A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 10. (Veszprém, 1971)

Pákay Zsolt–Sági Károly: A szőlőművelés hatása a Balaton-környék életére és településére

holdtól per 1200 négyszög öl számlálva három forintot az Uradalmi Cassába tartoznak befizetni, ugy mint azon által hogy ugy nevezett Szőllő állának a kijelölt és tzövekelt földnek tsak azon része fordittassék, a melly alatsonsága miatt Szőllő termésre éppen haszontalan. 5. Ezen felül az egész hold és 1200 négyszög ölből álló Szőllőtől fognak azon napon, a mellyen a Mlgos Uraság Tisztje fogja parantsolni, egy szedőt adni és ha nem adhatna azt négy garassal... megváltani. 6. Minden Törköljöket, Seprejüket nem különben Pálinkának való fa gyümöltsöket tartoznak szokásban vett részért vagy Mlgos Uraság Tisztjével, vagy Árendásával teendő Istenes alku mellett bé adni, melyet ha nem tselekednének és Gyümöltseiket, Söpreiket, Törkölleiket idegen kazánra vinnék, kötelesek lesznek három egymás után következendő esztendők alatt minden ollya Gyümöltsüket, Söpröjüket és Törköllöket ingyen és minden jutalom vagy rész nélkül a Mlgos Uraság Pálinkaházához bé hordani, és ha ezen rendelkezésnek ellene tenni tapasztaltatnának, Confiscatiot nem tsak Törköllökre, Söpröjökre, és Gyümöltsükre, hanem magára a Szőllőre nézve is szenvedni. 7. Minthogy a nagy fák a Szellőben nagy árnyékot vetnek és egyéb eránt is sok nedvesség nélkül szűkölködnek s a közel levő tőkéket meg ölik, legalább terméketlenekké teszik, ezért a Szilva és Őszi Baraczk fákat kivévén semmi Gyümölts fát sem magában a Szőllőben (hanem ha a Szőllőtől éppen távol esne) ültetni szabad nem lészen. 8. A Mlgos Uraság sem most a kiirtandó darabon hagyott fákon kivül, sem jövendőben semmi nemű Épület vagy karrónak való fát adni, köteles nem lészen, ugy hogy az építendő Pintze és Prés ház reparátiojára szükséges épület fát a szőllős gazdák a magok pénzén tartoznak megszerezni, a falakat egyéb eránt is Fölséges Királyi Parantsolatok szerént kőből, Sárból vagy Válogból kelletvén építeni. 9. Ha valami törvényes elbötsülések, vagy Uraság a Szőllőt vissza venni kívánná, azon esetre minden tőke egy pénzzel és száz tőke egy forinttal fog számláltatni és e szerént a tőkék száma és a pintzére s a Présházra tett munkán kivül semmi egyébre tekéntet nem lészen. 10. A Szőllőket és az ottan teendő épületeket a Mlgos Földes Uraság tudta és különös engedelme nélkül Confiscatio büntetés alatt másnak el adni szabad nem lészen. 11. Hogy a Szőllő annál jobb és hasznosabb móddal műveltessék, törvénye légyen az is, hogy ha több fiak volnának, és a szőllő egy holdnál többet nem tenne, tehát meg ne osztassék, hanem egyik fiunal maradgyon, aki több férfi testvéreit egyesség vagy bötsü szerént ki fizetheti, ugy mindazonáltal, hogy mindenkor az első szülöttnek, avagy öreggyebb testvérnek legyen jussa a kisebbik felett a többi testvérek kifizetésére, ki halván pedig a f iu ága a szőllő magva szakadás képpen Mlgos Földes Uraságra vissza szálljon. 12. Kötelesek lesznek a szőllős gazdák a Nemes Vármegye által ki adott Hegybéli Articulusoknak magokat alá vetni és akár a N. Vármegyétől, akár A Mlgos Uraságtól ez után is kiadandó és közhaszonra tzélzó rendeléseket Confiscatio büntetés alatt Szentül megtartani." Voltak jobb, kedvezőbb irtásterületek is, ahol éppen a munkavállaló fizetett a földesúrnak azért, hogy irtani engedte. Eperjesi György 1735-ben az ábrahámi irtásért „szokott módon fizet'\ ha nem fizetne, az irtást a földesúr visszaveheti.

