A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 9. (Veszprém, 1970)

Kiss Ákos: Miskey István Veszprém várának főkapitánya

mányt a főkapitányságban, sőt a főrangú Pázmány időleges veszprémi szereplése akadályozta a Dunántúlra történt visszahelyeztében. így Pázmány Miklós legfeljebb 1648 végétől 1651 nyaráig volt a veszprémi végvár főkapitánya.

30 Pázmány és Miskey kapitánysága, tekintettel az egymást követő szoros időszakaira, összefüggött; bizonyosra vehetjük, hogy már Pázmány főkapitányságának felmerültekor Miskey volt a dunántúli katonai vezetés kívántjelöltje, akit a nagy kardinális újdonsült főrend unokaöccse miatt egyelőre mellőztek; az ifjú műkedvelő főkapitány helyére, aki jobban érezte magát az akkori Paris vigalmai közepette, azonban csakhamar Miskey István következett. 1651 nyarán már bizonyosan veszprémi tisztében volt Miskey. A Dunántúlra átkerülését bizonyára a család győri javai, ottani otthonuk, a „Domus Miskeyana", s a jórészt dunántúli megyékben fekvő jószágai miatt eszközölhette ki (Görbő, Lovasberény, Újfalu — a mosoni Dunaág mellett, Győr, Győrszentmárton körüli birtokai, Koronczó, Szentmargitta, Pozsony, Tengőid stb.). Veszprémi főkapitány korából több missilis levele maradt; ezek a XVII. századi vezetőállású köznemesnek a kor hangnemében íródott, familiárisi hangvételű írásai,

31 és a XVII. századi végvári élet mindennapjaiba engednek betekintést. Az egyik levél a veszprémi végváriaknak Miskey vezénylete alatt Balatonfőkajár mellett vívott eddig ismeretlen ütközetéről ad hírt. Az írásokat a veszprémi főkapitány Esterházy László pápái főkapitányhoz, Batthyány Ádám dunántúli főkapitányhoz és más személyekhez, leginkább főrendűekhez intézte. Ezekben a 1. Miskey István arcképe, Elias Wiedemann flamand mester műve (Olajfestmény, 1650.) 1. Porträt: István Miskey. Ölgemälde aus dem Jahre 1650 vom flämischen Maler Elias Wiedemann. 1. Portrait d'István Miskey, oeuvre du maître flamand Elias Wiedemann (huile, 1650). 1. Портрет Иштвана Мишкеи работы фламандского мастера (портрет маслом, 1650). reábízott várnak és környező területének védelmét tárgyalja. Megfigyelte Veszprém és a Balatontáj térségében a török feltűnését, mozdulatait, ezek mellett az ellenséges területre telepített kémhálózata segítségével annak készülődéseit. Emellett a védelmi vonal és mögöttes területek közbiztonságára is felügyelt; fel kellett lépnie a „titkon való csatások, marha hajtogatok, a föl s alá járók" ellen is. A törököknek főleg csapatmozdulataikról szerzett értesüléseit közölte a dunántúli főkapitánnyal és a mögöttes helyzetű pápai végvárhoz továbbította. Előrehaladott életkora dacára maga is lóra ült és mélyen török területre nyomulva, akár harc árán is felderítéseket hajtott végre, mint 1652 februárjában Simontornya irányában. Vállalkozásaihoz tihanyi, pápai, devecseri vitézek is csatlakoztak. Egy 1652 március havi levelében „cito-cito citissimo" jelzéssel a pápai védősereget figyelmeztette komolyabb török csapatmozgásról. írásában az idős ember féltő, előrelátó aggodalma érződik, különösen, amint Pápán időző részlegének visszatértét sürgeti. Felhívja a figyelmet a törökök magyar végvári oldalra beépült pribékhálózatára is. Különösen figyelemre méltó 1652. évi augusztusi kivonulásakor a győri főgenerális engedélyével békeidőben gyalog és lovassággal vegyest nyomult a Sió partja mentén délkelet felé és a kajári szőlők alatt szabályos ütközetet vívott, amelynek eredményeképpen, amint írta „Isten nekünk rajtok győzödelmet ada". A győri főkapitány egy „jó rabot" és 100 tallért kapott a zsákmányból. A pápaiak ebben a „próbában" is részt vettek Radoványi István alkapitány vezetésével. E levelet eredeti szövegükben a függelékben adjuk; az egyik közülük sajátkezűleg írott sürgős levele.

32 Ezekben az években Miskey István már idős ember volt; ez kezeírásából, hangneméből egyaránt érezhető. Nem tudjuk, hogy veszprémi főkapitánysága melyik esztendőben telt ki; visszavonulását 1653 és 1675 közé helyezzük, mert egy 1657. március 24-én kelt pribékjelentésben, amelyet a Keősze Gyurkó nevű török területen működött titkos megbízott Batthyányi Ádámhoz intézett, már nem említi Miskeyt Veszprémben.

33 A veszprémi vár ekkori levelezései, iratai feltűnően hallgatnak Miskey Istvánról. Főkapitányságának egyes éveiben is ugyan inkább Veszprémi János alkapitány levelezgetett, — többek között Batthyány Ádám dunántúli főkapitánynyal a vár igazgatási és hadi ügyeiben. Ez arra mutatna, hogy Miskey életkora miatt, vagy egészségi okokból ekkor már nem volt tevékeny személy.

34 1659-ben már Jagasich Péter volt Veszprémben a kapitány.

35 Miskey István családi hagyomány szerint 1660-ban halt meg.

36 Pest megye ekkor iratai között azonban olyan adatot is találunk, amely szerint 1658-ban Miskey István még mindig Nógrád várának főkapitánya lett volna és a vármegye hódoltsági területen történt adóbehajtásaiban is részt vett. 57