A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Dávid Zoltán: Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében

Az iratok egyébként 1786. szeptember 29. és 1788. augusztus 11. között keletkeztek — egy részük iktatott, más részük nem — és a levéltári csomóban jelenleg időrendi sorrend nélkül következnek egymás után. Terjedelmesebb utasítások mellett apró ügyek eligazításának pársoros feljegyzései találhatók a legváltozatosabb témakörökből. Időrendben követve az eseményeket nagy volna az összevisszaság, ezért inkább egy-egy témakör szerint csoportosítottam adataimat s legfeljebb azon belül őriztem meg az iratok keletkezéséne к egymásutánját. Az; utasítások javarésze a munka nehézségeinek legyűrésére volt hivatott, s részben a felmérés, részben a termésbecslés, a művelési ágak elhatárolása és más vitás kérdések körül forgott. A kor stílusának megfelelően a rendelkezések kissé hosszadalmasak és bőbeszédűek. Se szeri, se száma azoknak az iratoknak, amelyekben a kitűnő commissarius Veszprém megye városait és falvait eleinte meglehetősen finoman, később egyre korholóbban és türelmetlenebbül a munka mielőbbi befejezésére és minél tökéletesebb végrehajtására ösztökélte. Az első szigorú sürgetés 1787. július 17-éről való: „Méltó haraggal veszi a Felső királyi Comissio", hogy a megyei Alkomissió júliusi jelentése szerint csak 6 község végezte el a vallást, 83 munkában van és 79 el sem kezdte, holott már csak kevés községnek kellene lennie ahol be nem fejeződött volna a munka." Másutt azt a gyakorlati tanácsot adta (1787. X. 6.), hogy ahol nagy az elmaradás, 2—3 lánccal is mérjenek „este pedig (mivel hosszú az éjszaka) és esős időben a számozáshoz és bevalláshoz lássanak, hogy így mind a három rendbéli munka egy nyomban nyomakodjék". Az elmaradás különben indokolatlan, hiszen „Erdélyben mind a paraszti, mind az insenéri kimérés, felszámozás és bevallás majd egészen elvégeztetett." Ezért elégedetlen Őfelsége a megye lassú előrehaladásával. Kéri, hogy a hátráltatókat név szerint jelentsék. (1787. IX. 13.) Néhány nappal később: „Némely uraság tisztjei ahelyett, hogy a manipuláns és director uraknak illendő assistenciát rendelnének, inkább ellenkezőt cselekszenek, sőt őket veréssel is fenyegetik." Élesebb hangot üt meg a commissarius az 1789. III. 31-én kiadott currensben: „A cathegoriák extractussai is rák lábon jönnek az Alkomissióhoz, tized része sem küldetett bé, már pedig régen el lehetett volna felejteni." -— „Hogyan lészen vége September utoljáig az egész munkálatnak, ha az aprólékosban is 3, 4 hónapban telnek... kitetszik mindenekbül az engedetlenség, a nem iparkodás... A diáriumok beküldése is gyakran elmarad, és vannak, akik be sem küldöttek soha, hihető azon okból, hogy a munkátlanság és commoditás azokból napfényre ne jöjjön" —„El nem lehet gondolni, miből származhatni a parancsolatoknak és subordinatiónak ily nagy megszegése." Ilyen és ehhez hasonló korholásokkal volt teli ebben az időszakban már a legtöbb felsőbb utasítás és leirat, jelezve a komoly elégedetlenséget és nyugtalanságot a munkálatok késedelme miatt. Több ízben is figyelmeztette Kun László a megye és város összeíróit, hogy a felmérést mihamarabb föltétlenül be kell fejezni. Megcsillogtatta ennek jó oldalait: „Ha a munka előbb végződik, a feleletnek terhe és a büntetések súlya iránt a községek nyugodt elmével lehetnek." Igyekszik megcáfolni a különböző, munkákat gátló rémhíreket: „Ámbár a mostani háború alkalmatlansága légyen is", a munkát be kell fejezni, írta 1788. október 27-én, míg másutt a munka félbemaradásáról terjesztett hamis híreket cáfolta. (1787. XII. 11.) A sürgetések mellett nagy figyelmet szentelt a munka megfelelő elvégzéséhez szükséges szakértelem biztosításának. A munkálatok végzőinek lelkére kötötte, hogy „a magyarországi oeconomia és magyar nyelvnek tudománya legszükségesebb a munkáknak jó és csendes folyamatjára minden alkalmatos személynek, hogy ezen szerencsés alkalmatosságból mind a Felségre, mind a Hazára, mind önnön magukra nézve magukat ki ne vonják." (1787. IV. 22.) Helyes elveket vallott, amikor a munka jobb minősége érdekében arra biztatott, hogy „a napi száma iránt sem köll fösvénykedni, mert a tudós ember egy nap többre mégyen, mint a tudatlan 3 nap és így amit a tudatlannak 3 napra ad valaki, jobb