A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Dávid Zoltán: Az első kataszteri felmérés végrehajtása Veszprém megyében

Súlyosabb esetről, a bevallások meghamisításának kísérletéről szól egy 1787. december 8-án kelt leirat. „Mivel a felső helyeken tapasztaltatik, hogy némely községek és uraságok a termés vallása, a közép proportiora nézve nem igen híven és voltaképpen teszik, és ily formán több községek, uraságok is egyetértenek és összebeszélnek, miképpen tegyék a földjükről a vallást, ezáltal pedig a controlléria célját semmivé tenni akarják, az ilyen esetben idővel büntetés által is kényszeríttetni fognak." Mindenki „azon legyen, hogy mentül igazabb vallást tehessen a termésről, hogy a felelet terhét és dupla költségét, amelyet a birtokos az új vallás vagy annak megjobbétása által magának elkerülhetetlenül szerez, eltávoztathassa". Három nappal később felszólította a községeket, hogy „ha valami talán a kimérésben eltitkoltatnék vagy a termés vallásban elhagyattatnék, az olyan hibát minden kérdés várás nélkül, félretévén minden emberi tekintetet, kijelentsék, mert máskülönben a hit megszegés után kedvetlen következményeket és kemény büntetést várhatnak". Igen érdekes az a vita, mely hasonló okok miatt Veszprém város felmérésnek vezetőjével kirobbant. Kun László 1787. november 9-én kelt észrevételeinek 4. pontja szerint „mivel a Bakonyban és más soványabb helyeken és a szomszédos községekben egy mag után 5,6 és 6 1/2 magot is vallottak" nem fogadja el a veszprémiek bevallását, mert 4 magnál nagyobb hozamot sehol sem említettek. Ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy „Ányos János oeconomus úr előtt némelyek 6 1/2 magot is vallottak", azóta azonban némelyek „sugalmazásából" bevallásukat csökkentették. Ezért azután tökéletesebb bevallások elkészítését kérte. Kováts János nótárius válaszában közvetlenül nem reagált a hamisítás vádjára, hanem hét pontban összefoglalva igyekezett a felsőbb szerveket meggyőzni, miért nem lehetett a veszprémi földek haszonvételét oly magasra venni, mint más vármegyékben és a közeli helységekben. A korabeli közigazgatás alaposságára, a felmérés megbízhatóságának ellenőrzésére fényt vető, valamint agrártörténeti szempontból is érdekes adatokat tartalmazó iratot érdemes kivonatosan is mertetni. Kováts János válaszában elmondotta, hogy 1. A veszprémi szántóföldek nagyon kövesek. 2. Mivel már régi, járt földek, így nem lehet azokhoz hasonlítani, melyek nem régen irtattak, mint a bakonyiak. 3. Mivel minden második esztendőben szükségképpen vettetnek, nem pedig úgy, mint a Mezőföldön, akik is már jó darabig járt szántóföldjeiket majd 10, 15 és 20 esztendőkig is megnyugosztalják s a földeknek bőségére nézve ismét új darabot fognak fel. 4. Mivel Veszprémben a szántóföldek többsége a szegénységé, kivált a várostól nagyon távol vannak, és így a szegény ember nem trágyázhatja úgy, mint a szükség kívánná. 5. Legnagyobb oka pedig mivel a Pascuum Veszprémben nagyon szoros és így sokan, akik akarnának is marhát tartani a Pascuumnak rövidsége miatt nem tarthatnak és így marhájuk nem lévén, trágyájuk sincsen, hogy a szántóföldjeiket gyakrabban trágyázhatnák. 6. A földek főleg a szegény, marhátlan embereké, akiknek elég gond és költség a háromszori szántás, trágyát venni már nem tudnak. 7. Ezért sok birtokos azt is ritkán veszi be- a földből, amit ráköltött. A megyei commissarius láthatóan elfogadta Veszprém felmérés-vezetőjének méltánylást érdemlő mentségeit, mert a fennmaradt földkönyvekben később legmagasabb értékként csak négyszeres, kivételesen néhol 41/4 maghozam szerepel. A munkálatok sürgetése és a visszaélések meggátlása mellett Kun László legfontosabb feladatának a rendeletek helyes értelmezését és a felmérés, illetve bevallás pontos, megbízható végrehajtását tekintette. A vitás pontok tisztázása, világos és egyértelmű utasítások megfogalmazása tölti ki a megye helységeibe küldött leiratok nagy többségét. El lehet mondani, hogy