A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Pákay Zsolt–Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék életére és településére

összeállításából

112 látjuk, hogy a XV—

XVI. században is terméseredménytől független, előre meghatározott bormennyiséget szedtek hegyvám címén. így 1476-ban Szőlősön, 1493-ban Kehidán és 1527-be Arácson 7, Szeleszigeten 1487-ben 7 1/2, Kisgyűrűsön 1507-ben 7, Füreden és Kéken pedig a veszprémi püspökség urbáriuma szerint néha 6, néha 8 1/2 köböl hegyvámot szedtek. Hogy ez a módszer kedvezőbb volt a szőlőbérlő számára bizonyítja, hogy a tihanyi apát 1476-ban Hidegkúti Ferencnek és fiainak kérésére, figyelembevéve szolgálataikat, Szőllősön levő szőlőjük után a kilencedet hegyvámra változtatta át.

113 Gorup Ferenc novai püspök, rátóti prépost Antal János dörgicsei Ficor nevű hegyen levő, új telepítésű szőlőjét a kilenced és tized fizetése alól 1659-ben felmenti. Hegyvám helyett 1 akó vörösbort ad.

114 Fejérkövi István veszprémi püspök 1587-ben a garabonci, merenyei és újlaki jobbágyoknak, mert a töröktől sokat szenvedtek és el ne menjenek, a kilencedet elengedte.

115 Ez az 1587-es püspöki rendelkezés olyan kezdeményezés volt, amit lassan az összes zalai káptalani és püspöki jobbágyra kiterjesztették.

116 Amikor a káptalan és a püspökség a XVIII. század derekán a kedvezmény megszüntetésére törekedett, a törekvés a parasztság éles ellenállásával találkozott. 1760-ban a felsőörsi, alsóörsi, lovasi, paloznaki, csopaki, füredi, pécselyi, szőllősi és vászolyi jobbágyok ügyvédet fogadtak ügyük védelmezésére. Az említett községek lakói Krimon, más néven Pandúr József ügyvédet bízták meg jogaik védelmével. A plebeius Pandúr két ízben járt Bécsben, többször Zalaegerszegen a megyegyűlésen. Ott „gyakorta lehordták és nyilvánosan világlázítónak nevezték". 1760. november 15-én Kiss Pál nagyprépost szolgabíróval, esküdttel és ügyvéddel ment ki a balatoni falvakba az eset kivizsgálására. Csopakon, a plébános házánál a nagyprépost „fenyegetésekkel és ijesztésekkel illette, gyalázta és megígérte, hogy megvereti; elkergette és mikor elment és Paloznokon megállt a prépost oda is katonát küldött és elkeregette" a jobbágyok ügyvédjét. Perczel János szolgabíró szerint az ügyvéd „a jobbágyok közé most nem egyébért jött ki, hanem hogy az Igazságnak megvilágosítását akadályoztathassa", ezért háborodott fel úgy a nagyprépost, hogy megveretéssel fenyegetett.

117 Természetes, hogy a jobbágyság ellenállása eredménytelen maradt, a földesurak újból a kilenced megadására tudták kényszeríteni a jobbágyokat. 1761-ben már azt vizsgálja a káptalani úriszék, hogy 1760. kisasszonynap táján kik kérték fel az ügyvédet a községek védelmére ?

118 A hegyvámon kívül a szőlőbirtokosok még ajándékkal (munera) is tartoztak a földesúrnak, éppen úgy, mint a telkes jobbágyok. Ezek azonban évente háromszor adtak ajándékot, a szőlőbérlők csak egyszer.

119 Az ajándék majdnem mindenütt azonos volt,kenyér,kappan és zab. 1350-benFelső Őrsön minden szőlő után két fonott kalács (torta), egy kappan és egy köböl zab volt az ajándék, „mint az országban másutt is szokás".

120 1572-ben és 1588-ban a füredi bíró 46—46 kappant szolgáltatott be Piski István tihanyi várkapitánynak a füredi és arácsi szőlők után.

121 Hosszúpáh 1588. évi urbáriuma szerint minden egész szőlő után 1 kappan és 6 kenyér az ajándék.

122 A tihanyi apátság 1671. évi urbáriuma szerint,

123 az ajándék minden hold szőlőtől „egy kila abrak, egy kappan és egy kalács", „szolgáló embere és az Ur eő Nga emberin kivül". Az ajándékot a helybeli jobbágyoknak és a földesúr szolgálatában állóknak el szokták engedni. Erre utal az urbárium kitétele is. Pálffy Mátyás pannonhalmi főapát csak különböző kedvezményekkel tudta 1641-ben visszatérésre bírni a török elől elmenekült csanaki jobbágyait. A kedvezményekhez tartozott, hogy a főapát csanaki hegyen szőlővel rendelkező más községbelieknek is elengedte az eddig fizetett ajándékot, ami 1 köböl búza, 1 kappan és 1 kalács volt.

