A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Sukerek Lajosné: Az MKP létrejötte és harca a hatalomért Veszprém megyében

A párt politikája Veszprém megyében a szocializmus alapjai lerakásának idején (1948—1962) i. AZ MDP POLITIKÁJA A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSE MEGKEZDÉSÉNEK ÉVEIBEN (1948. JÚNIUS—1956. JÚLIUS) A munkásosztály, a Magyar Kommunista Párt vezetésével megteremtette a népi hatalmat, megkezdődött hazánkban a szocialista társadalom építése. A Magyar Kommunista és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével 1948 júniusában létrejött a munkásosztály egységes marxista—leninista pártja, ezzel megszilárdult a munkásosztály vezető szerepe, a munkáshatalom győzelme hazánkban. Az egyesülési kongresszuson elfogadták az MDP programnyilatkozatát. A programnyilatkozat meghatározta a pártunk és népünk előtt álló stratégiai feladatot: „A MDP a szocialista hatalomért küzd, melyben megszűnnek a kizsákmányoló osztályok, megszűnik embernek ember által való kizsákmányolása. . i"

1 1. A SZOCIALIZMUS ÉPÍTÉSÉBEN ELÉRT EREDMÉNYEK VESZPRÉM MEGYÉBEN Az 1948-tól 1956-ig tartó periódus a szocializmus alapja

1 megteremtésének első szakasza. A szocialista építés nagy eredményeket ért el Veszprém megyében is. A megye — természeti adottságainál fogva — már a felszabadulás előtt is jelentős iparral rendelkezett. Az államosítások után a szocialista iparosítás során erre, mint bázisra lehetett építeni. A szén- és az energiaellátás nemcsak az újjáépítés, hanem az I. ötéves terv idején is létkérdése maradt a fiatal proletárhatalomnak. Ennek potenciális feltételeivel Veszprém megye jobban rendelkezett, mint az ország sok más területe. Törvényszerű volt tehát, hogy a beruházások döntően az alapvető nehézipari ágakra: a szénbányászatra, az alumíniumiparra és a vegyiparra koncentrálódjanak. A megye az 1950—1956 közötti években 4757 millió Ft összegű beruházást kapott. Ennek több mint 70%-ában az ipar részesült. Az ipari beruházások több mint 90%-a nehézipari jellegű volt. Pl. 1953-ban 655 millió Ft ipari beruházásból 642,7 milliót a nehézipar kapott. Ez az arány lényegesen a következő években sem változott. Ezt mutatják az alábbi adatok: (millió Ft) 1954 1955 1956 Ipari beruházás összesen Ebből nehézipari 313,9 302,5 432,2 417,5 448,8 443,9 Ezalatt a többi iparág is fejlődött, termelési volumene nőtt, de relatíve, az összipari termelésben csökkent a szerepe. Az államosítások után sor került a vállalatok, üzemek újjáépítésére, korszerűsítésére, majd később a megye gazdasági adottságainak megfelelő új vállalatok létesítésére és a meglevők bővítésére.

2 Üzembe helyezték az 1951—1955-ös években a várpalotai medence lignitkészletére telepített November 7. Erőművet és az erőmű termelte villamosenergia nagy részét felhasználó Inotai Alumíniumkohót. Megépült Uzsán Közép-Európa legkorszerűbb kőbányája; létrehozták a Magyar Ásványolaj és Földgázkísérleti Intézetet, a Nehézvegyipari Kutató Intézetet stb. Az új objektumok létesítése mellett nagy összegeket fordított államunk a már meglevő vállalatok, üzemek kapacitásának növelésére, gépesítésük színvonalának fokozására, korszerűsítésére. 1950-ben kezdődött el a Péti Nitrogénművek rekonstrukciója. 1955-ben bővítették az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohót. Az államosítások után kialakult szocialista ipar fejlődésére jellemző, hogy míg 1938-ban a megye gyáriparában dolgozó munkások száma nem érte még el a 8000 főt, addig 1953-ban a szocialista iparban foglalkoztatott munkások átlagos állományi létszáma 31 629 a munkások és alkalmazottaké pedig 39 405 fő volt. Nagy anyagi ráfordítások történtek a szénbányászatban is. A fejlesztés eredményeként 1953-ban háromszor annyi szenet termeltünk, mint 1938-ban. Az új termékek termelésén kívül új iparág is keletkezett. A villamosipari gépeket és készülékeket gyártó Elekthermax Művet 1952-ben telepítették Pápára. Az ötvenes évek iparfejlesztésében hiba volt az ágazati szemlélet, nem vették figyelembe a megye területfejlesztési feladatait. Döntő súlyt képviselt a beruházásokon belül a termelő beruházás, ugyanakkor a nem termelő beruházások aránya alacsony volt. E hibák konzekvenciáit a 60-as években kellett levonni. Csak az iparfejlesztéssel szorosan összefüggő út- és vasúthálózat fejlődött. A túlkoncentrált ipartelepítésnek foglalkoztatottsági hátrányai alakultak ki: az ingázás, a hosszú ideig tartó munkábajárás. A megye keleti részére koncentrálódott az ipar jelentős része, a nyugati részen pedig minimális az ipar. A nagy- és kiskereskedelem államosítása után gyors ütemben került sor a szocialista kereskedelmi hálózat kiépítésére. 1952-ben a megyei kereskedelmi hálózat már 505 állami és 369 szövetkezeti bolttal rendelkezett. Két év múlva már — a vásározó részlegek, a tüzelő- és építőanyag telepek nélkül — 580 állami, 394 szövetkezeti és 334 magán kiskereskedelmi bolt állt a vevők szolgálatában. Megyénkben a mezőgazdaságban az iparnál súlyosabb volt az örökség. A felszabadulás előtt a feudális nagybirtokrendszeren alapuló mezőgazdaság volt a jellemző. A földterület egyharmada (365 000 kat. hold) 212 olyan földtulajdonos kezén volt, akik egyenként 500 kat. holdnál nagyobb birtokkal rendelkeztek. A három legnagyobb egyházi birtokosnak: a veszprémi püspökségnek, a veszprémi káptalannak és a zirci apátságnak összesen 150 000 kat. hold birtoka volt. Ugyanakkor 1935-ben 20 000 parasztcsaládnak egyáltalán nem volt földje. A megye mezőgazdaságát a felszabadulás előtt elmaradottság jellemezte. A felszabadulás után a földhözjuttatottak kevés gazdasági eszközzel és minimális állatállománnyal kezdhették meg a mezőgazdasági termelést. Az 1949-ben alakult állami gazdaságok voltak Veszprém megyében a szocialista gazdálkodás iskolái falun, melyek példát mutattak és később segítséget nyújtottak a fiatal szövetkezeteknek. Tenyészállatokat, vetőmagot biztosítottak számukra, átadták a nagyüzemi tapasztalatokat. 1953-ban 351