A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Pákay Zsolt–Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék életére és településére

volt, amikor 6278 akó termett összesen, ami 35,6704 akó átlagot jelent szőlősgazdánként. A 20 évi termésátlag egy gazdára viszonyítva évi 17,2530 akó bor volt. Az egy gazdára eső évi átlagtermés Balatonfüred, Csopak és Kisszőllős vonatkozásában meglehetős egyezést mutat. Balatonfüreden 15,6558 akó, Csopakon 15,895 akó, Kisszőllősön 17,2530 akó bor. Hogy ennek értékét is láthassuk, pár adatot említünk a kor erősen ingadozó bor áraiból. 1639-ben 1 akó radai, szabari bor ára 1 tallér volt.

154 1698ban Pázmándon és Ravazdon a bor akója 2 frt 50 dénár volt.

155 1708. március 12-én 2 frt 65 dénárért vettek bort.

156 1787-ben Pannonhalmán 1 akó bor ára 1 frt 30 kr volt.

157 1808-ban Ábrahámon az újbor akója 6 frt-ért kelt, a füredi pincékből az óbor akója 8 frt-ért, egyéb szőlőhegyek újbora akóként 4 frt-ért.

158 Ugyanekkor Csáfordon 1808. július 3-án 1 akó bor ára 2 frt 65 kr volt.

159 1812-ben Kövér János vörsi plébános feljegyzései szerint

160 „borbul nagyon mohó termés volt, úgy, hogy helyet sem tudtak adni a bornak, nem hogy edényt, 1813-ban és 1814-ben pedig éppen semmi nem volt, se sok, se kevés, mert fagyott mind: akkor tehát szörnyű ára volt a mit 1812-ben 15—20 garason vettek, 40—60 forinton is adták akóját és ugyan ezen szükség miatt az 1815-dik termést is el kapták, úgy, hogy a mustot 15—25 forinton is megvették". Hasonló feljegyzéseket találunk a diási hegyközségi anyagban is. 1812-ben olyan sok bor lett, hogy a java bort akónként 1 forintért adták, adtak bort 45 kr-ért is.

161 1814-ben az előző évi fagy után a bor ára felment 30—35 váltó forintra, „akkor az uzsorás kereskedők örvendezve olvasták a nagy nyereséget".

162 Ugyanakkor 1815-ben merenyei és újlaki jobbágyok azt kérték az uraságtól, hogy az adósságban elvitt borukat ne 4 forintban számolja el, mert az ősszel akónként 20 forintot, a télen 15 forintot, nyáron 9—10 forintot lehet a borért kapni.

163 A merenyei tiszttartó azt jelentette 1828. december 27-én a káptalannak, hogy a kanizsai piacon a gabonát keresik, de a bort nem veszi senki, pedig két olasz van ott 3 hónap óta, akik akármennyi gabonát megvesznek egyszerre.

164 1835-ben a taszári borok 2 frt 30 kr-ért keltek, de 1836-ban 8 forintért is adtak el bort ott.

165 1836-ban Altstettner Salamon veszprémi kereskedővel olyan szerződést kötöttek a piaristák, hogy a dörgicsei borokat 2000 akóig 8 frt-ért, azon felül 6 frt-ért veszi át.

166 Dörgicsén 1842-ben 1 akó bor ára 2 frt 12 kr., 1843—46-ban 1 frt 36 kr, 1847—49-ben 1 frt 48 kr, 1850-ben 2 frt, 1851-ben 3 frt volt.

167 A terméseredmények felsorolásánál 1848 és 1849 természetesen hiányzik. Bogyay főszolgabíró 1848. május 11-én a következő hirdetményt tette közzé:

168 „Községek tudtára adatik, hogy a miután e f. hó 8-án Zala Egerszegen tartott bizottmányi ülés alkalmával Ország gyűlésen alkotott törvények ki hirdettetve vannak, annak következtében minden Úrbéri viszonnyal összve kötött adó részek Roboth, füstpénz és ezeknek szoros kaptsolatban állók, addig is, míg a törvények választmányilag helységenként kihirdettetni fognak, nyomban s örökre meg szüntnek nyilváníttatnak". A censuális szőlők birtokosai természetesen megszüntették a földesúri járandóságok szolgáltatását, kiderült azonban, hogy ezeknek a szőlőknek a megváltása jóval később, 1868-ban történhetett csak meg,

169 így a szabadságharc után újból találkozunk egyes hegyközségek terméseredményeinek földesúri összegezésével. Vannak évek, amelyek azért hiányoznak, mert valami elemi csapás érte a hegyet és nem termett bor. Jég, vagy fagy lehetett ez, hiszen a filoxera előtti időben ez a két veszedelme volt a szőlőnek. Fagykárról a borárakkal kapcsolatban szótunk. Az 1832/36. évi VII. törvénycikk 3. §-a kimondja viszont: „Ha a hegyvám alatt levő szőlő hegyekben valamelly esztendőben semmi bor sem teremne, az említett járandóság hiányát a jobbágyok s bortermesztők következő esztendei termésből tartoznak kipótolni". Régebbi gyakorlatot iktattak törvénybe, hiszen a radai jobbágyok 1782-ben köszönetet mondtak az apátságnak, hogy jégkár folytán előállt 70 akónyi dézsmatartozás egy részét elengedte.

170 Elemi csapás azonban a gyakorlat szerint eléggé ritkán érte és éri a szőlőt, így művelése meglehetősen állandó jellegű terméshozamot biztosít. Ezzel magyarázhatjuk, hogy talán sehol sem kerül elő annyi elrejtett pénzlelet, mint éppen vidékünkön.