mindenre gondja volt. Figyelte az időjárás fordulásait, az emberek hangulatát, jól ismerte a kor mezőgazdasági viszonyait, a paraszti gazdálkodás jellegzetességeit és szakértelmét igyekezett kellően hasznosítani is munkája során. Kísérjük most végig azokat az utasításait, melyeket a felmérési munka különböző fázisaival kapcsolatban a veszprémi bizottság vezetőjének vagy a megye helységeinek küldött. A munka első, nagy fontosságú része a helységek határának felmérése volt. Ennek veszprémi lefolyásáról, előrehaladásának gyors üteméről már volt szó, most néhány utasításból idézek egy-egy részletet, melyben Kun László a munka műszaki nehézségeit igyekezett áthidalni. így 1786. október 8-án utasította a bizottságot, hogy „ahol háromszögletű, csucskás, hasas vagy turózsák forma földek vannak, fel kell írni az egész hosszát, a szélességnek pedig csak felét vagy pedig ha a szélessége is egészben felirattatik, elejbe kell írni, hogy ez csucskás föld és nincs megfelezve a széle". Ilyen esetekben kellett bevonni a felmérésbe a kiküldött mérnököket, egyébként figyelmeztetett, hogy „a parasztosan megmérhető földeket, akárkinek a kérésére is föl ne vegyék, egyedül csak azokat, melyek semmiképpen mechanice meg nem mérettethetnek". A birtokosoknak szólt az az intelme, hogy ha a birtokos a felmérés helyességében kételkednék, addig szóljon, míg a mérnökök helyben vannak, mert később már nem hallgatják meg felszólalásaikat. Előírás volt az is, hogy a mérésnél az oeconomusnak mindig jelen kellett lennie. A királyi mérnökök különben sokat panaszkodtak, hogy minden nap új embereket rendeltek melléjük és ezek tanítgatásával sok idejük telt. Másutt Kun László rendelte el (1787. IV. 16.), hogy a hites embereket ne cserélgessék, mivel ezek a községek költségén tanultak s munkájukért felelni tartoznak. Praktikus tanácsot küldött a helységeknek 1786. december 7-én: „Ahol áradások vagy vizes határok vannak, minden iparkodásokat a községek reá fordítsák, hogy a téli faggyal azokat fölmérhessék." Korán fölmerültek az első napidíj problémák is. Ezek rendezésére a commissarius részletes utasítást bocsátott ki, mely a kifizetendő összegek nagyságát pontosan meghatározta. Eszerint Nyáron Szent Mihály napig Pápa, Veszprém és Palota városokban választott embereknek, bíráknak és esküdteknek naponta 20 kr nótáriusoknak naponta 24 kr Falukon és más városokban választott embereknek, bíráknak és esküdteknek naponta 17 kr nótáriusoknak naponta 20 kr Télen Szent Mihály naptól Szent György napig Pápa, Veszprém és Palota városokban választott embereknek, bíráknak és esküdteknek naponta 17 kr nótáriusoknak naponta 20 kr Falukon és más városokban választott embereknek, bíráknak és esküdteknek naponta 15 kr nótáriusoknak naponta 17 kr fizetése volt. A munkálatokat irányító oeconomusok minden különbség nélkül napi 40 krajcárt kaptak. Ennél is jóval magasabb volt a directorok fizetése, akiknek egy másik, április 22-én kelt leirat szerint egy napra 1 Forint 30 kracjárt fizettek. Az iratokban különben gyakoriak voltak a munkadíj- és költségelszámolások, nemkülönben a panaszok, hogy a nemesek nem akarják a költségeket viselni. Kun László mindenkit intett, hogy a fizetés megtagadása esetén a lánchordók és más felmérésben résztvevő személyek járandóságát az albizottság pénztárából megelőlegezik és az összeget a vármegye executióval fogja e nemeseken behajtani. Másutt is megismételte (1787. XII. 11.), hogy a nem fizető birtokos ellen „mint valóságos adósság állapotában pince, kamra és eféle becsukásával executio vitessék véghez." Sok gondot okozott a felmérést irányító és ellenőrző bizottságnak a művelési ágak meghatározása is. Az eligazítás itt sem késett és Kun László utasításaiban e kérdés ugyancsak gyakran szóba került. így például azon földdarabokat, amelyeket részben szántónak, részben kaszálónak, részben szőlőnek használtak és a haszonvétel felosztása bizonytalan volt „vagy a mostani használat szerint kell fölvenni, vagy 76