a féltörzsök kivájása lett, amit nyilván, könnyebb kezelhetősége lett szükségessé, hiszen még a tömör féltörzsök is elég súlyos volt.

91 (14. kép) Mindhármuk domború felületét jól meg kellett dolgozni, csiszolni, hogy a rájuk terített nedves bőr sehol se dudorodjon ki, nehogy a kasza húslás, vakarás közben beleakadjon. A vájt törzsököt követő típus már nem fatörzsből készült. Egymáshoz illesztett hosszanti lécekből formálták dombomra; alul három merevítő fával rögzítették, felül sima bádoggal bontották. Már a bőrgyártás korának egyik jellegzetes típusa. A kistímár is legtöbbször ezt használta. Ilyeneket láttam 1937ben Bulgáriában és 1942-ben Erdélyben.

92 (15. kép) Ma a legfejlettebb „törzsök" a bőrgyárakban kézi húslásnál használt tímártőke betonból, vagy acéllemezből készült „köpenye".

93 De bármilyen változáson ment is keresztül, mindvégig tőke, tímártőke maradt a neve, mint ahogyan az acélból készült késeké is kasza. Sokáig nem igen változott a rajtuk végzett munka sem, legfeljebb higiénikusabb körülmények közé ke197