az értelmesnek adja egy nap". Természetesen a munka kifogástalan elvégzéséhez a megfelelő szaktudáson kívül lelkiismeretességre és megbízhatóságra is szükség volt. Tömören foglalta össze ezeket a követelményeket Kun László 1786. X. 20-án kelt leiratában: „A Director urak szüntelen járják a községeket, biztassák, oktassák, vezessék, hogy a munka buzgón és eleven serénységgel folytattassék, a hibák előre orvosoltassanak és minden a kívánt jó renddel nyomakodjék a kívánt céljához, az engedetlenek, visszavonók és lusták név szerint beadassanak, hogy méltó büntetésüket vegyék." A felmerülő szabálytalanságok és hamis bevallók mesterkedései ellen is föl kellett készülniök. Nagy szigorúsággal, komoly büntetések és fenyegetések kilátásba helyezésével igyekeztek a felmérés adatainak pontosságát biztosítani. Ez olvasható ki Kun László 1787. október 6-án kelt feljegyzéséből. „Tapasztaltatott némely helységekben nagy különbség a bevallásban, úgy hogy egy telekben hasonló földű birtokos felényit vallott, mint a másik, és a szomszéd helység, kinek határa sokkal zsírosabb, kevesebbre vallott mint a savanyúbb földű község, de tudják meg ezen álnok bevallók, hogy nem megy szájok iránt, azért jobb most korán idején vallják meg az igazságot, telkeket ne terheljék, ne talán utóbb más szántsa vesse földjeiket, melyek mellett most oly világosan hazudni bátorkodnak. Az oeconomusok is minden hazugsággal meg ne elégedjenek, mert ámbár a bevallás szisztémájában írva vagyon is, hogy amit a jólelkű birtokos a földeknek minőségéhez képest jó lélekkel bevall azzal meg kell elégedni, de az írva nincs, hogy a nyilvánvaló igazságtalanságot is igazság gyanánt bevegyék, hanem világos és meggyőző okok által addig vitassák a dolgot, miglen a birtokost igazabb vallásra bírhatják." Másutt (1787. IX. 1.) így ír: „Observáltatott az is, hogy a Director Oeconomus urak a bevallás alkalmatosságával, amit a fátens vall, egyenesen beveszik, anélkül, hogy a gazdaság értelmével összevetnék, és a gazdasághoz értő, és jó ítélettel bíró gazdákat megkérdeznék a hitetlenül valló hamisságának megvilágítására"... A termelési adatok csökkentésére irányuló törekvést leplezett le Kun László 1788. augusztus 11-i körlevelében. „Visitatio alkalmatosságával tapasztaltatott, hogy némelyek a községek közül más községekhez képest igen keveset vallanak, némelyek pedig a culturát is eltagadják és semmi kukoricát sem más mellékvetést nem vallanak. Azért intetnek az olyatén községek, hogy az igazságot és (a) hamis vallók ellen kiszabott büntetést szemeik előtt tartsák. A Director uraknak is recomendáltatik, hogy szemes vigyázassál legyenek, minden környülállásokat megvizsgáljanak, a dolgot könynyen ne vegyék s a munkát oly egyenes mértékben folytassák, mint akiknek a fogyatkozásért szoros számadásra köll jutni. Amely községek hamis vallásban megátalkodnának, a Commisionál bejelentessenek és a Director urak által tüstént igaz próba tétessék mind a gabonára, mind a szénára, mind más termésre nézve, úgy szintén az uraságoktul is eféle lajstromok kivétessenek." Fölfigyelt a burkolt csalásokra is és gondja volt rá, hogy azokat kiigazítsák. Tapasztalták például, hogy némely községben a kukoricatermés gabonára való átszámítása után kevesebb zab- vagy árpatermés jött ki, mintha árpával vagy zabbal vetették volna be. Ez nem lehet így helyes, mivel a „kukorica termesztésére sokkal több munka kívántatik és későbben is terem, melynek a szalmája sem ér annyit, mint a zabé vagy árpáé", tehát ha nem volna a birtokosnak több haszna belőle, „inkább zabot vagy árpát vetne, csak szalmája kedvéért is". Ezért az átszámítást (parifikációt) úgy kell elvégezni, „hogy valamivel több jöjjön ki, mint a természet szerint való zab vagy árpa vetésbül." Az is „közönségesen tudva vagyon, hogy a kukoricának majd harmadát érés előtt némely helyen több házi szükségre haza szokták hordani és hogy a kukorica között tök és rátz borsó is terem", melyek ugyancsak hasznot hajtanak. Ez a feljegyzés fényt vet a munka alaposságára és a felsőbb szervek gondosságára, szakértelmére. Éppen ez a jól működő hivatali gépezet, a többszöri ellenőrzés, a munka rendjét irányító részletes utasítások biztosították a kataszteri felmérés megbízhatóságát és ezek a tulajdonságok emelik legfontosabb agrártörténeti forrásaink közé. 75