87 Olyan esettel is találkozunk, hogy a földesúri kényszerre végzett valaki irtást. Gyulaffy László tihanyi kapitány 1560 táján Kalmár Lázár vonakodó jobbágyot egy „parrag szőllő" „megépítése" körüli vitákban félig agyonverte. A jobbágy vonakodása érthető, ugyanis a szőlő „erdővé lett", Nemes Kozma Fene az apát ispánjának a parancsára kezdett Füreden irtani egy csalitost 1773-ban. Megtudjuk azonban azt is, hogy a terület tulajdonjoga vitás volt és az irtás miatt puskákkal, fejszékkel vívott szabályos háborúskodás tört ki a fürediek és aszófőiek között.

89 Az irtáshoz kétoldali érdek fűződött a mondottak szerint. A földtulajdonos és a munkavállaló érdekeit szeretnénk a következőkben részletezni. A bérmunkás kategória a mezőgazdaságban, mint ismeretes, a szőlővel kapcsolatban alakult ki.

90 Lehet, hogy napszámosok voltak azok a szőlőmunkások, akik a szepezdi Demeter nemes özvegyének szőlőjében dolgoztak 1336-ban.

91 1439-ben Káli Éles György egy káli jobbágya 100 dénárért vállalta Szegfalusi Péter fiainak szőlőmunkáit, „átaljában", ahogy ma mondanánk.

92 Bérmunkával műveltetett szőlőről területünkről több adat nincs. Holub József rámutat, hogy még a XVI. század elején is csak elvétve találkozunk a hatalmas Kanizsai és Bánfi uradalmakban allodiális szőlőkkel.

93 Gyulaffy László tihanyi kapitány parancsára ugyan 1560 táján a kisfaludi jobbágyok seregestül jártak Tihanyba szőlőt kapálni,

94 ez azonban a török világ harcainak rendkívüli borszükségletével kapcsolatos katonai intézkedés csak. Takáts Sándor írja:

95 „A rossz ivóvíz okozta sok betegség jámbor eleinket arra kényszerítette, hogy nyáron át forralt vizet igyanak. Ehhez azonban — igen gyakran — nehezebben juthattak, mint a borhoz, tehát bort ittak. A mintiátjuk, a borivásra az egészségi szempont kényszeríthette az embereket. A régi levelek világosan megmondják ezt. Zrínyi György uram például 1575-ben a kanizsai végbeliek számára bort kért Battyhány Boldizsártól.' 'Bort küldjön Ked pinzre, — irja — mert az uraim az viztől mind elbetegednek; ha jó bort tud Ke, hat pénzen jár pinti'... Ittak sokat és gyakran... Eger várában például 1594-ben 15 200 csöbör bor fogyott el!" Ugyanakkor a töröktől való félelem miatt a távoli szőlőhegyekbe nem is mertek kimenni, így 1635-ben Pálfi János királyi ember és Sobri Márton nagyprépost az országbíró parancsára Sáry Gergelyt és nejét bizonyos diszeli ingatlanokba és badacsonytomaji szőlőbe iktattták be. A szőlőbe azonban „a töröktől való félelme miatt ki nem mehettek".

96 Egy tanúvallomás szerint az 1568-ben elpusztult Apátiban még 1595-ben is műveletlenek a földek és szőlők a töröktől való félelem miatt. Ugyanez a helyzet 1596ban Zalaváron és Apátiban is. Ugyanekkor Förkend és Rada határa is műveletlen volt már három éve az ellenségtől való rettegés folytán.

96a Érthető, hogy a szőlőművelés a biztonságot jelentő várak környékén figyelhető meg jobban a XVI—

XVII. században. Allodiális szőlőművelésről Tihannyal kapcsolatban szóltunk már, hasonló a zalavári Vár környékén is észlelhető.

