A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyei céhzászlók, céhládák és egyéb céhjelvényes emlékek

88. Pápai lakatoscégér (Fő tér 23. sz.). 88. Schlosser-Handwerksschild aus Pápa (Fő tér 23.). 88. Enseigne de serrurier de Pápa (No 23, place Fö). 88. Вывеска папайского слесаря (площадь Фё, 23). kei. Nagy számuk, széleskörű elterjedésük újabb világos bizonyítéka a céhrendszer teljes elnépiesedésének ezen a vidéken. Ahogy a céhkorsó a nagy, zöld, ólommázas, domborműves és karcolt díszítésű, dunántúli boroskorsók gyűjtő elnevezése lett, úgy a céhlámpa is a halott-kísérő temetési lámpák alaptípusának tekinthető. III. LEGÉNYSZÁLLÁSJELVÉNYEK ÉS MESTERSÉGJELVÉNYES CÉGÉREK A céhlegények vándorlására már a XIV. századból találunk írásos feljegyzéseket, de a vándorlás szokása szélesebb körben csak a XV. században kezdett elterjedni.

93 Később Európa-szerte általánossá vált. A legény vándorlás kialakult szokásai és rendje évszázadokon át biztosította az európai kézműves iparosság szoros nemzetközi kapcsolatait, szakmai tapasztalatcseréjét, és ezen keresztül — különösen a nagyobb szakértelmet és szinte művészi ügyességet igénylő szakmákban — a továbbfejlődés lehetőségét. A vándorlás intézménye hozta magával a legények elszállásolásának igényét. így alakultak ki a legényszállások, az ún. „herberg"-ek, amelyeket a céhek, illetve legénytársaságok tartottak fenn. Itt gondoskodtak az átutazó mesterlegények elszállásolásáról és átmeneti ellátásáról. Ahol ilyen külön herberg nem működött, ott a céh mestereinek, elsősorban a legénytársaságot patronáló és ellenőrző atyamesternek volt a feladata a városba érkező legények elszállásolása. A herbergek feltehetően a céhházakból, a céhek ivószobáiból (Trinkstube) fejlődtek ki. A céhek tagjai ugyanis kezdetben ezekben az ivószobákban gyűltek össze és ott szabad italmérési joguk is volt. A céhküzdelmek idején azonban sok helyen elvesztették ivószobáikat és azzal együtt szabad italmérési jogukat is.

94 Valószínűleg így alakult ki az a helyzet, hogy mivel a céheknek legtöbb helyen — főleg a kisebb városokban és falvakban — sem céhháza, sem külön saját céhszobája nem volt, a legényszállás általában valamelyik vendégfogadóban működött. A herberg rendszerint két szobából állott, egyik a nappali, a másik emeletes ágyakkal a háló.

95 Előfordult, hogy csak a törzsasztal jelezte a céh herberg-jét a fogadóban. A legényszállásokat kívülről jelvénnyel látták el, hogy a városba érkező legény már messziről lássa, hová térhet be. Ezek a kiakasztott herbergjelvények (Aushängeschild, Herbergschild, Herbergzeichen), tulajdonképpen cégérek voltak. A cégér szó a Zeiger német szóból származik. (Zeigen= mutatni) és eredetileg a kocsmák, csapszékek és vendégfogadók jelvénye, címere volt.

96 Rendszerint a kocsma, vagy csapszék kapuja fölé kidugott, rúdról lelógó forgács jelezte az italmérést, a vendégfogadót pedig valamilyen természetes, vagy heraldikai állatról (fehér ló, fehér ökör, szarvas, fekete sas, griff, két oroszlán, aranybika, strucc), híres emberekről (Angol Királynő, Hét Választó), vagy valamilyen tárgyról (Aranykerék, Korona, Postakürt) nevezték el, és ennek ábrázolását akasztották ki a kapujuk fölé. 89. Pápai lakatoscégér (Kardos u. 11.). 89. Schlosser-Handwerksschild aus Pápa (Kardos u. 11.). 89. Enseigne de serrurier de Pápa (No 11, rue Kardos) 89. Вывеска папайского слесаря (ул. Кардош, 11). 164