A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)
Krisztinkovich Béla: Újabb szempontok a habán kerámia hatásáról a dunántúli fehéredényességre
nyey győri püspök feltehetően családi kapcsolatban állhatott a habánokkal, miután egyik őse Nádasdy Tamás nádor birtokainak jószágkormányzója volt és még a 16. sz. közepén legelsőként alkalmazott „anabaptista" mesterembereket a lékai vár építkezésénél Katona Imre egyik nagy horderejű levéltári kutatásából ismeretes, hogy 1572-ben a „Szalonaki gelencséren dupla vámot vöttenek", de semmiképpen nem bizonyítható, hogy ez a gelencsér mást, mint használati fazekas árut készített volna a Batthyányaknak. —Szem előtt tartandó az a művészettörténeti adat, hogy az újkeresztények edényeinek prototípusai Itáliában, Faenzában készültek a 16. sz. utolsó évtizedeiben és „bianchi di Faenza" közismert elnevezés alatt váltak egész Nyugateurópában ismeretessé. — A habán krónika ugyancsak 1580 körül emlékszik meg legelőször egy gelencsérről (Jörg Bruckmair), akiről azonban Lansfeld Hermann, a jeles csehszlovák kutató, jelentős emlékanyag feltárása alapján megállapította, hogy majolikát nem készített. Igen közel jár a valósághoz Kozák, midőn utal arra, hogy a tárgyalt évszázados újkeresztény fajanszok kereskedelmi úton jutottak lelőhelyükre. — Azonkívül Sobotist a habánok főfészke sokáig zálogbirtoka volt a pannonhalmi főapátságnak. — Nem fogadhatjuk el azonban a szerző azon állítását, hogy ebben az időben a szomszédos Ausztriában és Burgenlandban habán telepek működtek volna, erre vonatkozólag semmiféle okleveles bizonyítékunk nincs. Helyesen hívja fel figyelmünket arra, hogy a 18. sz. folyamán igenis erősen érezhető az osztrák fehéredényesség befolyása a határszélen, ami azonban csak másodlagosan habán jellegű, feltehetően az északmagyarországi habán telepekről származik. Ezt igazolhatja a 18. sz. elején megindult erős mesterlegény vándorlás. A 18. sz. közepén meglepetésszerűen ismét erősödő a habán befolyás, mint azt Mihalik Sándor oly meggyőzően kiderítette. — Nem érdektelen az a műipartörténeti adat sem, hogy 1879-ben a Székesfehérvárott megrendezett Országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállításon nagy sikerrel mutatkozott be mind Pullman József trencséni majolikás, mind Bach Gyula mágócsi fehéredényes. Ez alkalommal tüntették ki nagyhírű tudósunkat, Wartha Vincét is, a kerámiai tárgyak kémiai analizálásáért. A herendi porcelán előtörténetének kutatása alkalmával nagy fontosságot tulajdonítunk annak a messzemenő következménnyel bíró ténynek, hogy Herend pusztán messze kiható fehéredényes műipar keletkezett Pullman Ignác „nobilis amphorarius magister" és Stingl Vince „sopronyi nemtelen plebejus" szerencsés összefogásából. Mihalik Sándor fél évszázados művészettörténet tevékenységében jelentős helyet foglalnak el a hazai kerámia kutatások. A több tucatra tehető, forrásokra támaszkodó tanulmányoknak egy része a dunántúli kerámia elterjedésével és fejlődésével foglalkozik. — Bár a kitűnő szerző elsősorban a 19. sz. első felének társadalmilag és iparfejlődésileg egyaránt bonyolult korszakának eseményeit derítette ki és dolgozta fel — amiről a Függelékben közölt gazdag címanyag tanúskodik, — több alkalommal visszatekintett a 18. századi, vagy századvégi eseményekre is. Ez különösen jelentős a herendi kutatásainál, ahol nemcsak az említett Stingl—Fischer, Stingl— Mayer, Stingl— Pullman kapcsolatokat világította meg, hanem olyan több generáción keresztül a dunántúli manufaktúrákban tevékenykedő keramikus családokkal is foglalkozott, mint a Windschügel dinasztia, akik Herendre is eljutottak. Utolsó megjelent tanulmánya a Soproni Szemlében összegezését jelentette a dunántúli kerámia történet legvitatottabb részének, a herendi porcelángyár előtörténetének és alapítási körülményeiben tevékenykedő személyek ismertetésének. Stingl Vince korai herendi tevékenysége nem vitatott. — Azonban éppen Mihalik Sándor annakidején a herendi gyár történetéhez készített bevezető tanulmányában Fischer Mórnak is maradandó emléket állított azzal a méltatással, hogy a széles látókörű, tehetséges vállalkozónak elvitathatatlan érdemei voltak a világhírű porcelángyár megalapításában. j Krisztinkovich Bélci\ 91