97 A palotai Várkörül is kimutatható a szőlőművelés a török harcok idején.

98 A sümegi várbirtok jövedelmének zöme is borból állott ekkor.

98a II. Ferdinánd 1628. július 2-án kelt diplomája megengedte a veszprémi káptalan visszaállítását. A püspöki és káptalani birtokokat Sennyei István püspök a kincstártól kölcsönzött 10 000 forintért váltotta vissza Zichy Pál veszprémi főkapitánytól. Tőkehiány miatt a XVII. században nem volt még szó allodiális művelésről ezeken a birtokokon.

99 A zalavári apátságnak sem volt anyagi ereje, hogy Bárándot allodiálisan felszerelje és műveltesse, ezért oda 1753-ban német telepeseket hozatott, főleg erdőirtás végett.

lüü A XVIII. század első felében a regéci uradalomban az allodiális szőlőkből a jobbágyok bortermelésének fele sem került ki.

100a A XVIII. századi gazdasági adatok között általában ritka a robotmunkával műveltetett szőlő, ami ellen a jobbágyok tiltakoztak is. A csopaki jobbágyok XVIII. századi panasza szerint

101 a veszprémi káptalan szőlőjében robotmunkában metszettek 1 nap, kapáltak, 2 nap, kötöztek 1 nap, gyomláltak 1 nap és szedtek 1 nap

loa hogy robotmunkában kell dolgozniuk az uraság szőlőjében. 1753-ban Füreden is robotmunkával művelték a jobbágyok a veszprémi káptalan szőlőjét.

103 A piarista rend híres dörgicsei szőlőgazdaságában 1870-es évekig allodiális szőlőtermesztés nem folyt.

104 A pannonhalmi főapátság birtokain hasonló a helyzet és csak 1878 után fordítottak különösebb gondot a szőlészetre és borászatra.

105 Úgy gondoljuk egyébként, hogy a jobbágyság tiltakozása a robotban végzett szőlőmunka ellen, egyik okozója az allodiális szőlőtermesztés említett jövedelmezőtlenségének. A censuális szőlők ugyanakkor megfelelő bormennyiséget biztosítottak a földesúr számára. Jól látjuk ezt a piarista rend dörgicsei uradalma esetében, ahol az agyagliki dézsmapincéből 1811-ben 1000 akó bort vett meg Miczki János.

106 1836ban hallunk már az alsódörgicsei dézsmapincéről is.

107 Ezt a két, jelentős befogadóképességű pincét 1868 után, mikor a censuális szőlők hegyvámját végre megszüntették,

108 és az uradalom az allodiális szőlőtermesztésre volt kénytelen áttérni, bortárolásra a gazdaság nem használta többé. A két pince a második világháborúig sértetlenül állt. Védelnükről néprajzi és gazdaságtörténeti jelentőségük folytán feltétlenül gondoskodni kellene! A kép tehát világos. A földesúri réteg tőkeszegénysége egyrészről, az allodiális szőlők alacsony jövedelme másrészről a magyarázata annak, hogy a földesúr megelégedett a kisebb de biztos jövedelemmel, a dominium directum elismeréseként megszabott szolgáltatásokkal. Holub szerint

109 ezek a szolgáltatások kétfélék. Hegyvám (cenus, terragium) mellett ajándékot (munera) is kapott a földesúr. Hegyvám címén Nagy Lajos 1351. évi törvénye óta a termés kilencedét kellett kapnia a földesúrnak.

110 Szabó István úgy magyarázza Nagy Lajos kilencedtörvényét, hogy a járványok miatt meggyérült munkaerő-csábításának lehetőségét akarta a törvény kiküszöbölni azzal, hogy egységes szintre emelte a járandóságokat.

111 Az 1351:16. törvénycikkel tulajdonképpen megszűnt a hegyvám, okleveles adatainkból azt látjuk viszont, hogy a hegyvám szedése volt a gyakoribb továbbra is. Az 1351:16. törvénycikket tehát nem vették túl szigorúan. Holub József 98