A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)
Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek
96. A peremartoni takácscéh címere (1826). 96. Wappenschild der Weberzunft von Peremarton (1826). 96. Armes de la corporation de tisserands de Peremarton (1826). 96. Герб перемартонского цеха ткачей, 1826. Pápáról is ismerünk két igen szép lakatoscégén, amelyek még ma is eredeti helyükön láthatok, a ház falára erősítve, stílszerűen élénkítve a hangulatos városképet. Az egyik, a Fő-téren, a 23. sz. házon a kapu mellett látható, hosszan kiugró, háromszögalakú, laposvasból készült tartókarja csigavonalakban tekeredő indákból áll. Az indák vége levéldíszben végződik, a kar végén kissé felfelé kunkorodó csigavonalú nyúlványról lóg le a díszes, szívalakú fejjel kiképzett kulcs. A tartókart alulról még külön kétszárú vaskonzol tartja. Alján pedig két karika látható, amely feltehetően a mester nevét jelző bádog cégtábla felerősítésére szolgált. A cégér, amely még inkább barokk formákat mutat, állítólag nem eredeti. A másik, amelyik a Kardos utca 11. számú földszintes ház kapuja fölött látható, a XVIII— XIX. század fordulójának klasszicizáló formáit mutatja. Sziluettjében teljesen megegyezik a veszprémi lakatoscégérrel. Tartókarjának vonalvezetése is ugyanaz. Körben kiálló levelekkel díszített, kerek falitárcsából emelkedik ki merészen a vékony hattyúnyak alakú tartókar, amelyet csak helyenként élénkít egy-egy finoman kunkorodó levéldísz. A tartókar függőleges, felfelé törő szárának közepét — mint ahogy a veszpréminél a nagy rozetta — itt egy klasszikus, kétfülű váza (olasz korsó) töri meg. A tartókar vízszintes irányba kunkorodó vége mintegy ebből a vázából látszik kiemelkedni, de a váza szájából a levéldíszes tartókarszáron kívül kovácsoltvas leveles, mezei virágok, sőt egy búzakalász is kikandikál. A csigavonalban végződő, levéldíszes tartókarról szalagcsokor csüng le és ez alatt helyezkedik el a nyúlánk kulcs, lantalakú fejjel és áttört tollal. Bár a két cégér korban és formában igen közel áll egymáshoz, a veszprémi súlyosabb, robosztusabb, ez sokkal könnyedebb, játékosabb benyomást kelt. A kiakasztott herberg-jelvények, vagy egyéni mestercégérek leginkább a mesterség valamelyik jellegzetes termékét ábrázolták. Az egyéni mestercégéreknél ez majdnem általános, hiszen náluk a cégér egyúttal üzleti reklámot is jelentett, sőt a később kialakult kirakatot is helyettesítette. Ritkábban a mesterség valamelyik szerszáma szolgált cégérül (szabóknál olló, a borbélytányér) vagy a céh, illetve a szakma bizonyos laza heraldikai szabályok szerint összeállított címere. Ez utóbbiaknál majdnem biztos, hogy azok céhházak, de méginkább legényszállások megjelölésére készültek. 168 97. A veszprémi sütőcéh legényszállás-jelvénye (1868). 97. Gesellen-Herbcrgszcichen der Bäckerzunft von Veszprém (1868). 97. Enseigne de logis de compagnons de la corporation de boulangers de Veszprém (1868). 97. Эмблема жилища подмастерьев веспремского цеха пекарей, 1868. 98. A zirci egyesült kőműves,- ács,- kőfaragó- és cserepescéh címere (1823). 98. Wappenschild der vereinigten Maurer-, Zimmerer-, Steinmetz- und Ziegeldeckerzunft von Zirc (1823). 98. Armes de la corporation mixte (maçons, charpentiers, tailleurs de pierre couvreurs) de Zirc (1823). 98. Герб зирцского объединенного цеха каменщиков, плотников, резчиков по камню и черепичников, 1825.