171 Elásott pénzt a múltban is találtak már. 1751-ben a csopaki Csók István jobbágy azt vallotta, hogy mielőtt Veszprémben tömlöcbe vetették volna, ő is részesült abból a pénzből, amit Király Ádám káptalani jobbágy a káptalan csopaki birtokán talált. Ezt a földesúrnak be kellett volna jelenteni. Most 50 forintot fizet, hogy a további büntetéstől megszabaduljon.

172 1748. április 30-án felvett kihallgatási jegyzőkönyv szerint Vizkelethy György kispécselyi molnár vallja, hogy Tótiból, Kesziből, Badacsonytomajból tizenketten ástak elrejtett kincs után gróf Zichy János birtokán, a Pusztavár közelében, egy kősziklából kifolyó víz mellett, honnét a Balaton látszik, a vártól 200 lépésnyire. A gróf az ásást megengedte, a megtalált kincs harmadát kötötte ki magának. Az ásást azonban abbahagyták, mert kiderült, hogy a jelzett rész már káptalani birtok.

173 Ezt a kincset egyébként 1941-ben pontosan ott keresték még, kereséséhez a Balatoni Múzeum engedélyét is kérték.

174 A szőlő jövedelmezőségével inkább magyarázhatjuk vidékünk pénzleleteit, mint különböző hadjáratok zsoldosainak harácsolt kincseivel.

175 Erre példaként említjük, hogy 1635ben Kiss István füredi jobbágy 127 forint zálogösszeget fizetett ki a tihanyi apát helyett és még 40 forintot is adott kölcsön az apátnak.

176 Nem véletlen, hogy a XVIII. században már 162 000 holdas Festetics birtok alapja pár hold irtáson telepített szőlő volt a XVI. században, a család akkor még polgári sorú tagjainak kezén.

177 A jobbágy számára, aki rendelkezett a szükséges munkakedvvel, munkaerővel és termelési tapasztalattal, előnyös volt az irtás és azon telepített szőlő fenntartása. Az irtásföldön kialakított szőlő esetében nem volna helyes a haszonbérlet megjelölés, hiszen ezt a szőlőbirtokot nemcsak használta létesítője, de elidegeníthette és átörökíthette azt.

178 Szabó István szerint

179 „majdnem nemesek módjára" élhetett vele. Szabó Werbőczi alapján arra is rámutat, hogy örökhagyás esetén a földesúr a földet, rétet, malmot „közbecsü" alapján válthatta magához, a szőlőt azonban csak megfelelő értéke ellenében. „Meg kell jegyeznünk, hogy a közbecsü csak tizedrésze volt a jószág teljes értékét képviselő örökbecsünek" mondja.

179a Holub szerint

180 örök-haszonbérletnek, emphyteusis-nek tekinthető ez a forma. A forma a XIII. század második felében megtalálható már. A tihanyi apát 1271-ben egy magtalanul elhalt kéki jobbágya nem egészen egy holdnyi szőlőjét a királyné egy ottani emberének adta el.

181 1272—1277 között keletkezett az a késői átírásból ismert oklevél, amely szerint Heka nevű füredi jobbágy 2 márkáért elzálogosította „Erdye" nevű szőlőjének felét felső szomszédjának, az ugyanazon faluban lakó Pétörkének azon kikötéssel, hogy 1 évig, a szüret előtt nem válthatja vissza.

182 1307-ben a veszprémi káptalan egy ábrahámi jobbágya szőlőt hagyott a kőkúti pálos kolostorra, s ehhez a káptalan beleegyezését is adta bizonyos feltételekkel.

183

1336ban Vilmos pannonhalmi apát úgy intézkedett, hogy rádi jobbágyai, ha el akarnak menni és tartozásaikat megfizették, amit építettek, házat, pincét, szomszédjaik becslése szerint eladhatják.

184 Alsóörsön Bacho Gergely eladott egy szőlőt 1404ben Szabó Tamásnak és Csiszár Péternek, amit maga telepített a veszprémi káptalan területén. A vevők 1410-ben újabb szőlőt is vásároltak itt.

185 Móric fia Miklós füredi jobbágy vásárolt szőlőjét 1439-ben 2 évre zálogba vetette 7 arany forintért Essegvári Pál nemesnek. A zálogbavevő köteles volt a szőlőt nyeséssel, kapálással, levéltisztogatással jó karban tartani.

186 Köves András veszprémi püspök 1563-ban panaszt emelt Gyulaffy László ellen, mert az Herenden megvásárolta Alth László szőlőjét, ki Choron András jobbágya volt. A szőlő neve Béldiszőlő, más néven László-szőlő „in promonthorio Balashege apellato".

187 1633-ban Rendesi Tamás szigligeti lovaskatona Ábrahámban levő egy hold szőlőjét a Kékkúton lakó Péternek, Mihálynak és Borkának adta el 20 forintért.

188 Jókai Nagy János 1641-ben a veszprémi káptalan birtokán, bokros területen irtással létesített szőlőjét 25 forintért eladta Sápi Tamás pécselyi prédikátornak.

189 1644-ben a veszprémi káptalan azon szőlőt, mit Csizrnadia Benedek Ábrahám prediumban 60 magyar forintért vásárolt a kővágóörsi Bakony Istvántól, megerősíti a földesúri jog fenntartása mellett.

190 Székely Ilona maga és testvérei nevében, hogy férjét Szálai 101