A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

Valószínű, hogy egyéni mestercégérek voltak Pápán a Néprajzi Múzeumban őrzött urasági kocsiskalapot mutató bádog kalaposcégér, egy piros-fehér-zöldszínűre festett hatalmas, rúdra kiakasztható szita (szitáscégér), egy kovácsolt, leveles arabeszkes, karon lógó piros, sárga, kék és zöld színűre festett bádogkanna (bádogoscégér) és egy hatalmas vörösre festett bádogkesztyű (kesztyűscégér). Ebbe a csoportba tartozik az a rézműves cégér is, amely ma a nagyvázsonyi szabadtéri Néprajzi Múzeum rézműves műhelyének ajtaja felett lóg. A csigavonalban meghajtott, vastag, gömbvasból készült tartókarról egy kengyeles vörösréz üst (bogrács) lóg le, S. E. kezdőbetűkkel és 1884-es évszámmal. Valamikor egy veszprémi rézműves cégére volt. A meghalt mester iparát Nagyvázsonyban folytató Pintér Rudolf rézművessel együtt került el a cégér Nagyvázsonyba. Az üst alját bekarcolt ornamentika díszíti. A külső céhjelvények között említhetjük meg a pápai ún. bábos céhház kapuját díszítő jelvényt is. A Corvin utca 13. szám alatti szép, copfstílusú műemlékházat ugyanis bábos céhházként tartják nyilván. Bár külön mézeskalácsos (bábos) céh Pápán nem működött, valószínű, hogy valamelyik nagy céh filiájaként dolgoztak Pápán a bábos mesterek. A ház XVIII. század végéről származó faragott kapujának felső részét a mézeskalácsosok jelvénye, a méhkaptár díszíti, két szalagcsokorral összekötött, kecsesen elhelyezett, rózsákkal teli bőségszaru között. Kétségtelen tehát, hogy a ház a bábos mesterséggel szoros összefüggésben lehetett.

115 Ugyancsak a külső jelvények csoportjába sorolhatjuk még azt a vasból és rézből készült veszprémi mészáros címert is, amely két egymással keresztbe fektetett mészáros tagló fölött a koronás magyar címert ábrázolja. A szállásjelvények másik nagy csoportját azok alkotják, amelyek minden valószínűség szerint nem az épületeken kívül, a kapu, vagy ajtó fölött jelezték a szálláshelyet, hanem amelyek az épületen belül a herberg szobájában (Stubenschild),

116 vagy a vendégfogadó nagytermében egyes asztalok fölött, a falra akasztva, falba vágott fülkében, de még inkább lámpaszerűen lelógva (Hängeschild) hívták fel a figyelmet a céh herbergjére. Ezek néha csak a céh címerét ábrázolták egyszerű, falra akasztható képek formájában, de inkább kis, fakeretes, üvegszekrénykék voltak, amelyekben a céh jelvényét őrizték.

117 Az ilyen szekrénykék között is kétféle típussal találkozunk. Az egyik típus, egészen lapos, tulajdonképpen csak a két nagy oldallapja kell hogy üvegezett legyen. Az ilyen lapos szekrényben a céh címere van elhelyezve, rendszerint két ágaskodó címertartó oroszlán között, fa vagy vaslemezből sziluettszerűen kivágva, színesre festve, sokszor természetes virág vagy levéldíszítéssel körülvéve.

118 A másik típus majdnem kockaalakú, mély fakeretes szekrény, mind a négy oldala üveglappal ellátva. Ezekben nem síkban ábrázolt festett céhjelvény, hanem a mesterség valamelyik tipikus termékének vagy munkaeszközének háromdimenziós, természetes kicsinyített mása,

119 gyakran pedig egy teljes műhely makettje található.

120 Festett kép a peremartoni takácscéh 1826-ból származó herberg-jelvénye, amelyen fent az osztrák kétfejű sas mellére helyezett magyar címer, az 1826-os évszám és két leveles ág alatt a céh címere látható : két ágaskodó heraldikai oroszlán, egy rokokó keretű címerpajzsot tart, amelynek közepét ismét a magyar címerpajzs díszíti népies elrajzolással, kettős kereszt helyett hármas keresztet ábrázolva. A magyar címer körül három hajlított vetélő helyezkedik el. Alatta újabb felirat: „Élett örömmel étt Nemes Takáts tzéh. Die 29. januári" és a valószínűleg akkori céhmester, vagy atyamester neve: „Jáger Ferentz". Hasonló, falra akasztható képformájú szállásjelvény a veszprémi sütőké. Barna fényezett fakeretben helyezkedik el üveg alatt a festett céh címer. A fakeret felső oldalának két szélén egy-egy képkarika. A címer sötétzöld háttérben világoszöld mezőn ábrázolja a két természetes sárga színű ágaskodó oroszlánt, amelyek egy perecet és egy-egy kenyeret (egy veknit és egy ún. Timpenbrotot) tartanak. A perec 99. A zirci kőműves- és cserepesegylet címere. 99. Wappenschild der Maurer- und Ziegeldeckervereinigung von Zirc. 99. Armes de l'association de maçons et de couvreurs de Zirc. 99. Герб зирцского объединения каменщиков и черепичников. fölött kifli, a kenyerek alatt a füves mező közepén császárzsemle látható. A kép hátlapján ugyancsak üveg alatt, aranypapírszalag-keretben arany nyomású betűkkel a következő felirat: „ESZTERHAY NÁNDOR ATYAMESTER — JÁNOS ISTVÁN ÖREGLEGÉNY — 1868". A feliratból, mivel az a legénytársaság vezetőinek, az atyamesternek és az öreglegénynek a nevét mutatja, minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a címer a veszprémi sütő legényszállás megjelölésére készült és nyilván valamelyik fogadó egyik belső helyiségében volt felakasztva. 100. A zirci ácslegények szállásjelvénye (1880). 100. Herbergszeichen der Zimmerergesellen von Zirc (1880). 100. Enseigne de logis de compagnons charpentiers de Zirc (1880). 100. Эмблема жилища зирцских подмастерьев каменщиков, 1880. 169