124 Vizkelethy József 1728-ban tudtára adta, akiket illet, hogy kispécselyi szőlőhegyen Tobak Márton egy parlag szőlőt művel és a következő, 1729. évi szürettől kezdve egy akó hegyvámot, évente fél kila abrakot, 1 kenyeret és 1 tyúkot köteles adni.

125 A nemespécselyiek 1786-ban a „száraz dézsma" elengedését kérték, ami abrak, tyúk és kenyér volt.

126 Az ajándéknak volt tehát ilyen neve is. A szolgáltatások viszonylag alacsony volta ellenére a censualis szőlők jövedelmeit a birtok legjelentősebb tartozékának tekintették egyes helyeken.

127 A földesúri területen levő szőlők hegyvámjával és ajándékával a földesúr külön is rendelkezhetett, külön eladhatta, vagy elzálogosíthatta azt, viszont megtarthatta magának akkor is, ha a szőlőbirtokot elidegenítette.

128 így 1650 körül Piacid pannonhalmi főapát 50 aranyat vett kölcsön Sándor Gergelytől azzal, hogy amíg ezt a kölcsönt vissza nem fizeti, Sándor Gergely mindkét csanaki szőlője mentes lesz a hegyvámtól.

129 1648-ban özvegy Rácz Gáspárné maga, valamint fiai nevében a diási hegyen levő három szőlőjének hegy vámját 41 magyar forintért elörökítette Bellin Ferencnek és rokonságának a veszprémi káptalan előtt.

130 Arra is van példa, hogy a földesúr a birtokán levő censualis szőlőt mentesítette a jobbágyi terhek alól. így Bőytös István felsőörsi prépost 1699-ben egy jobbágyi szőlőt 10Ö forint váltság fizetése ellenében minden teher alól mentesített és nemesi birtokká tett.

131 A parasztok által szerzett nemesi javak kérdésével Varga János is foglalkozik és több balatoni nemesi jogú szőlő jobbágyi birtoklásának példáját említi a XVII. századtól.

13

^ A földesúri jövedelmekkel kapcsolatban lényegileg utaltunk is már azokra a terhekre, amik a földesúri birtok censualis szőlőit terhelték. Ezek a terhek a földesúri számára adott hegyvámból, tehát maximálisan a termés kilencedéből és ajándékból állottak. A censualis szőlőt az egyházi tized terhelte még. Az egyházi tized a legáltalánosabb és legrégibb természetbeli adónem Magyarországon. Kivetésének, behajtásának és elszámolásának kérdésével IIa Bálint foglalkozott részletesen.

132 A XV. században a dézsmakötelezettség gabonára, borra, bárányra, kecskére és ménre korlátozódott.

33 A garabonciak, újlakiak és merenyeik 1771-ben lejárt szerződését 1772-ben megújította a veszprémi káptalan. A szerződés

134 1. pontja szerint: „Borból, gidából, rajból, bárányból, gabonából tizedet adnak..." A merenyei ispán 1780. körüli instrukciójának 4. pontja szerint:

135 „Bor, búza, kétszeres, hajdina, bárány, méhe tizedeit beszedi a plébános jelenlétében. A tizedekről készített jegyzéket a plébánossal igazoltatja, neki a sedecimat kiadja, majd a jegyzéket az uraságnak beküldi". A szőlő utáni szolgáltatások tehát eléggé kedvezőek. Ugyanakkor a szőlőt nem számolták a jobbágy telekállományába,

136 az állami adózás viszont szinte egészében a jobbágytelekre alapult nálunk.

137 így a censualis szőlő birtokosa egész sor kellemetlen kötelezettségtől mentesült, ami akár a földesúr, akár az állam számára a jobbágytelekkel volt összefüggésben. Érthető, hogy a balatoni jobbágyság is igyekezett censualis szőlőt szerezni. A censualis szőlők kérdését 1848-ban nem rendezték, csupán 1868-ban került sok megváltásukra.

138 1873-ban 50 balatoni községben 7937 szőlőbirtokos volt, kiknek kezén 11 093 hold szőlő volt. Ez 1,4 holdas átlagot ad ki. A szőlőterület meglehetősen egyenletesen volt elosztva akkor, ez azt jelenti, hogy szinte minden balatoni családnak volt szőlője.

139 A szőlő holdja 26,66 forintot jövedelmezett akkor.

140 A ravazdiaknak 1698-ban 2550 akó boruk termett. 28 család mindegyikére kereken 90 akó bor jutott, ami az akkori 2 frt 50 dénáros borárak mellett 225 forint átlagjövedelmet 1. táblázat BALATONFÜRED SorGazdák Össz. termés Termésátlag akóban szám Év száma akóban (1 gazdára eső termés) 1 1796 196 3189 16,2704 2 1797 183 3012 16,4590 3 1798 192 4375 22,7864 4 1799 191 2011 10,5287 5 1800 197 2535 12,868 6 1802 199 3878 19,4878 7 1803 204 4055 19,8774 8 1804 205 2352 11,4731 9 1805 208 2902 13,9519 10 1806 208 2674 12,9557 7* 99